Befejező mondatok
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Az irodalmi művek, filmek befejező mondatai rendszerint összefoglalják, kiemelik a mű mondanivalóját, esetenként pedig idézőjelbe teszik azt. Ideális esetben katarktikus élményt nyújtanak.
Erre gyűjtjük a példákat.
[szerkesztés] Irodalmi művek
[szerkesztés] Magyar irodalom
[szerkesztés] Madách Imre: Az ember tragédiája
ÁDÁM: Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni!
AZ ÚR: Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!
[szerkesztés] Babits Mihály: Esti kérdés
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?
[szerkesztés] Lázár Ervin: Szegény Dzsoni és Árnika
– A valóságban is minden jóra fordul?
– A valóságban? Nem. Sajnos nem.
– Akkor ez egy nem igazi mese volt?
– Dehogynem. Azt jelenti, hogy mi mind a ketten nagyon-nagyon akarjuk, hogy a valóságban is jóra forduljon minden.
– Én is nagyon-nagyon akarom. Te mondtad, hogy nagyon-nagyon kell akarni. Akkor is, ha nem biztos, hogy sikerül.
[szerkesztés] Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
[szerkesztés] Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.
[szerkesztés] Ottlik Géza: Iskola a határon
Medvével a korlátnak támaszkodtunk. Szeredy magába merülve pöcögtette krómtölcséres, furcsa hegedűjét, egészen halkan. Ha sorra került, beleszippantott közös Memphisünkbe, melynek a parazsa nagyra nőtt, ahogy adogattuk körbe, s megvilágította az arcát egy másodpercre, talán az ujját is égette, mert már inkább csutka volt, mint cigaretta, de takarékosan végigszívtuk.
[szerkesztés] Világirodalom
[szerkesztés] Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű
– Sehol se tudnak jó kenyeret sütni, télen majd megfagynak, akár az egér a pincében; de itt, e mellett a szerencsétlen beteg mellett, itt legalább orosz módra jól kisírtam magam - tette hozzá, és megrendülten mutatott a hercegre, aki egyáltalán nem ismerte meg. - Elég volt a rajongásból, ideje már a józan észre is hallgatni. Mert mindez, ez az egész külföld, ez a maguk egész Európája csak agyrém, és külföldön mi is mind csupán agyrémek vagyunk ... majd meglátja, csak jusson eszébe a szavam! - fejezte be csaknam dühösen, amikor elbúcsúzott Jevgenyij Pavlovicstól.
[szerkesztés] Henrik Sienkiewicz: Quo vadis?
És ott, hol egykor a Porta Capena volt, még most is egy kis kápolna áll, mely ezt a félig elmosódott fölírást viseli: Quo vadis, Domine?
- (Szekrényi Lajos fordítása)
[szerkesztés] Gabriel García Márquez: Szerelem kolera idején
– És mit gondol, meddig fogunk még így föl-alá hajókázni ezen a kurva folyón? - kérdezte. Florentino Arizának ötvenhárom éve, hét hónapja és tizenegy napja megvolt rá a válasza.
– Amíg csak élünk - mondta.
- (Székács Vera fordítása)
[szerkesztés] Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Majd holnap gondolok erre, Tarán. Akkor már el tudom viselni. Holnap majd kigondolok valamit, hogy visszaszerezzem Rhettet. Elvégre a holnap az már egy másik nap.
- (Kosáryné Réz Lola fordítása)
[szerkesztés] Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja
A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakadt. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.
- (Kosztolányi Dezső fordítása)
[szerkesztés] James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán
Manitu haragja még nem csitult le. Miért akarna még élni Tamenund? A sápadtarcúak urai lettek ennek a földnek, s a rézbőrűek napja még nem virradt fel újra. Eleget éltem. Hosszú életem reggelén boldognak és erősnak láttam népemet, s mielőtt estém elérkezett volna, holtan kellett látnom az utolsó mohikánt.
- (Réz Ádám fordítása)
[szerkesztés] William Shakespeare: Romeo és Júlia
- HERCEG:
Zord békülést hoz e mogorva reggel,
Fejét a nap se dugja ki nekünk.
Ezt megvitatjuk még a többiekkel,
Aztán kegyelmezünk és büntetünk:
Mert még regékbe sincsen arra szó,
Mit szenvedett Júlia s Romeo.
- (Kosztolányi Dezső fordítása)
[szerkesztés] Mika Waltari: Szinuhe
Mert én, Szinuhe, ember vagyok, és emberként éltem minden emberben, aki előttem volt, és emberként élek minden emberben, aki utánam jön. Élek az emberek jajszavában és örömében, élek bánatában és félelmében. Élek az emberek jóságában és gonoszságában; élek az igazságban és hamisságban, a gyengeségben és az erőben. Emberként örökké fogok élni az emberben, ezért nem kívánok áldozatokat síromba, és nem sóvárgom a halhatatlanságot nevemnek. Ezt Szinuhe írta, az egyiptomi, ő, aki magányosan élte életének minden napját.
- (Gombár Endre fordítása)
[szerkesztés] Agatha Christie: Tragédia három felvonásban
– Az ég szerelmére – kiáltott fel. – Csak most jöttem rá. Ez a gazember, azzal a mérgezett koktéllal. Amit bárki megihatott volna. Még én is...
– Lett volna ennél még egy borzalmasabb lehetőség is, amire viszont nem jött rá...
– Éspedig?
– Ha én iszom meg – mondta Hercule Poirot.
- (Szilárd Gabriella fordítása)
[szerkesztés] Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok
Kedves és nagyrabecsült barátnőm, hadd búcsúzzak öntől. Arra gondolok most, hogy az emberi értelem milyen esendő. Ha bajban vagyunk, nem tud megvédeni a bajtól, s ha bajra vigaszt keresünk, nem ad vigaszt.
- (Örkény István fordítása)
[szerkesztés] George Orwell: Állatfarm
Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember és melyik a disznó.
- (Szíjgyártó László fordítása)
[szerkesztés] J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Végül átlovagoltak a Dombságon, ráfordultak a Keleti útra, s Trufa meg Pippin továbbment Bakfölde felé; de ekkor már énekeltek. Samu azonban letért Morotva irányába, s mire fölért a Dombra, a nap megint csak a végére járt. Ment, az ajtóhoz ért, sárgán villogott bent a lámpa, és égett a tűz; és kész volt a vacsora, csak őrá vártak. És Rozi bevezette, és hellyel kínálta a karosszékben, s a kis Elanort az ölébe rakta. Ő meg mély lélegzetett vett, s így szólt: - Hát, hazaértem.
- (Göncz Árpád fordítása)
[szerkesztés] Arthur L. Kopit: Jaj Apu, szegény Apu, a szekrénybe akasztott téged az Anyu, s az én pici szívem olyan szomorú!
Madame Rosaliguette (visszatér a nappaliba) Robinson! Le akartam feküdni, és atyádra léptem! Lefeküdtem és valami lányra feküdtem. Robinson, egy nő fekszik az ágyamon és minden okom megvan feltételezni, hogy nem lélegzik többé! Mi több, szenzációs bélyeg-, érme-, és könyvgyűjteményed alá temetted. Kérdezlek téged, Robinson. Mint anya a fiától, kérdezem tőled: MIT JELENTSEN EZ?!
[szerkesztés] Anatole France:Thais
- ...és iszonyatos rémületükben szétfutottak, ezt kiáltozva:
- – Vámpír, vámpír!
- Paphnucius arca annyira megrútult, hogy amidőn végighúza rajta a kezét, érezte szörnyű csúfságát.
[szerkesztés] Stephen Leacock: A munka hőse avagy nemes úr a darócnadrág alatt
- (Hayloft Ezékiel küzdelmes élete)
A gyújtogatás vádját felfüggesztették. A rablást idegen vagyon eltulajdonításának minősítették, de kimondták a hazafias szándékot. Az inas megölése jogos elmeháborodásnak minősült.
A milliárdos golyó általi halálát nem lehetett bizonyítottnak tekinteni, azzal a megokolással, hogy az erény halhatatlan. Ezzel szemben Hayloft követelését, a nagy zűrzavarban elvesztett revolver és tizenkét töltény árának megtérítésére vonatkozóan, a törvényszék jogosnak mondta ki, s utasította a kincstárt, hogy fizesse ki vádlottnak. Az ügyész fellebbezését a táblához, onnan a kúriához, onnan a parlamenthez utasították. Most is ott van.
Ezékiel, mint a Betörőket Biztosító Intézet vezérigazgatója, ma egyike New York legtekintélyesebb pénzembereinek, alapos kilátással, hogy a szenátus tagjává választja.
[szerkesztés] Filmek
[szerkesztés] Hair (musical)
Let the sunshine in! (Engedd be a napfényt!)
[szerkesztés] Casablanca
Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship. (Louis, azt hiszem, ez egy szép barátság kezdete.)
