A budapesti panaszkórus dala

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Egy finn–német művészházaspár – Tellervo Kalleinen és Oliver Kochta-Kalleinen – találta ki, hogy a világ városai panaszkórusokat szervezzenek.

Felhívás Budapest polgáraihoz!
A példa ragadós: Birmingham, Helsinki, Szent-Pétervár, Hamburg után... mi is panaszkórust szervezünk. Szállj be te is! Csináljuk meg együtt a Budapesti Panaszkórust!
Kevés a bicikliút? Kurva autósok? Unod a munkádat? Idegesítenek a reklámok? Nincs pénzed? Meleg a sör? Hideg a leves? Folyton lemerül a mobilod és a bankszámlád? Horkol a szomszéd?
Csak azt ne mondd, hogy te úgy élsz köztünk ebben a városban, hogy mindig minden klappol. Hogy soha nincs okod panaszra...
2007.04.30.

A budapesti panaszkórus dala[szerkesztés]

Minden út feltúrva, minden híd lezárva;
a BKV túl drága, utazunk anyázva.
Nem jön az ellenőr, ha nálam a bérlet!
A Combinót utálom; utazás az élet.
Szomorú vasárnap…

A hétfő mindig sokkal hosszabb, mint a vasárnap!
Külföldön a pörköltet miért hívják gulyásnak?
A krisnásoktól könyvet kapok, sohase matricát.
A mosóporgyártók miért nem a fiam cuccát mossák?

Nincsen időm tanulni, mert órákra kell járnom,
Hív az ügynök, egy ismerőstől kapta a számom.
Éneklem a panaszdalt, pedig nyakamon a határidő,
A csillaggal jelölt mezők kitöltése mindig kötelező!

Egyre több a hajléktalan, a szórólaposztó;
Hálapénzt kell fizetni, de az orvosom prosztó.

Ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem;
a színházban a cukroszacskók zörögnek mellettem.
Ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem;
a színházban a cukroszacskók zörögnek mellettem.

Gyantáztatok havonta, de senki sem látja;
lefosott a galamb is; alig mosolygunk egymásra.
A turisták mind azt hiszik, hogy nyereg alatt puhítjuk a húst;
miért macskaköves az a kevés bicikliút?

Úgyse tudom lerázni a bömbölő fagyiskocsit,
és különben is kérünk még egy nap szabit!
A postán mindig eltűnnek a megrendelt cuccok;
mindig a legrosszabbkor ragad be a CapsLock.
– CapsLock!

Minden nyáron akkor esik, amikor nyaralok;
Miért nem győz sohasem a magyar válogatott?

Ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem;
a szomszédom meg néptáncórát tart éppen felettem.

Tehetségtelenek lesznek sztárok, bezzeg engem nem fedeznek fel;
Kicsi a joghurt, a sör tényleg meleg, a tej meg nem is tej!

Ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem;
evés után aludnom kell, alvás után ennem.
Ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem;
evés után aludnom kell, alvás után ennem.

Sem szerelmes levél,
sem ajánlólevél,
sem juharfalevél,
sem világútlevél,

Csak csekk – csak csekk,
Csak csehehehehehehekk!
Csak csekk – csak csekk,
Csak cseeeeekk!

Egy ember ül egy autóban; én állok a leglassabb sorban.
Fűre lépni tilos! A nagyanyám rasszista.
Büdös van, zaj van, mocsok van; nehezen nyílnak a melltartók.
Leállt a gépem, leállt a szerver, tele vagyok vicces levelekkel.
Kettesem sincsen a lottón; nem jön a herceg a fehér lovon!
Mindig akkor rossz a lift, amikor leszakad a szatyrom!
Nem rendezünk Eb-t, és nem lesz soha ingyen sör!
Miért van az, hogy oly sok rendőr lefizethető?

Drága a fű, és abból is kevesebbet adnak.
A korrupció az, amiből engem mindig kihagynak.

Ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem;
Az én férjem már két éve nem fekszik le velem! – Hajaj!
Ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem;
Nekem már négy éve nem volt csajom! – Pedig milyen jó csávó vagy!
(a másik változatban: Mikor lesz már végre csajom? – Szegény csajok! Remélem, soha!)

Ehetetlen a bio-buláta, és még csak nem is fogyok!
A taxis túl sokat beszél; az eladók rém bunkók.
A vonatülések számozása miért nem sorban van?
A kutyám akkor ugrik rám, amikor nagy sár van.
Verseny van az oviban; és sehol egy jó szó.
Miért nem épül meg végre a négyes metró?
Az anyósokat szidják, pedig az apósokkal több a baj.
Drága az ingyenes oktatás, túl sok a kutyaszar!

Miért keverik Budapestet Bukaresttel össze?
Szar a szinkron, és a címnek sincs a filmhez köze!

Ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem;
Nem mi vagyunk a janik, és holdbázisunk sincsen.
Ez egy pesszimista ország, én is pesszimista lettem;
Nem mi vagyunk a janik, egy nyomorult holdbázisunk sincsen!

Tavaly jobb volt; minden olyan drága…
Miért nem figyelünk egy kicsit egymásra?
Másokon jobban áll minden ruhám.
Nyaranta tél van, és télen meg nyár.
Vonnegut is meghalt már.


– Így megy ez!

Külső hivatkozások[szerkesztés]