Az Operaház Fantomja (musical)

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Az Operaház Fantomja egy 1911-es Gaston Leroux regény, melyből azonos címmel musical készült 1986-ban. Itt a musicalből találhatóak idézetek. A zenét Andrew Lloyd Webber, a dalszöveget Charles Hart és Richard Stilgoe, a szövegkönyvet Richard Stilgoe és Andrew Lloyd Webber írta. A magyar fordítást Galambos Attila írta.

Megjegyzés: néhány helyen ugyanazon idézetnek több különböző magyar fordítása van. Ezeknél egymás mellett olvasható a két/három változat, a fordító megjelölésével együtt. Ahol nincs megjelölve fordító Galambos Attila munkája.

Fantom[szerkesztés]

  • „Ostoba sznob! Nem érted rajong.
    Őt csak a fény vonzza.
    Szemtelen szájhős! Ma itt én győztem.
    Nem vehet el tőlem!” - Kicsi Lotte.../A tükör
  • „Itt van az Angyal, kit vártál.
    Tőlem ne félj, érj csak hozzám!” - Kicsi Lotte.../A tükör
  • „Énekelj! Énekelj, ó Angyala a Zenémnek!” - A Fantom...
  • „Itt vagy nálam, hol a muzsika trónja áll.
    Ez a hely, mely a zenének épült, egy szentély, oltár.” - A Fantom...
  • „Jöjj hát! Lépj át a vágy és bűvölet ajtaján!
    Égi hang, gyere töltsd meg a lelkemet fénnyel, dallal!” - Miklós Tibor fordítása
  • „Énekelj, s a művem szárnyra kél!
    Segíts, akkor megszólal az éj!” - Az éj zenéje
  • „E földöntúli áldott boldogság
    mind tiéd, míg az éj zenéje száll...” - Miklós Tibor fordítása
  • „Ha háborút akartok, hát legyen háború! Ha nem engedelmeskedtek a parancsaimnak, a katasztrófa minden képzeletet felülmúl majd!” - Levelek.../Prima Donna
  • „Az ötös páholy üres legyen! Ezt parancsoltam!” [...]
    „Béka, Madame? Talán inkább ön a béka!” - Vén hibbant, pórul jár...
  • „Tőlem kaptál szárnyat. Emlékezz csak rá!
    És most ez rá a válasz,
    hogy elárulsz és megcsalsz!
    Ő se tudna rólad, ha nem fedezlek fel!
    Christine...
    Christine...
    Amíg élsz, a bosszúm elkísér!
    Szenvedj, csak ezt kívánok én!” - Ennyit kérek én (repríz)
  • „Menj!” (a csillár leesik) - Ennyit kérek én (repríz)
  • „Miért ez a döbbent csend?” - Maszkabál
  • „Elveszett gyermek, árva lélek
    túl soká volt távol!” - Elveszett gyermek
  • „Itt van az Angyal, kit vártál!
    Angyali Hang, indulj hozzám!” - Elveszett gyermek
  • „Túl késő, hogy visszalépj!
    A játszma eldőlt.
    És régen távol jár a józanság.
    Túl késő, hogy visszatérj!
    Megszűnik minden,
    mi fontos volt, s helyébe lép a vágy.
    Vérünk vad száguldásba kezd,
    és minden perc mámort ígér.
    Eltölt egy forró, édes érzés.
    Túl késő, hogy visszanézz!
    Hiába minden!
    A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt.
    Hogy visszafordulj, túl késő.” - Túl késő
  • „Szólíts kedvesednek most és mindig.
    Ezután már mindig légy enyém!
    Christine, csak ennyit kérek...” (Christine lerántja a maszkját) - Túl késő
  • „Egy ocsmány arc, mi egy anyának is sok volt!
    Rám se nézett! Pólyába se burkolt!” - Űzött vad
  • „Add nekem szívedet!
    Ennek árán mentsd meg őt!
    Ha nemet mondanál,
    rá kínhalál vár!
    E kettő közt dönts!
    Innen már nincsen visszaút!” - Űzött vad
  • „Mert bárhogy döntesz,
    nem győz más, csak én!” - Űzött vad
  • „Vidd őt! Menj! Győztél! És vissza se nézz!
    Hagyjatok itt és tűnjetek el!
    Hamar! Menjetek gyorsan!
    Ott a csónak, vigyétek!
    Menjetek már!
    És felejtsétek el, amit láttatok itt!
    Mit állsz? Mi álltok még itt?” - Űzött vad
  • „Amíg élsz, a hangom elkísér!
    Rám nem vár más, csak
    szótlan, néma éj.” - Űzött vad

Christine[szerkesztés]

  • „Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán.
    Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám.
    Hogyha majd egészen távol jársz, s a szíved máshoz húz is tán,
    kérlek, ne feledj el végleg, néha gondolj rám.” - Gondolj rám...
  • „Apám egy angyalról mesélt.
    Várom, hogy eljöjjön, rég.
    Éreztem éneklés közben,
    most is érzem még.” - Angyali hang
  • „Álmomban megjelent egy furcsa árny.
    Hallottam énekét, hívó szavát.
    Tán most is álmodom, mert érzem én,
    a Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem él.” - A Fantom...
  • „Eljő és énekel
    álmom ködén...
    Fölzeng és hív egy hang,
    s e hang övé...
    Álom és ébrenlét
    mezsgyéjén jár,
    a Fantom,
    kit az Operaház rejt,
    itt vár reám...” - Az Operaház Fantomja - Miklós Tibor fordítása
  • „Egy érces hang dalolt,
    szólítgatott…
    Kísérte léptemet,
    el nem hagyott…

    Eljött most értem Ő,
    nyújtja kezét
    A fantom, ki a szívem legmélyén
    oly rég zenél!” - Az Operaház Fantomja - Kaj Ádám János fordítása
  • „Álmomban énekelt, és megjelent
    egy hang mely megszólít és hív engem
    és álom már csupán e furcsa lét
    a Fantom, kit elrejt a sötétség, lelkemben él” - Kántás Balázs fordítása
  • „Ki ez a rejtelmes árnyék?
    Tudnom kell, kit rejt a maszk!” - Most már rémlik
  • „Raoul, ott jártam!
    Nála jártam, a rejtekén,
    ahol minden kis fényt
    lassan elnyel a mélység...
    mélység...
    Raoul, én láttam!
    Még az arcát is láttam én!
    Bárcsak feledni tudnám, de nem megy,
    mert formátlan, borzalmas arc,
    amit elrejt a mélység...
    mélység...
    Ám ha szólt, mégis átjárt ez a fénylő hang,
    aztán szárnyára vett egy bűvös dal,
    bennem zengett, s a lelkem égig szállt!
    Ilyet még soha nem éreztem tán.” [...]
    „De milyen más, amit két szemében látsz...
    Csak fájdalom, esdeklés és rajongás.” - Miért hoztál fel ide?
  • „Rendelj gyorsan hintót!
    Légy a hátsó ajtónál!” - Ennyit kérek én
  • „Állj!!
    Raoul, ez nem megy.
    Ne tedd ezt velem!
    Raoul, úgy félek!
    Ha kudarcot vall a terv, ha elszakít tőled,
    hát többé már biztosan nem enged el!
    Legszebb álmomból rémálom lesz.
    Ő majd örökre magánál tart,
    és egy életen át itt benn dúdol egy dalt.
    Egy életen át itt benn dúdol egy dalt...” - Levelek...
  • „Látjuk-e még egymást valahol?
    Minek ilyet kérdeznem?
    Nincs rá remény, de
    úgy szeretném, ha itt lennél velem!” - Látjuk-e még egymást valahol?
  • „Kívánom, hogy újból velem légy;
    vágyom rá, bús gyermekként!
    Álmodnom kell - álmodni még;
    s itt leszel tán, mint rég...!” - Kívánom, hogy újból velem légy - Miklós Tibor fordítása
  • „Jó apám, angyal, Fantom, barát!
    Szólj, melyik vagy, mondd hát!” [...]
    „Ismerős hang... Oly lágy és sóvár...
    Szólj, beszélj még, Angyal!” - Elveszett gyermek
  • „Az arcod rég nem tud megrémíteni.
    A lelked torz, és ez sokkal jobban fáj!”
    „Csak szánalommal néztem eddig rád,
    de ez most gyűlöletté vált!”
    „Durván becsaptál,
    s én vakon bíztam benned...” - Űzött vad
  • „Magányos árnyék az éjben,
    balsorsod börtönbe zárt.
    Az ég engem küldött, hogy meglásd,
    van, ki gondol rád.” - Űzött vad

Raoul[szerkesztés]

  • „Lehet ez? Igen, ez Christine!
    Bravó! Bravó!
    Régen volt, Istenem, milyen rég,
    hisz nem is emlékezhet rám.
    Bennem mégis tisztán él az a bájos ifjú lány.” - Gondolj rám...
  • „Christine Daaé! Hová lett a piros sálad?” - Kicsi Lotte.../A tükör
  • „Beszélt egy Angyali Hangról!” - Levelek.../Prima Donna
  • „Hidd el, hogy ez az egész csak mese,
    mert nincs, nem létezik a Fantom!” - Miért hoztál fel ide?
  • „Oltalmazlak mától, nincs több rettegés.
    Nincs több lidérces álom
    a két karom ha átfon.” - Ennyit kérek én
  • „Hát hallják meg!
    Ez csak egy eljegyzés, nem bűn!
    Christine, mi a baj, mondd, miért félsz?” - Maszkabál
  • „Ó, mi ostobák!
    Dehát a megoldás előttünk hever rég!
    Itt az alkalom, tőrbe csalni nem nehéz!” - Levelek...
  • „Te mondtad azt,
    ő csak egy ember, semmi más.
    De amíg él, bajt hoz ránk, és pusztulást.” - Levelek...
  • „Christine! Christine, hallgass rám! Ez az ember... ez a lény nem az apád! Az Isten szerelmére kérem, engedje el!
    Engedje el, kérem!
    Christine!” - Elveszett gyermek
  • „Mondj nemet!
    Christine, kérlek!”
    „Ne dobd oda magad,
    csak hogy éljek!”
    „Teérted tettem, hidd el!” - Űzött vad

Egyéb szereplők[szerkesztés]

Kikiáltó:

  • „Következik a 666-os tétel! Egy csillár a múlt századból. Önök közül néhányan talán emlékeznek az Operaház Fantomjának rejtélyes históriájára. Erre a rejtélyre azóta sem találtak magyarázatot. Tudomásunk szerint, hölgyeim és uraim, ez a csillár volt ama nevezetes katasztrófa főszereplője. Műhelyünkben megjavíttattuk és részben felszereltük néhány elektromos égővel, hogy képet kapjunk róla, milyen is volt fénykorában. Talán elijeszthetjük a múlt sötét árnyait egy kis világossággal, uraim!” - Prológus

Meg:

  • „Nagyszerű volt! Ezt hogy csináltad?
    Titkaid bár tudnám!
    Senki sem hallott ennél szebbet!
    Mondd, kitől vettél leckét?” - Angyali hang

Buquet:

  • „A bőre pergamenpapír,
    az orra helyén nem látsz mást,
    csak puszta űrt.
    ha nem vagy elég óvatos,
    ördögi lasszójával másvilágra küld!” - Ördögi lasszó

Madame Giry:

  • „Félek, későn jössz majd rá,
    bölcsebb, hogyha erről szót sem beszélsz!
    Joseph Buquet, tartasd a szád!
    Ő egy pillantással gyilkolni kész!” - Ördögi lasszó
  • „Christine Daaé visszatért!” - Levelek.../Prima Donna
  • „Az angyal mindent lát és tud.” - Levelek.../Prima Donna
  • „Monsieur, kérem, ne kérdezzen semmit! Nem tudok többet, mint bárki más.”
  • „De ne feledje, a kezét tartsa mindig szemmagasságban!” - Űzött vad
  • „Vigyázz! Lassan, óvatosan járj...” - Űzött vad

Carlotta:

  • „Nekem ez kegyelemből nem kell!” - Levelek.../Prima Donna
  • „Serafimo! Nem kell ez álca rád!
    Egy szót sem szólhatsz! Hát csókra nyújtsd a szádat inkább!
    Vén hibbant, pórul jársz! Ha, ha, ha (stb.)” - Vén hibbant, pórul jár...

André és Firmin:

  • „Ez már mégis furcsa,
    kóristával küzd a híres Prima Donna,
    ki gondolta volna?
    Raoul és a szubrett, milyen pikáns duett...
    Cáfolják ugyan, de így volt biztosan!” - Levelek.../Prima Donna
  • „Szép Prima Donna, még! Még!” - Levelek.../Prima Donna

Kórus:

  • „Maszkabál!
    Papír álarc, kavalkád.
    Maszkabál!
    Arcod rejtsd el,
    így senki rád nem ismer.

    Maszkabál!
    Ahány álca, annyi máz.
    Maszkabál!
    Száz és száz színes arc,
    egyforma nincsen.” - Maszkabál
  • „Most el kell kapnunk!
    Nem lesz irgalom!” - Űzött vad

Visszatérő:

  • „Ez ő! A Fantom újra itt jár!”
  • „A Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem/benned él!”
  • „Ő hol van?”
  • „Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!”
  • „Csak ennyit kérek én.”

A darabról[szerkesztés]

Az alkotás kínjairól:
„Amikor a Fantomot írtam, hát az traumatikus élmény volt számomra. Odáig jutottam komponálás közben, hogy majd elpusztultam. Amikor erre ráébredtem, feltettem magamnak a kérdést: Érdemes? És mi lesz a közönséggel, ha már a komponista is ilyen messzire jut és ennyire személyesen érintve van? Válaszom ezekre a belső kétségekre ez volt: Meg kell tennem, így - és nem másként.
A darab verejtékbe és vérbe került nekem, ha szabad e század legnagyobb brit férfiát, azaz Churchillt idéznem. Nos, az én szuper munkatársaim segítségével minden este elértem, hogy a közönség legalább egy pillanatig együtt sírjon a Fantommal. Tehát mégegyszer, ezúttal minden szerénység nélkül, Churchill felfogása szerint: Győzelem. Győztünk.” - Andrew Lloyd Webber [1]
A fordításról:
„A szabályok egyszerűek. Van egy dallam, az x hangból áll. Ennyi szótag áll rendelkezésre, hogy az eredeti szöveg értelmét magyar nyelven tolmácsoljuk. Ja, és nem árt, ha a hangsúlyok a megfelelő helyre esnek. Na és persze a magyar időmértékes nyelv ( tudják: hosszú szótag, rövid szótag... )
Az se baj, ha rímel is az a vers.
Aztán jönnek még az énekesek az extra kívánságaikkal, az egyik í hangon szereti kiénekelni a hatvonalas céket, a másiknak az ú esik kézre, hogy egy játékos képzavarral éljek. Persze mindegyiknek más.
És a végső próba: hogy is hangzik mindez a színpadról? A drága emlékű Zsüti mondta egyszer, hogy a Hamlet híres sorát, "No méreg , hass tehát!", Képtelenség elénekeltetni, mert a közönség úgy fogja érteni: No, még egy hasteát!
A dalszövegfordítók örök problémája, hogy magyarul mindent hosszabban tudunk csak elmondani, az angol nyelv tömör, lényegre törő, és tele van egytagú szavakkal.
Anyanyelvünk végtelenül színes, a legfinomabb árnyalatok érzékeltetésére alkalmas, de a zord számok mégis azt mutatják, hogy a planecrash két szótag, a repülogépszerencsétlenség pedig kilenc. Négy és félszer annyi. Ilyenkor a fordító egy enyhe és gyors lefolyású szívroham után magához vesz háromnapi hideg élelmet, bezárkózik és elkezdi törni a fejét.
Hát így álltam én is neki a feladatnak, azzal a jelentéktelen különbséggel, hogy négy hónapra kellett csomagolni.
Hogy megérte-e, azt a nagyérdemű közönség jóindulatú és kegyes ítéletére bízom.
Ha az Operaház Fantomja is úgy akarja, nem fognak csalódni.
Maradok az Önök legalázatosabb szolgája:
Galambos Attila” - Hogy megy az ilyesmi? [2]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A Wikipédiában további adatok találhatóak

Referenciák[szerkesztés]

  1. Andrew Lloyd Webber írása, mely magyarul itt olvasható.
  2. Galambos Attila írása, mely megjelent a Madách Színház Az Operaház Fantomja előadására készült műsorfüzetekben és a hivatalos oldalán.