Anthony Ashley-Cooper, Shaftesbury harmadik grófja

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Shaftesbury

Anthony Ashley Cooper, Shaftesbury harmadik grófja (1671. február 26 – 1713. február 4), angol politikus, filozófus és író.

Értekezés az erényről és az érdemről[szerkesztés]

  • Ismerünk embereket akik fölöttébb hitbuzgóknak látszanak ugyan, de a legalapvetőbb emberi érzelmek is hiányoznak belőlük, és szerfelett erkölcstelenek és romlottak. Mások viszont, akik ügyet sem vetnek a vallásra, és akiket egyszerűen ateistáknak tekintenek, az erkölcs törvényei szerint élnek, cselekedeteiket az emberi szeretete és a jó szándék hatja át.
  • Ha egy élőlény az átlagosnál többet törődik magával vagy egyéni javaival, ami ellentmond faja vagy közössége érdekének, ezt minden szempontból rossz és ártalmas indulatnak kell tekintenünk.
  • Éppoly nehéz egy egészen rossz embert találni, mint egy egészen jót, mert ahol csak egy szemernyi jóindulat is maradt, ott még feltétlenül létezik valamennyi jóság, vagy erény.
  • A természetben uralkodó, első és legfőbb bölcsesség úgy alkotta művét, hogy mindenkinek egyéni érdeke és java legyen az általános jó érdekében való munkálkodás; és ha az ember elfordul ettől, gyakorlatilag annyira megkárosítja magát, hogy többé saját boldogságát és jólétét sem segíti elő. Ebben a vonatkozásban közvetlenül önmaga ellensége: nem is lehet másként jó vagy hasznos önmagának, csak ha továbbra is jó a társadalomnak és annak az egésznek a szempontjából, amelynek ő maga egy része.
  • A jutalom és a büntetés ügye ugyanúgy áll az egyéni családoknál, mint a nyilvános esetekben. Mert a büntetéssel és a gazdai szigorral kordában tartott és engedelmességre szoktatott rabszolgák és a zsoldban álló szolgahad még nem lesz jó vagy becsületes. De ha ugyanez a gazda családjában helyénvaló jutalmakat és enyhe büntetéseket szab gyermekeire: a jóra és ezen keresztül olyan erényre tanítja őket, amelyet később más területen is gyakorolnak anélkül, hogy büntetésre vagy megvesztegetésre gondolnának. És ez az, ami szabadelvű nevelésnek és önkéntes szolgálatnak nevezünk: az ezzel ellenkező szolgálat vagy engedelmesség, Isten vagy ember iránt, nem szabadelvű és méltatlan minden tiszteletre.
  • Ha egy olyan istenség hitéről vagy eszméjéről van szó, akit csak hatalma emel az ember fölé, és az akaratának való teljes behódolást sajátos jutalmakkal és büntetésekkel kényszeríti ki; és ha ennek alapján az ember csupán a jutalom reményében vagy a büntetéstől félve kényszerből teszi meg a jót, ami gyűlöl, vagy csupán ez tartja vissza a rossz cselekedettől, ami ellen különben a legcsekélyebb kifogása sem lenne; ebben az esetben nincs semmiféle erény vagy jóság.
  • Ha egy olyan istenség hitéről és eszméjéről van szó, akit kiválónak és jónak tartanak, és mint ilyen csodálják és tisztelik, mert tudják, mert a puszta hatalom és tudás mellett a legkiválóbb természet is az övé, ami mindenki számára szeretetre méltóvá teszi, és ha az uralkodó és hatalmas lény olyannak mutatkozik, vagy történelmileg úgy ábrázóltak, hogy nagyfokú és különleges megbecsülésben részesít mindent, ami jó és kiváló, mindenki javával törődik, jótékony és szerető indulat füzi az egész iránt; egy ilyen példa kétségtelenül létrehozza és növeli az erény iránti indulatot, az össze többit pedig megfékezi, és egyedül ennek veti alá.

Forrás[szerkesztés]

Shaftesbury: Értekezés az erényről és az érdemről; Kossuth Könyvkiadó 1994. ISBN 9630936992