Füst Milán

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Füst Milán (1888-1967) magyar költő, író

Életrajzom nincs is, csak munkarajzom van.

Tartalomjegyzék 1 Neki tulajdonított idézetek 2 Versek 2.1 Gúnydal Pergolára 2.2 Egy egyiptomi sírkövön 2.3 A magyarokhoz 3 Róla írta 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Neki tulajdonított idézetek

• Írói életem absorbeálta egész életemet, életem nem is volt, csakis írói életem, s ezért nincs is életrajzom. (rádióinterjú Somlyó Györggyel)
• Az igazán kitűnő lélek akkor is szívesen dolgozik, s végzi azt, amiért itt van a földön, ha tisztában is van vele, hogy ez a munkássága semmivel sem enyhíti azt a reménytelenséget, amelyet a földi életnek az egész látványa kelt bennünk. (naplójából)
• Ha van igazság, mért kell azt keresni, s ha már keresni kell is, mért nem lehet megtalálni soha?
• A tervszerű pihenés nem pihenés: annak fő eleme a tervszerűtlenség.
• A hősiesség rendesen a veszélyfantázia hiányából adódik.
• Csak a félig jóllakott ember lehet ínyenc. Az éhezőnek hiába adod a legfinomabb cukorsüteményt, mert mindegy neki, hogy azt falja-e, vagy a kölest. S alighanem ugyanez érvényes az érzékiségéhségre vonatkozóan is.
• Minden szempontból helyesen cselekedni nem lehet.
• Én magyar író vagyok, nékem a magyar a szent nyelvem. nékem minden csepp vérem azzal a kultúrával van itatva, melyet itt szoptam magamba, ebben az áldott és átkozott kis országban. Ha tehát rajtam mégis kiütköznek zsidó származásom nyomai, erről én nem tehetek s ha nem is röstellem ezt, de nem is dicsekszem vele. S ha valaki ezt rólam megállapítja, én azt nem fogom dicsőségnek tartani. Engem üldöztek itt - mit tehetek róla? Rosszul jártam az anyámmal is, a hazámmal, is, de azért nem mondhatom rájuk azt, hogy ők nem anyám és nem hazám. (levél Fejtő Ferencnek, 1958 szept.)

[szerkesztés] Versek

[szerkesztés] Gúnydal Pergolára

Az édeságyú-vágyú Pergola
Busásan issza ám a sört nagyon,
Hogy oly széles lett tőle tompora:
Ha ráül, hordókat lapít agyon.
S az öle négyölnyi mély, mint a tenger,
Nem leli mélyét semmi utazó,
Ott míly veszélyben vagy, nincs arra szó!
Ki tudja, megjössz-e majd onnan ember?
Haj din, haj dán.

Így mulattunk mi hajdanán.

Az édeságyú-vágyú Pergola
Úgy csókol téged, mint a kancsó,
Vagy vederből ha iszol cimbora
S úgy megtelsz tőle, mint a kan ló.
Papot hozass és nincsen semmi baj,
Meggyónsz előbb és nincs mit félni,
Ha elfogysz is, mint napfényben a vaj...
A Fanti-utca tudna mit beszélni.
Haj din, haj dán.

Így mulattunk mi hajdanán.

Óh édeságyú-vágyú Pergola,
Én néked köszönöm most minden üdvöm,
Ha borba vagyok mártva éjszaka
S az eszem nem tudja, hogy merre küldjön
S mint sarkcsillag, úgy villog és rezeg
A házacskád zöld, éji mécse nékem:
Akkor a bor nevet. Mert tudja mit teszek:
A Fanti-utcába én nem megyek.
Haj din, haj dán.

Így mulattunk mi hajdanán.

[szerkesztés] Egy egyiptomi sírkövön

Élek és kiáltok, hogy halld, – de vajjon még meddig kiáltok én?
S vajjon kinek kiáltok én?
S meghallják-e vaj’ a századok, hogy egy ember élt itt?
S vajjon elbolyong-e jajszavam a századok rengetegében – s nem hal-e el?
S vajjon tovább hullámzik-e a századok fekete tengerében?
Ha majd oly gyengén lejt is egykoron tovább,
Mint nagy viharban kis hullámfodor?

(részlet)

[szerkesztés] A magyarokhoz

(részlet)

[szerkesztés] Róla írta

• A magyar irodalom legnagyobb monománja volt, a legjelentősebb magyar hipochonder. Örökké kimerült, állandóan beteg, már ifjúként aggastyán, ő már csak a kegyes halálra vár. Élete végére sikerült csak tolókocsiba kerülnie, de akkor aztán trónként használta. – Nádas Péter, Élet és irodalom

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Életrajza
• Magyar Könyv Alapítvány