A nácizmus ezoterikus forrásai
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, formáját és/vagy tartalmát. |
Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján. |
A náci mozgalom története tele van rejtélyekkel, az agresszív ideológiának van egy külső, mindenki számára érthető rétege, de bizonyos jelekből, eseményekből arra következtethetünk, hogy létezett – legalábbis töredékeiben – valamiféle „titkos tanítás”. A bürokratikus hierarchiát időnként az zavarta, hogy a vezetők mintha a beavatás különböző fokán állnának. A mű ezt a titkos történetet tárja fel, azt a bizarr, s ugyanakkor elképesztően primitív konstrukciót írja le, amely szerint ősgermán papok reinkarnációi vagy éppen tibeti mágusok hordozzák azt a természetfölötti tudást, amely győzelemre segíti az örök időkig fennmaradó birodalmat. A szerző rég elfelejtett, nehezen hozzáférhető művekből rekonstruálja a nácizmus okkult vonulatát, a XX. században fölelevenített kőkorszaki, barbár rítusok mitológiai hátterét, és meggyőzően érvel amellett, hogy a nácizmus ellenkulturális jelenség, az európai tradíciók teljes tagadása. Cezary Michalski 1963-ban született, a krakkói Jagelló Egyetemen, lengyel szakon végzett, majd emigrált Franciaországba. Párizsban szlavisztikát tanult, 1992-ben visszatért Lengyelországba, és belevetette magát a közéletbe. Hamarosan nemzedéke egyik legjelentősebb gondolkodójává vált, a legjobb lapokban publikált, bekapcsolódott a legfontosabb vitákba. Több írásában is támadta a posztmodern kultúrát, az újbaloldali radikalizmust és a posztkommunista hatalmi elit ideológiáját. A tulajdonságok nélküli ember visszatérése (1997) című esszékötetében nemzedéke szellemi önarcképét vázolta. Két regényt is írt, a Taszító erő (2002) és A radikálisok tava (2004) értelmiségi hőseit a kor meghatározó ideológiái állítják szembe egymással.
- A könyv fülszövege.
Függelék
[szerkesztés]1
Részlet Jörg Lanz von Liebenfels Theozoologie oder Kunde von den Sodoms-Äfflingen und den Götter-Elektron (Bécs, 1900) című könyvéből.
Elérkezett az idő! Az egész Közel-Keleten, és a Földközi-tenger körül Szodoma ősi népei teljesen degenerálódik... Testünket a drága szappanok ellenére fekélyek borítják. Testünk eludumizálódott, pagatizálódott és baziatizálódott (a fenti kifejezéseket Lanz von Liebenfels használta az árja állatfajok elnevezésére C. M. jegyzete). A technika fényes eredményei ellenére az emberek élete még sohasem öltött ilyen nyomorúságos formát. Emberi állatok hajtottak bennünket rabigába. Emberek millióit mészároltatják le hidegvérrel a háborúkban, amelyek förtelmes pénzeszsákjaikat hizlalják. Ezek a félállatok megrendítették civilizációnk alapjait. [...] Miért a túlvilágon keressük a poklot, amikor az is épp elég borzasztó, amely itt, a talpunk alatt lángol? [...]
Hamarosan új papi rend uralja majd Elektron és a Szent Grál honát. A harcosok erejével felruházott hatalmas hercegek, átszellemült papok, tehetséges dalnokok és látomásokba merült bölcsek teremnek majd német szülőhazánk szent földjéből. Ők verik ismét láncra Szodoma majmait és alapítják meg a Szentlélek Egyházát, a "Boldogok Szigetévé" változtatva országunkat.
2
Részlet Rudolf von Sebottendorff beszédéből, amelyet a Thule Társaság 1918. november 9-i ülésén mondott, abból az alkalomból, hogy hírt kaptak a Bajorországot kormányozó Wittelsbach-dinasztia megbuktatásáról és Kurt Eisner kormányának megalakulásáról. Megjelent Rudolf von Sebottendorff Bevor Hitler kam (München, 1933) című könyvében.
Tegnap tanúi voltunk annak, hogyan pusztul el minden, ami kedves és szívünknek drága. A germán vérből származó hercegek helyett halálos ellenségünk uralkodik rajtunk: Júdás. Nem tudjuk még, mi születhet ebből a káoszból, de már sejthetjük, hogy rohamosan közeledik a harc és a veszedelem kora... Amíg csak kezemben tarthatom a Mester acélpörölyét, rendületlenül vezetem a Thule Társaságot oda, ahol a leghevesebben dúl a harc. Rendünk germán Rend, a germánság kötelessége pedig a lojalitás. Istenünk Walvater, a rúnajele pedig a szent AR. Jele hármas osztatú: Wotan, Wili és We hármas egysége. Az AR rúnája a legősibb tüzet, a napot és a sast jelképezi. A sas az árják szimbóluma. Sasunk színe a vörös, ez fejezi ki azt, hogy képes az önfeláldozásra és a tűzhalálra. Mától a vörös sas lesz a jel, amely megmutatja nekünk, hogy meg kell halnunk ahhoz, hogy élhessünk.
3
Részletek Heinrich Himmler SS-Reichsführer gyorsírással rögzített beszédeiből, az anyagok Himmler személyi adjutánsának iratai közül kerültek elő, amelyek 1945-ben az amerikai hadsereg birtokába kerültek. Megjelent a Geheimreden 1933 bis 1945 und andere Ausprechen (Frankfurt, 1974) című kötetben.
KERESZTÉNY EGYHÁZAK
Az SS tábornokaihoz, 1937
Most ugyanezen a gondolatmeneten belül rátérek a vallások és az egyházak kérdésére. Arra kérem önöket, ezen a területen ne hibázzanak. Németesen fogalmazva, nem akarunk köpönyegforgatókat tenyészteni, hirtelen társadalmi változások során ugyanis fennáll ez a veszély. Ebben az esetben ugyanaz történik az egyházzal - hisz az emberek nem változnak -, amit jó ezerötszáz évvel ezelőtt maga is elkövetett. Abban az időben, a megkeresztelkedett emberek nagy része - hiszen mindig is ez volt a keresztény hitre térés jele - nem a saját meggyőződéséből vette fel a keresztséget. Sokkal inkább úgy történt, hogy néhányan megalkuvásból keresztelkedtek meg ezek voltak népünk árulói -, a többieket pedig tűzzel-vassal üldözték, csak aztán hagyták magukat megkeresztelni, azért fogadták fel a keresztény hitet és világképet, hogy megmeneküljenek az üldöztetéstől és a kínoktól. [...]
Mivel ma ugyanúgy felháborodunk ezen az eljáráson, mint az elődeink, azt szeretném, ha mi másképp járnánk el. Nem hagyhatom, és szívből kérem önöket is, soha ne engedjék meg az embereiknek, hogy olyasvalamit háborgassanak, ami másnak szent. Elődeink számára ez a fa, a tölgy, tiszteletre méltó és szent volt, ezért barbárságnak, durva aljasságnak tartjuk, hogy a keresztények megszentségtelenítették és megalázták elődeink szent fáját. Ma ne kövessük el ugyanezeket a hibákat.
Igen, mondhatnánk, hogy ez jogos bosszú. Nézzék, az álláspontom a következő: a bosszú, mint minden más, ami nem az örök érvényű törvények szerint működik, később visszaüt az emberre, tehát borzasztóan rövid hatású. Hát tudják, Isten előtt ezer év is rövid idő. Egy alkalommal azt mondtam az egyház egyik magas rangú képviselőjének: a ti időtök lejárt, most ugyanazzal kell szembenéznetek, amit ti tettetek velünk; letelt a kétezer év, amit ti a fényben, mi pedig az árnyékban töltöttünk. Most annak jött el az ideje, hogy mi éljünk a fényben és ti az árnyékban. De mi, bajtársaim, nem akarunk olyan magvakat elvetni, amelyek megint kétezer évre árnyékot borítanak ránk. Nem akarjuk semmilyen formában elpusztítani, megszentségteleníteni vagy bemocskolni azt, ami másoknak szent.
A TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS
Az SS tábornokaihoz, 1937
Németországban évente hat-nyolcszázezer kaparást végeznek. És ez csak a minimális szám. De ami még rosszabb, évente körülbelül háromszázezer nő válik meddővé az abortusz következtében, így ők a jövőben anyaként már nem vehetők számításba.
Évente harminc-negyvenezer nő hal bele az abortuszokba. Ezek a számok már önmagukban is borzasztóak.
Látják, azt is kérdezhetnénk: Miért kellene nekünk, az SS-nek, és önnek, az SS Reichsführerének ezzel foglalkoznunk? Tulajdonképpen semmi közünk hozzá!
Nos, közvetlenül valóban semmi közünk hozzá. De amikor átvettem a rendőrség irányítását, és a német rendőrség főnöke lettem, szembesültem ezekkel a kérdésekkel. Elmondom, mit gondoltam, miből kell kiindulnom. Tilalmakkal és rendőri intézkedéssel csak az egyedi, rendkívüli vétségeket, az aszociális emberek kihágásait küszöbölhetem ki. Ugyanakkor rendőri apparátussal nem korrigálhatom a fő tendenciákat, nem oldhatok meg olyan, hatalmas tömeget érintő problémákat, mint a rosszul irányított gazdaság miatt pusztító éhínség, a szexuális szabadosság vagy a tömeges dezertálások. Egy-egy német városban még el tudok fogni száz, három- vagy ötezer dezertőrt. Ez ötezer egyedi eset. Sőt, ha egyszer majd húszezer dezertőr lesz, akkor a halálfejes osztagok segítségével egy ideig sakkban tarthatom, illetve lelövethetem őket. De most már el kell gondolkodnunk azon, hol követtük el a legnagyobb hibát, és mit kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy az alapjában véve bátor és tisztességes nép körében többé ne jelentkezzenek ezek a hiányosságok.
Ugyanez a helyzet az abortusz kérdésével. Amikor értesültem az adatokról, azt mondtam magamban: ha Németországban nyolcszázezer abortuszra kerül sor, akkor semmit sem oldok meg azzal, ha bíróság elé állítom az abortuszt végző orvosokat és azokat a nőket, akik elvetették gyerekeiket; mert akkor azzal az érzéssel távoznak, hogy ezúttal ugyan elkapták őket, de a következő alkalommal majd ravaszabbak lesznek.
Ez tehát nem jelent megoldást. Alapos megfontolás után arra a meggyőződésre jutottam, hogy a probléma sokkal mélyebben rejtőzik. Véleményem szerint a házassági köteléken belüli abortuszok, a gyermektelenség felé mutató tendenciák alapvető okát - ezt már az utolsó gruppenführeri megbeszélésen is említettem - a német nép atomizáltságában kell keresnünk.
Németország városaiban csupa különálló egyén él, akik csak a tömegpszichózis hatására sűrűsödnek egységes tömeggé, de mihelyt megszilárdul ez a massza, megint szétesnek, újra egyénekké válnak.
Azoknak, akik véletlenül most, 1937-ben élnek, teljesen mindegy, hogy vannak-e gyermekeik vagy nincsenek. Mintha csak a kedvünktől függne. Az egyik kutyát tart, a másik gyereket. Van, aki csak azért nemz gyermeket, hogy legyen valakije, akire átörökíthet valamit, vagy aki majd ápolja öreg napjaiban. Ezek mind önző indítékok. Az atomizált embereknél, az egyéneknél, mindig is így lesz. Ez a Liberális Ember, a liberalizmus és a kereszténység halálos bűne. Pontosan tudják ők, hogy hogyan tegyék tönkre a múltat.
Hogy milyen volt a múlt embere? Horizontálisan beépült a nemzetségek, faluközösségek, régiók természetes szövedékébe, vertikálisan pedig azzal a hittel szerveződött az ősök és utódok hosszú láncolatába, hogy nemzetségén belül mindig újjászületik, miközben elődeinknél megfigyelhetik, hogy az unokát igen gyakran a nagyapáról nevezték el - mindig is azzal a imával fordultak a sorshoz, hogy fiú utód szülessen, és ezáltal ne kelljen idegen nemzetségben, idegen névvel újjászületnie.
Órákig filozofálhatnánk azon, hogy fel tudunk-e sorakoztatni annyi érvet a reinkarnációba vetett hit mellett, mint bármely más hit védelmében. Azt gondolom, ugyanannyi érv szól mellette, mint más vallások mellett. Ez a vallás éppoly kevéssé nyugszik tudományos alapokon, mint a kereszténység, Zarathusztra, Konfucius vagy mások tanítása. Mégis van egy nagy előnye a többiekkel szemben: egy népnek, amely hisz az újjászületésben, amely tiszteli az őseit, és így önmagát is, mindig lesznek gyermekei, egy ilyen nép pedig örökké él.
A HOMOSZEXUALITÁS VESZÉLYE
Az SS tábornokaihoz, 1937
Nemrég azt mondtam a Hitlerjugend egyik vezetőjének: magatartásotok általában véve nem mondható keresztényinek, a nőkkel szembeni viselkedésetek viszont a létező legtisztább kereszténység, ami csak elképzelhető. Ötszáz éve még a következő címmel írtak doktori disszertációt egy katolikus egyetemen: Van-e az asszonynak lelke? Már ebben is megmutatkozik az a keresztény tendencia, amely a nő teljes elpusztítására irányul, és a nők alsóbbrendűségét próbálja bizonyítani. Határozott meggyőződésem, hogy az egész papság és a kereszténység lényege nem más, mint egy erotikus férfiszövetség, melynek az a célja, hogy létrehozza és fenntartsa ezt a kétezer éves bolsevizmust. Azért állíthatom ezt ilyen biztosan, mert pontosan ismerem a római kereszténység történetét. Meggyőződésem, hogy az első keresztényeket kiirtó római császárok pontosan azt tették, amit mi akarunk tenni a kommunistákkal. Ezek a keresztények képezték a nagyvárosok söpredékének a legalját, ezek voltak a legrosszabb zsidók, a legrosszabb bolsevikok, akik csak léteztek.
Az akkori bolsevizmus erejéből tellett arra, hogy a haldokló Róma tetemén lakmározva felemelkedjék. A keresztény egyház papsága, amely később számtalan harc során leigázta az árja egyházat, már a IV-V. század óta a papok nőtlenségét követeli. Mindezt Szent Pállal és a legelső apostolokkal magyarázza, akik a bűn szimbólumának tekintették az asszonyt, a házasságot pedig csupán a paráznaság legális ellenszerének tartották - így áll a Bibliában -, és a gyermeknemzést csak szükséges rosszként tüntették fel. A papság következetesen haladt ezen az úton évszázadokon át, végül 1139-ben bevezették a papi nőtlenséget. Meggyőződésem továbbá, hogy azoknak a papoknak, akik nem kívánnak a homoszexualitás bűnébe esni - különösen a falusi plébánosok, akiknek becslésem szerint döntő hányada (több mint 50%) nem homoszexuális, ellentétben a szerzetesekkel, akik között, felteszem, a homoszexualitás aránya eléri a 90-95-100%-ot -, a gyónás szentsége lehetővé teszi, hogy lányokkal és asszonyokkal érintkezzenek.
Ha most megindulnának a homoszexuális papok elleni perek, és úgy bánnánk velük, mint bármely más német állampolgárral, akkor legalább kétszáz vagy még több pert garantálhatnék csak az elkövetkező háromnégy évre. Így aztán a perek lebonyolítása nem azon bukna meg, hogy nem lenne elég bizonyíték, hanem azon, hogy nincs elegendő jogászunk és bíránk, akiket intézésükkel megbízhatnánk. Reményeim szerint azonban négy éven belül bizonyítani tudjuk, hogy a klérus vezetősége és a papság leginkább egy homoszexuális erotikus férfiszövetség, amely ily módon már ezernyolcszáz éve a legnagyobb áldozatokat követelve terrorizálja az emberiséget, hallatlan szadizmusról és perverzitásról tanúbizonyságot téve. Elég talán felidéznem a boszorkány- és eretnekpereket.
A nők megvetése tipikusan keresztény magatartás, ezt a szellemi örökséget öntudatlanul még mi, nemzetiszocialisták is átvettük. Még ma is számos olyan tagtársat ismerek, aki úgy bizonyítaná férfiasságát, eszmei szilárdságát, hogy durván és közönségesen viselkedik a nőkkel.
Tudom, sorainkban sokan arra törekednek, hogy kizárják a nőket a rendezvényekről és az ünnepekről. De ugyanezek panaszkodnak, hogy a nők itt-ott a templomba szöknek, vagy éppen nem állnak ki százszázalékosan a nemzetszocializmus mellett. Hát csak ne panaszkodjanak, ha másodrendű emberekként kezelik a nőket, és nem engedik őket belső életünk közelébe. Ne csodálkozzon hát senki, ha még nem sikerült őket teljes mértékben megnyerni belső lelki életünknek. Holott nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy a mozgalom, a világnézet csak akkor lehet tartós, ha a nők a hordozói, mert a férfiak az értelmükkel fognak fel mindent, míg a nők az érzelmeikkel.
A boszorkány- és az eretneküldözés során nem a férfiak, hanem a német nők hozták a legnagyobb áldozatokat. A papok pontosan tudták, miért kellett öt-hatezer nőt megégetni. Mert érzelmileg ragaszkodtak a régi tudáshoz és a régi tanításhoz. Az érzelmeik által irányított ösztöneik nem engedték, hogy ettől eltérítsék őket, miközben a férfiak az értelem által vezérelve, logikus módon, átálltak: Nincs értelme harcolni - mondták magukban -, államunk hanyatlik, ezért inkább alkalmazkodom, megkeresztelkedem.
A NAPFORDULÓ ÜNNEPEI
Vegyes hallgatóság előtt, Alt-Rehse, 1938
A napforduló ünnepe többet fejez ki annál, hogy az emberek hálásak a nap jótékony hatásáért. A napforduló nagy eseményt vetít előre, még az SS-ben is: a fény rituális harcát. Most derül ki, hogy kik a zászlóalj és az ezred legjobbjai. A napforduló során csak a legkiválóbbat tüntetik ki a Napforduló Ünnepének díjával...
Ahogy a nap örökké halad a pályáján, úgy az embernek is folyvást tovább kell haladnia. Ezt kell valahogy tudatosítanunk az embercinkben, hogy férfiainknak, asszonyainknak és leányainknak legyen valami fogalmuk az örökkévalóról, a természet körforgásáról, a természetre épülj ön a hitük. Úgy gondolom, ez teszi lehetővé népünk számára, hogy ellentétben a mai világ más népeivel - leszámítva a színes bőrűeket -, csodát tegyen, és egy haldokló népből újjászülető, újat szülni képes nemzet támadjon fel.
Ezért ünnepeljük az SS-ben a nyári és a téli napfordulókat.
AZ ISTENHIT
A Birodalom parasztjainak ünnepe, 1939
Sok olyan ember létezik Németországban, aki istentagadónak és vallástalannak nevez minket, az SS-tagjait. Meg kell mondanom, mivel Védelmi Osztagban teljesítünk szolgálatot, mi törődünk a legkevésbé az emberek vallásaival és felekezeteivel. Aki azt feltételezi, hogy e hit nélkül végre mernénk hajtani azokat a feladatokat, amelyekkel a Führer megbízott minket, annak nyilván fogalma sincs a módszereinkről. Lássuk be, amíg az ember nem hisz a legmélyebb alázattal a fölöttünk álló isteni tekintélyben és az Isten által teremtett rendben, addig nem illeszkedhetünk be őseink és gyermekeink láncába az örökkévaló múltban és népünk örökkévaló jövőjében - amely minden emberi számítás szerint addig áll fenn, amíg a Föld nevű planéta létezik.
AZ ŐSÖK KULTUSZA
Az SS és a rendőrség tábornokaihoz és vezetőihez, Berlin, 1942
A negyedik és utolsó feladatat, amely békeidőben vár ránk, az ősök kultusza. Minden eddiginél keményebben le kell számolnunk a kereszténységgel, a legnagyobb pestissel, amely valaha is ránk támadott és megfosztott bennünket a harchoz szükséges erőtől. Ha a mi generációnk nem teszi ezt meg, akkor még sokáig ki fog tartani. Mi több, belülről kell leszámolnunk ezzel a ragállyal. Ma, Heydrich temetésének napján tartott beszédemben kifejeztem határozott meggyőződésemet az Istenbe és a sorsba vetett hitről - az ősidők óta élő hitről, ahogy én neveztem -, ezt fejezi ki a régi germán szó, a Waralda. Most minden területen új mértékeket kell találnunk népünknek, a makrokozmosz és a mikrokozmosz mértékét, fejünk fölött a csillagokban, és a világban bennünk, amelyet a mikroszkóp lencséjén keresztül látunk. Egy nap meg kell változtatnunk a keresztény megalománia alapját képező nézetet, mely szerint az ember uralma alá hajtja a földet. Gőgjüket a megfelelő mértékre kell visszaszorítanunk. Az ember ugyanis egyáltalán nem különleges. Csupán apró morzsa a világegyetemben. Már egy hatalmas vihar ellen sem tud mit tenni. Még csak megjósolni sem tudja. Fogalma sincs arról, hogyan épül fel egy virág vagy egy légy szervezete - bármilyen csúf is, mégis csodálatos. A mai kereszténynek ismét alázattal kell körültekintenie ebben a világban. Akkor talán megtalálja a helyes mértéket, és helyes képet alkothat a fölöttünk lévő világról, érzékelheti a bolygók mozgását, melynek mi is részesei vagyunk.*
- A Himmler-idézeteket Fügi Bálint fordította (kézirat).
4
UR-VATAR-UNSAR
A keresztény miatyánk irminista változata, amelyet Karl Maria Wiligut küldött Heinrich Himmlernek 1934. augusztus 14-én kelt levelében, s egyben azt is kérte, hogy foglalják bele az SS hivatalos liturgiájába. Koblenzi Német Állami Archívum, Himmler Archívum, 19. dosszié.
Vatar unsar der Du bist der Aither
Gibor ist Hagal des Aithars und der Irda!
Gib uns Deinen Geist und Deine Kraft im Stoffe
Und forme unsere Skould also gleich dem Werdandi.
Dein Geist sei unser auch in Urd
Von Ewigkeit zu Ewigkeit - Om!
Forrás
[szerkesztés]Cezary Michalski: Ezoteryczne zródła nazyzmu című könyvéből
(bibLioteka, Funcadja brulionu Kraków-Warszawa, 1993)
Magyarul megjelent: A nácizmus ezoterikus forrásai címmel
(Európa Könyvkiadó, Bp., 2005)
Fordította: Keresztes Gáspár
ISBN 963 07 7790 8