Csokonai Vitéz Mihály

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Csokonai Vitéz Mihály, (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.), magyar költő.

Csokonai Vitéz Mihály

     Fazekas Mihály: Csokonai Vitéz Mihály halálára
   
     Él-é a síron túl vagy nem az emberi lélek?
     Ezt a kérdések kérdését a mi Vitézünk
     Fejtegeté; de mivel nem akadt nyitjára elölről,
     Túlnanról akará még megvizsgálni. Azonnal
     Kettényílt az örök titok kárpitja előtte...
     Ő bément s széjjelnézett. Látván a halandók
     Gyenge világa elől elrejtett mennyei pompát,
     Gondolatit szárnyára vevé a lelki dicsősség,
     És ő még fül nem hallott szent angyali hangú
     Énekek énekein kezdé dicsérni az élet
     Felséges voltát, mely várja az emberi lelket.
     Megtetszett kedves zengése az angyali karnak
     S mennyei múzsának lelkét ottfogta. E halmot
     Hamvai tisztelik, és gyönyörű munkái hazáját.

Tartalomjegyzék 1 Idézetek 1.1 Versidézetek 1.2 Próza 1.3 Dráma 1.4 Tanulmányok 2 Csokonairól írták 3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Idézetek

Barátom!

Az estve jött hirtelen egy levelem Váradról, hogy azon munkám, mellynek titulussa Dorottya, vagy a Dámák Diadalma a Farsangon, Furcsa Vitézi Versezet IV könyvben, már a sajtó alól kiszabadúlt. Holnap reggel röktön megyek érte, nehogy a kurta farsangból kimaradjon. Ne vedd rossz neven, ha kénytelen lévén kevésből álló pénzecskémet öszvecsinálni, emlékeztetlek azon 3 Rfra, amellyet kártyázás kedvéért tőlem kértél vala... – (Nagy Gábornak)

[szerkesztés] Versidézetek

[szerkesztés] Próza

[szerkesztés] Dráma

[szerkesztés] Tanulmányok

[szerkesztés] Csokonairól írták

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Csokonai Vitéz Mihály minden munkája, MEK