A da Vinci-kód
A da Vinci-kód Dan Brown regénye.
Idézetek a műből[szerkesztés]
- A kereszténységben semmi sem eredeti. A Krisztus előtti Mithras, akit Napistennek, vagy a Világ fényének neveztek, december 25-én született, meghalt, sziklasírba temették, majd három nap múlva feltámadt. Ozirisznek, Adonisznak és Dionüszosznak szintén december 25-én van a születésnapja... A mai templomjárók többsége is a vasárnapi misét látogatja, miközben fogalma sincs arról, hogy a pogány napisten heti ünnepét, a vasárnapot tiszteli meg, aminek angol vagy német elnevezése máig őrzi a Nap nevét.
- A Bibliát nem a mennyországból kaptuk faxon... a Biblia emberi termék, nem istentől való... soha nem létezett egyetlen érvényes változata.
- A világon minden hit koholmányokon alapul. Ez a hit meghatározása: elfogadni azt, amit igaznak gondolunk, de nem lehet bizonyítani.
- Az őskeresztény egyház lényegében ellopta Jézust eredeti híveitől, eltérítette emberi üzenetét, ráborítva az istenség megközelíthetetlenné tévő palástját, és tette mindezt a saját hatalma kiterjesztéséért.
- Jézus „istenfiúsága” a niceai zsinaton merült föl, és ott is fogadták el egy viszonylag szoros szavazás eredményeként.
- A katolikus inkvizíció adta ki azt a könyvet, amely alighanem a legvérszomjasabb kiadvány az emberiség történetében. A Malleus Maleficarum – avagy a Boszorkányok pörölye – oltotta be a világot a „szabadgondolkodó nők veszélyeivel”, és iránymutatással szolgált a klérusnak, hogyan azonosítsa, kínvallassa és pusztítsa el őket.
- A boszorkányüldözések három évszázada alatt az egyház elképesztő számú – ötmillió! – nőt égetett meg máglyán.
A könyvben szereplő versek, feladványok[szerkesztés]
Ó, drákói ördög!
Oh, balga szent!
A bölcsességre ősi szót ha lelsz
és egybeforr a szétszakadt család
a templomos fejkő legyen a jel
az atbashban az ősi igazság.
Londonban nyugszik a lovag, pápa tette sírba,
Munkája gyümölcsét szent harag torolta.
Sírján keress gömböt, noha úgysem leled,
A rózsa méhének titkát súgja neked.
Vár rátok a Szent Grál az ősi Roslinban,
Hol penge és kehely őrzi a kapukat.
Nagymesterek műve méltó nyughelyet ad,
Örökre megpihent a csillagok alatt.
