Edvard Munch

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Edvard Munch (Löiten, 1863. december 12. – Ekely, 1944. január 23.) norvég expresszionista festő.

Idézetek tőle[szerkesztés]

  • A művészetem egyetlen elmélkedésben gyökerezik: miért nem vagyok olyan, mint mások? … a művészet ad értelmet az életemnek.[1]
  • Nem azt festem, amit látok, hanem amit láttam.[2]
  • A festés számomra betegség, mámor. Betegség, amitől nem akarok szabadulni, mámor, amire szükségem van.[3]
  • Föl kell hagynunk az olyan enteriőrök megfestésével, amelyeknek olvasók és kötögető nők láthatók. Élő embereket kell festenünk, akik lélegeznek és éreznek és szenvednek és szeretnek.[4]
  • Sétáltam egy este, az út egyik oldalán terület el a város, a másikon, alattam a fjord. Fáradt és beteg voltam – megálltam, s lenéztem a fjordra. Épp lement a nap, a fellegeket vörösre színezte, mint a vér. Úgy éreztem, hogy egy sikoly tör át a természeten – úgy tetszett, hogy hallom a sikoltást. Megfestettem ezt a képet, a felhőket valódi vérnek festettem. Sikoltottak a színek. Ez lett az Életfríz Sikoly című képe.[5]
  • A fényképezőgép nem versenyezhet az ecsettel és palettával – legalábbis addig, míg a mennyben és pokolban is nem lesz használatos.[6]
  • Ha egészséges és újból ember akarok lenni, mindentől távol kell tartanom magamat, ami a norvégiai körülményekkel kapcsolatos. Kár, hogy az a nézetem, miszerint minden művészetnek azon országban kellene gyökereznie, ahol az ember született, és gyermekkorában első benyomásait nyerte.[7]
  • Prágában sok dicsőségben, kevés aranyban volt részem – itt Hamburgban az arany nagyobb szerepet játszik.[8]

Idézetek róla, művészetéről és műveiről[szerkesztés]

  • Az északi népek miszticizmusával telített műveiből sokat merített a szecesszió és az expresszionizmus.[9]
  • Munch az első a norvég festők új nemzedékében... – művészetének nagysága, ezzel tisztában kell lennünk, hogy pusztán azt festi, amit érez. – Christian Krohg (1852-1925) norvég naturalista festő. Munch volt tanára.[10]
  • A csók. Két lény egyesülése, a kisebbik ponty alakú, s úgy tetszik, mintha a férgek, mikrobák, vámpírok ls asszonyok szokása szerint el akarná nyelni a nagyobbat. – August Strindberg (1849-1912) svéd dráma- és regényíró, elbeszélő.[11]
  • Sikoly. A rémület sikolya a dühtől vöröslő természet jelenlétében – ez viharral, dörgéssel készül szólni azon alacsonyrendű kótyagosokhoz, akik minden isteni adottság nélkül istenként pózolnak. – August Strindberg[12]
  • Korlátoltság, hülyeség, érzéketlenség vett körül bennünket, és senki se tudott segíteni – és épp akkor érkezett hozzánk Edvard Munch. Művészete robbanásként hatott. – Emil Filla (1882-1953) cseh festő, grafikus[13]

Források[szerkesztés]

  1. William Thompson és Kim Sorvig: Sustainable Landscape Construction. A Guide to Green Building Outdoors. Island Press, 2007. 30. old. ISBN 1597261432
  2. Bernáth Mária: Munch 1863-1944. Budapest, Corvina, 1966. A művészet kiskönyvtára LXXIV. 17. old.
  3. Bernáth, 25. old.
  4. Kristó Nagy István: Edvard Munch. Budapest, Gondolat, 1983. ISBN 963-281-316-2 57. old.
  5. Kristó Nagy István, 90. old.
  6. Kristó Nagy István, 107. old.
  7. Kristó Nagy István, 127. old.
  8. Kristó Nagy István, 139. old.
  9. Bernáth, fülszöveg
  10. Idézi: Kristó Nagy István: Edvard Munch. Budapest, Gondolat, 1983. 51. old.
  11. Idézi: Kristó Nagy István, 105. old.
  12. Idézi: Kristó Nagy István, 106. old.
  13. Idézi: Kristó Nagy István, 140. old.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Edvard Munch témában.