Babits Mihály

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Babits Mihály
Rippl-babits.jpg

Rippl-Rónai József festménye
Wikipedia-logo.png Szócikk a Wikipédián
Wikisource-logo.svg Művek a Wikiforrásban

Babits Mihály (1883-1941) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a Nyugat első nemzedékének tagja.

Az »áruló« írástudó tehát nem avval lesz árulóvá, ha lába nem megy egyenesen a Csillag felé, melyre ujja mutat. Az árulást akkor követi el, ha nem is mutat többé a Csillagra. – (Az írástudók árulása.)

Versidézetek[szerkesztés]

Gyülöllek: távol légy, alacsony tömeg!
ne rezzents nyelvet: hadd dalolok soha
nem hallott verseket ma, múzsák
papja, erős fiatal füleknek.[1]
[...]
Ekként a dal is légyen örökkön új,
a régi eszme váltson ezer köpenyt,
s a régi forma új eszmének
öltönyeként kerekedjen újra.
In Horatium
Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót
Húnyt szemmel
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
[...]
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.
A lirikus epilógja
Tudod, tavasszal járnak a vágyak
látatlan, tőrös törpe manók
dongó darazsak (lelked füle bágyad)
fulánkosak, csak ölve halók.
Arany kisértetek
most itt van az alkony, most jer elő,
mint éji merénylő, titkos szerető
Alkonyi prológus
Hunyt mesterünk! tehozzád száll az ének:
ládd léha gáncsok lantom elborítják
s mint gyermek hogyha idegenbe szidják
édes apjához panaszkodni tér meg
Arany Jánoshoz
Csak egyszer lenne még enyém
s kedvemre csókkal önteném
szivesen halnék azután
nagyobb örömmel ontanám
kis ujjáért a csobogó vért,
mint száz királyért, lobogóért!
Játszottam a kezével
És kincsemet hagyom tenéked:
elődöm voltál, légy utódom:
az üszköt, ami bennem égett,
máglyádra vetve, elhuzódom.
Ady Endrének
lubickoltok az ingyen élmény
ezrek könnyétől sós vizében
s tudjátok kiszámítva már
hogy meddig szabad nőni szépen
hogy el ne törjön a vad ár:
hajolni tudtok (törni kár!) -
Háborús anthológiák
Ó, varázs van a szavakon, hogy a Teljesedés
fordítva értse mind, s legyen elátkozott vetés,
hol a konkolyt arassa az, ki a buzát veti,
s szive melegjén ölyvtojást költsön a gerle ki.
Ember azért, ha jót akarsz, tanácsom megfogadd
és köpd ki fogaid közül a véres szavakat
Szíttál-e lassú mérgeket?
Amit én emeltem, mind homok volt:
de nagyapám háza bizton áll még
s éveimből, e fojtó romokból
hogy révébe meneküljek, vár még.
[...]
Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat,
mely nem szorul fegyverre, se vértre,
mert nem holt rög, hanem élő lélek.
Hazám!
Mindig azt tettem, ami kellett
s valami vár,
csöpp muszájoknál égetőbb muszáj,
amit feledtem, mint az álmok rosszát.
Csak a tilos szabad már...
Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy
magad is, kit a holtak lépte vet.
Csak posta voltál
Nem tudjuk már magunkat megcsalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
[...]
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, hire sincs a télnek...
Csak az én telem nem ily mulandó.
Csak az én halálom nem halandó.
Ősz és tavasz között

Jónás könyve[szerkesztés]

fölkele Jónás, hogy szaladna,
de nem hová a Mennybeli akarta,
mivel rühellé a prófétaságot,
félt a várostól, sivatagba vágyott,
ahol magány és békesség övezze,
semhogy a feddett népség megkövezze
Az Isten gondja és nem az enyém:
senki bajáért nem felelek én.
magad mondod hogy Isten átka kerget.
Ha Isten üldöz, az ördög se véd meg.
Első rész
Rejteztem én is elüled, hiába!
Utánam jöttél tenger viharába.
Engedetlen szolgádat meggyötörted,
magányos gőgöm szarvait letörted.
mert aki éltét hazugságba veszti,
a boldogságtól magát elrekeszti
Második rész
És monda akkor az Isten: »Te szánod
a tököt amely egy éjszaka támadt
s egy másik éjszaka elhervadott;
amelyért kezed nem munkálkodott;
amelyet nem ápoltál, nem neveltél,
lombja alatt csak lustán elhevertél.
És én ne szánjam Ninivét, amely
évszázak folytán épült vala fel?
A szó tiéd, a fegyver az enyém.
Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.
Negyedik rész
Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
Jónás imája

Idézetek róla[szerkesztés]

A román nacionalista körök [..] Vásár című költeményének (Fogaras, 1908) egy félreértett és félremagyarázott kifejezését évtizedek múlva sem tudták megbocsátani neki. Babits hiába mentegetődzött e versével kapcsolatosan (Fogaras című 1937. évi cikkében is), viselnie kellett, éppen neki, a nemzetek közötti kölcsönös megértés és együttműködés apostolának, a sovinizmus vádját!

Bisztray Gyula[2]

A másodgeneráció materializmusával szemben az első generációja a Nyugatnak már Babits Mihályban egy új spiritualizmus hirdetésével próbálja megtalálni a folytatóit - az unokákban. A „baloldaliak” Anthológiájának összegyűjtője középkori himnuszokat fordít és előadói pódiumról hirdeti, hogy: „a közékpor nagy kor, mert hinni tudott”. A materialista forradalmárral szembeszegezi a szellemi forradalmárt, a materialista internacionalizmussal a középkori treuga dei internacionalizmusát, a latin költészet és a katholikus vallás internacionalizmusát. A földönjáró, de égbetekintő emberét, aki állampolgár Istenben, szerelmes Istenben és költő Istenben.

Szabó Zoltán: A háború utáni fiatalság. Napkelet, XI./8. (1933. aug.).

Idézetek róla szóló versekből[szerkesztés]

Kassák Lajos: Gyászdob[szerkesztés]

         (Babits Mihály halálára)

Meghaltál s én, aki egy életen át harcoltam veled
leveszem a kalapom…
……
adassék néked tisztelet, szorgos és szomorú költő
aki egy személyben kertje és kertésze voltál magadnak.
(399. oldal)[3]


Radnóti Miklós: Csak csont és bőr és fájdalom[szerkesztés]

          (Babits Mihály halálára)

Látjátok, annyi szenvedés után most
pihen e hűvös, barna test.
Csak csont és bőr és fájdalom.
S akár a megtépett, kidőlt fatörzs
évgyűrűit mutatja, bevallja ő is gyötrött éveit.
……
Tudtuk már rég, minden hiába, rák
marcangol és szemedben ott ragyog
egy messzi és örök dolgokból font világ,
s hogy oly időtlen vagy te, mint a csillagok.
(210. oldal)[4]


Szabó Lőrinc: Tücsökzene[szerkesztés]


242 Reviczky-utca 7

...Tegnap inasa,
az se Babitsnak, ma meg gyermeke,
szellemvilágba repültem vele,
s mikor bort nyitott és pertut ivott,
úgy éreztem, a tündöklő Napot
tűzi mellemre.

243 Babits

Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt.
Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.
Mit láttam benned? Magam végzetét.
Mit láttál bennem? Egy út kezdetét.
Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat.
……[5]

József Attila: Magad emésztő[szerkesztés]

Magad emésztő, szikár alak!
 Én megbántottalak.

Botot faragtál, ábrákkal tele,
 beszélt a nyele,
 aztán meguntad. Igy volt?
 S eldobtad, ahogy az égbolt
 az unt csillagot ejti le.
 Én fölvettem és rádhuztam vele.

Igy volt?
Sajnálom, kár volt.
....

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horatius Odi profanum vulgus et arceo kezdetű ódájának szabad átköltése.
  2. http://www.itk.iti.mta.hu/2003-45/kelevez.htm
  3. Kassák Lajos Összes versei I.–II. kötet, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1970
  4. Radnóti Miklós Összes versei és műfordításai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963
  5. Szabó Lőrinc Tücsökzene Magyar Helikon, 1968

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Babits Mihály témában.