Alliteráció

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Az alliteráció a költői nyelv, a poétika egyik eszköze. Egy alliterációban a versben egymást követő szavak első hangzója azonos. Ezt az eszközt a magyar költészet kiemelkedő alkotói gyakran használták, használják.

Ebben a szócikkben alliterációkat gyűjtünk, a szerzők nevének ábécé-sorrendjében.


Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, formáját és/vagy tartalmát.
A, Á B C Cs D Dz Dzs E, É F G Gy H I, Í J K L Ly M N Ny O, Ó Ö, Ő P Q R S Sz T Ty U, Ú Ü, Ű V W X Y Z, Zs

Idézetek[szerkesztés]

B[szerkesztés]

Babits Mihály

  • Bús donna barna balkonon
mereng a bíbor alkonyon
  • Barangoló borongó,
ki bamba bún borong,
borzongó bús bolyongó
baráttalan bolond.
(Egy szomorú vers)
  • Kegyesen kebelemre...
törpe tanyák...
porban a puszta...
(Új leoninusok)
  • Szekszárdon születtem
Színésznőt szerettem.

C[szerkesztés]

Csokonai Vitéz Mihály

  • Barlangjában belől bömböl a mord medve.
(Az estve)

E[szerkesztés]

Kretén kritikus krónikásunk kreatin kreálta kreatív

kromoszóma kritériuma krematóriumban krahácsol

( Anno Domini, avagy: Krisztus után )

Trehány trák trikóban trappol trafikba trisóért,

tréfásan trabantba traktál trükkös traktoros trubadúrt.

( Trafipax infó )

Csenevész csellengő csepűrágó csemete cselesen cseberből

Cseresznyét csemegéz, csecsebecse csecses cserfes cserkesz

Csendesen csellót csengettyűre cserél.

Csempére csepeli csendéletet csepegtetve csehül cselekedé.

( Csecse-becse )

H[szerkesztés]

Hell István

  • hitemet hirdeti híven
(Hajnali ének)


K[szerkesztés]

Kalevala

  • Magányát mégis megúnta, szűzességét nem szenvedte:
mind magában maradnia, szűzleányként száradnia
fenn a fehér felhők felett, magányos magos mennyekben.
(Vikár Béla fordítása)

Kosztolányi Dezső

Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska...

(A szegény kisgyermek panaszai)

Kölcsey Ferenc

  • S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
(Himnusz)

J[szerkesztés]

József Attila

  • hörpintek valódi világot, habzó éggel a tetején. – Ars poetica

Juhász Gyula

Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
(Tiszai csönd)

O, Ó[szerkesztés]

Ómagyar Mária-siralom

  • Világnak világa,
    virágnak virága,
    keservesen kinzanak,
    vas szegekkel veretnek.

P[szerkesztés]

Petőfi Sándor

S hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét.
(Itt van az ősz...)

R[szerkesztés]

Radnóti Miklós

T[szerkesztés]

Tóth Árpád


  • ...fények földi mása...
(Esti sugárkoszorú)
  • A gyávák gyöngéd gyilka
(Oscar Wilde: A readingi fegyház balladája, ford.)

......
 rajta rózsák színét szűri szét,
a partis partik busan busongva bong
a szúnyograj, száll,és szétomol,
mert kapja kényén könnyű lég;

(John Keats: Az őszhöz; ford. Tóth Árpád)

S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek
szőkeszemű sirályok, csetepatés család,
ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg,
majd elhagyott süllyedve, aludni még alább…

Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros,
kit elvitt a vihar előtlen éterig,
s zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most
részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik.

(Arthur Rimbaud: A részeg hajó; ford. Tóth Árpád)

V[szerkesztés]

Vörösmarty: Csongor és Tünde (Éj királynőjének monológjában):

Túr és tűnődik, tudni, tenni tör.

Varga Fruzsina: A Holdbéli ember kirakata

   Kirakatában
 kőkapuhoz kőkulcs,
 kénsárga kacsa,
 kukorica, kupa;
 kerek kulacs,
 körötte kerengő
 kulacskupak.
   Kirakatában
 katicabogár
 körtén kuporog,
 kukoricázik;
 kutya kotor
 kesztyűt keresve,
 kefekupacot
 kerülgetve.
   Kirakatában
 kalitka,
 kalitkában
 karvaly, kánya,
 kárókatona;
 kampón köpeny,
 kard, kötőfék,
 katonakalap.
   Kirakatában
 kormos kályha
 köhécsel,
 kármin kanna
 korcsolyázik.
 Kirakatában
 kemény költemény
 kerekedik,
 kanyarodik.

W[szerkesztés]

Weöres Sándor: Olvadás
Csipp,
csepp.
egy csepp,
öt csepp,
meg tíz,
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.



Ez a lap sajnos még nagyon rövid („csonk”). Segíts te is, hogy igazi gyűjtemény lehessen belőle!