B. Radó Lili

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

B. Radó Lili (1896. június 5. - †1977. szeptember 19.) magyar költő, ifjúsági író, műfordító.

Idézetek[szerkesztés]

Ha köd ereszkedik le, ha dér szitál reád, ha ágyútűzben állsz, vagy végigver a vihar, te tárd ki a két karod, ölelésre tárd, mert hátha egyszer kisüt még a nap, valahonnan tán nyúl egy kéz feléd, hogy hidat verjen a parttalan folyón, mely elválasztja az embertől az embert.

Mint néma csónak parttól az éjszakába,
úgy távolodik lelkemtől a lelked.
Vágyakozásod sötét hullámain
úgy siklik tova s mindig távolabb.


Meddő dolog, pajtásom, verset írni.
Nagy a világ, ki hallja meg dalod?
"Rögös az út, sokára értem végét
s addig magamnak eldúdolgatok."


Kérdezd csak meg a csendet, mely körülvesz, mikor álmatlanul fetrengsz
ágyadon, a könnyedet, mely letörletlenül pereg pillád alól, a kiáltásod,
amelynek visszhangja nincsen, kérdezd meg őket, van-e valakid?


Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

Forrás[szerkesztés]

Idézetei a citatum.hu-n