A birminghami panaszkórus dala
Complaints Choir of Birmingham
- Egy finn–német művészházaspár – Tellervo Kalleinen és Oliver Kochta-Kalleinen – találta ki, hogy a világ városai panaszkórusokat szervezzenek.
A birminghami panaszkórus dalának magyar fordítása
[szerkesztés]Birmingham nagyon megváltozott,
nem szeretem már;
Birmingham nagyon megváltozott,
jobban szerettem azelőtt.
Az újrahasznosítást csak tessék-lássék módra végzik,
csak a lehető legkevesebbet teszik.
És ha továbbra is biciklin járok,
belepusztulok egyhamar.
Refrén:
Miért olyan irdatlan lassú a számítógépem?
Miért nem beszél senkivel a buszvezető?
És miért olyan drága a sör a városban?
Kérem vissza a pénzemet!
A munkám egy zsákutca,
és túl ritkán jár 6:30-kor a busz.
Miért nem fizetnek többet?
Régebben jó volt az élet,
és szomjas vagyok…
<próza>
– Én a birminghami városháza melleti óriási hirdetőtáblára akarok panaszkodni.
– Én a sárga sportkocsin járó, kövér nőkre akarok panaszkodni, akik úgy tesznek, mintha övék lenne az egész világ.
A minidisc-lejátszóm eltörött,
alig vágynak szexre az emberek.
Nem szeretem az olyan napokat, mikor minden balul üt ki,
a szakállam pedig nem akar nőni.
Hosszú sorban áll a forgalom, minden kocsiban csak egyvalaki ül,
és egy alkalmatlan android a vezető.
A jövedelemadóm háborúra megy el,
még összekuporodni sincs erőnk.
(Refrén)
<próza>
– Én arról panaszkodom, hogy nem tudok szakállat növeszteni, és a falábam is elromlott.
– Túl messze van a tenger!
Megeszik a kekszemet,
amikor teázunk,
sosem adnak a sajátjukból;
senki sem becsül meg.
A meztelencsigák mindig megeszik a salátám;
a kutyák nem takarítják el a piszkukat.
Nem nyertem a lottón;
a vécén folyik le az élet.
(Refrén)
<itt egy rappelős rész következik, ami érthetetlen, és nincs megadva hozzá írott szöveg>
Sosem pontosak a vonatok!
(Refrén)
<próza>
– Egyes banánok sosem érnek meg, csak elsápadnak és kifehérednek. Szerintem ezek döglött banánok.
Lassan bandukolnak előttem, amikor sietek.
Köpet és szemét a lábam előtt; nem tudok eleget panaszkodni.
A korra szeretnék panaszkodni, kérem, az eldobhatóság-kultúrára általában.
Erre a lehetőségre, amit meg kell ragadnunk, különben a pusztulást kockáztatjuk nemzetközi szinten.
(Refrén első fele)
Kérem vissza a pénzemet / Folyton esik az eső
A munkám egy zsákutca, / Panaszt szeretnék tenni
és túl ritkán jár 6:30-kor a busz.
Miért nem fizetnek többet?
Régebben jó volt az élet,
és szomjas vagyok…
Nem igazság! / Kérem vissza a pénzemet
Folyton esik az eső / A munkám egy zsákutca
és túl ritkán jár 6:30-kor a busz.
Nem igazság! / Miért nem fizetnek többet
Folyton esik az eső / Régebben jó volt az élet,
és szomjas vagyok…
Nem igazság!