Arthur Schopenhauer

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Arthur Schopenhauer

Arthur Schopenhauer (1788. – 1860.) német filozófus.

Idézetek[szerkesztés]

  • Az élet nem arra való, hogy élvezzük, hanem hogy átessünk rajta és befejezzük.
Etika két alapproblémája
  • Képzetem a világ... a világ hordozója, minden megjelenőnek, minden objektumnak előzetes feltétele: mert bármi létezzék is, csak a szubjektum számára van.
  • A természetben mindenütt harc, küzdés és győzelem váltakozik. Az akarat minden foka küzd egymással anyagért, térért, időért... Az akaratnak önmagából kell táplálkoznia, mivel kivüle semmi nincsen, és ez egy éhes akarat. Innét a hajsza, a szorongás és a szenvedés
A világ mint akarat és képzet
  • Véleményem szerint, Fichte, Schelling és Hegel nem filozófusok, mert hiányzik belőlük ennek első kelléke: komolyság és becsületesség a kutatásban. Puszta szofisták ők: látszani akartak valaminek, nem lenni, s nem az igazságot keresték, hanem saját javukat és előmenetüket a világban...ezzel szemben kitűntek egy dologban, abban a művészetükben, hogy elkápráztassák a közönséget s magukat olyasmi gyanánt érvényesítsék, amik nem voltak; mindehhez kétségkívül tehetség kell, csak nem filozófiai. Hogy ellenben a filozófiában semmi valódit alkotni nem tudtak, -végső alapon azon múlott, hogy értelmük nem vált szabaddá, hanem szolgálatában maradt az akaratnak.
Az ideálisról és a reálisról szóló tan (függelék)
  • Régóta az a véleményem, hogy az ember által problémamentesen elviselt zaj fordított arányosságban áll az illető értelmi képességeivel.
A világ mint akarat és képzet
  • A pénz elméletileg az emberi boldogság; mindenki, aki többé nem képes a valódi boldogságra, a pénz után vágyakozik.
Parerga et Paralipomena 320. szakasz

Forrás nélküli idézetek [1][szerkesztés]

  • Aki azért jött a világra, hogy azt komolyan és fontos dolgokban felvilágosítsa - szerencsésnek mondhatja magát ha ép bőrrel megússza.
  • Többet adok egy hű kutya farkcsóválására, mint száz barátságnyílvánításra és mímelésre.
  • "Semmit sem szeretni, sem gyűlölni" magában foglalja a felét minden életbölcsességnek; a másik fele: "Semmit sem mondani és semmit sem hinni el".
  • Miért látja az ember öregkorában az életet, amely mögötte van, olyan rövidnek? Mert olyan rövidnek tartja, amilyen rövid az emléke. Ebből ugyanis minden jelentéktelen és kellemetlen dolog kiesett, tehát kevés maradt meg.
  • A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
  • A szerelmet nem a férfi és nem a nő akarja, hanem az a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar.
  • Nincs biztosabb jele a nagyságnak, mint bántó vagy sértő nyilatkozatokat figyelembe nem venni, amennyiben, mint számtalan más tévedést is, minden teketória nélkül a beszélő gyönge megismerésének tulajdonítjuk őket, s tehát csak észrevesszük, de nem érezzük.

Jegyzet[szerkesztés]

  1. In.Tihanyi István (szerk): Bölcsességek könyve; Könyvmíves Kiadó, ISBN 9639262889

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak