A helsinki panaszkórus dala
Egy finn–német művészházaspár – Tellervo Kalleinen és Oliver Kochta-Kalleinen – találta ki, hogy a világ városai panaszkórusokat szervezzenek.
A Helsinki Complaints Choir (Helsingin Valituskuoro) dalának magyar fordítása[szerkesztés]
Nem lehet meggazdagodni a munkából,
a szerelem pedig nem tart örökké.
A szaunában sose kérdezik meg,
szabad-e vizet önteni a kályhára.
Az öreg erdőket kivágják, és vécépapírt csinálnak belőlük.
még sincs sose papír a vécékben.
Miért kergülnek meg az emberek az akciós holmiktól?
Helsinki közepén újabb bevásárlóközpontot építettek.
A szomszédom mindig les a kémlelőnyíláson,
ahányszor csak vendéggel jövök haza,
és mindig idő előtt érkezik a szaunába.
Refrén 1.:
Mindig vesztünk a svédek ellen a jégkorongban és az Eurovízión,
a karácsonyi szezon meg évről évre korábban kezdődik.
Miért nem értenek egyet velem sosem?
A munka Kínába megy,
a 3-as villamos pedig pisitől bűzlik.
Nem igazság! Nem igazság! Nem igazság!
Miért csak fél méter a „méteres” pizza?
És miért rövid mindig a porszívózsinór?
– meg a nyár.
Reggelenként mindig munkába menni, este meg haza –
így megy el végül a józan eszem.
Folyton lemerül a mobilom akkuja,
a csengőhangok pedig mind az agyamra mennek.
az agyamra mennek… az agyamra mennek… az agyamra mennek…
– Elnézést, rossz helyen vagyok. Hívjon vissza később!
Ha bútort veszek,
csak egy rakás deszkalapot kapok.
Túl durva a zsebkendő,
és sose találom, mikor tüsszentenem kell.
Menet közben lecsúszik a harisnyám,
és mindig egy magas fickó van előttem.
A munkahelyemen vállon veregetnek,
utána meg hátba döfnek.
Refrén 2.:
Unalmasak az álmaim,
Túl hosszúak a hivatkozási számok,
és a nők még mindig kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak.
A gazembereknek jól megy,
az újság meg túl vastag.
Miért mindig én?
Nem igazság! Nem igazság! Nem igazság!
A fogorvosnál több mint hat hónapos a várólista,
és miután ennyit vártam, az egész fogat ki kell húzni.
A szép pólók kifakulnak a mosásban,
a rondák viszont sosem.
Az embereknek nincs idejük a Fair Trade-es[1] árukra
mégis oda rohannak, ahol megtermelik őket.
Nem tudom elkerülni a bulvárlapok főcímeit,
mindig ócska az idő,
sose kapok elég fizetést,
and the Finnish language is bloody difficult to learn.[2]
Refrén 1.:
Mindig vesztünk a svédek ellen a jégkorongban és az Eurovízión,
a karácsonyi szezon meg évről évre korábban kezdődik.
Miért nem értenek egyet velem sosem?
A munka Kínába megy,
a 3-as villamos[3] pedig pisitől bűzlik.
Nem igazság! Nem igazság! Nem igazság!
Kicsi a lakásom, mégis minden pénzem felemészti,
így aztán semmim se marad,
hogy megmentsem a világot.
Az emberek csak az SMS-fórumokon foglalnak állást,
a mozgólépcsőn bezzeg nem tudják az idióták, hova kell állni.
A férjem túl hangosan horkol
és túl lassan megy,
és csak a jégkorongozós pólóit mossa ki.
– A feleségem meg folyton panaszkodik!
Nem igazság! Nem igazság! Nem igazság!
Az estéinket a tévéelőfizetés-ellenőr elől bújkálva vesztegetjük el,
mert nem akarok fizetni a sportközvetítésekért meg a valóságshow-kért.
A munkaközvetítőnél csak Java-programozókat keresnek,
az időseket meg nyugtatókkal tömik, hogy ne panaszkodjanak.
A barátom jobban szereti a mobilját,
mint engem.
Az elődeink választhattak volna naposabb helyet.
Refrén 2.:
Unalmasak az álmaim,
túl hosszúak a hivatkozási számok,
és a nők még mindig kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak.
A gazembereknek jól megy,
az újság meg túl vastag.
Miért mindig én?
Nem igazság! Nem igazság! Nem igazság!!!