Federico García Lorca

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Federico García Lorca
Lorca (1914).jpg

García Lorca arcképe 1914-ben.
Lásd még
Wikipedia-logo.png Szócikk a Wikipédián
Commons-logo.svg Médiaállományok a Wikimedia Commonsban

Federico García Lorca (Fuentevaqueros, 1898. június 5. – Víznar (Granada), 1936. augusztus 19.) népszerű spanyol költő, drámaíró, festő, zeneszerző.

Idézetek verses köteteiből[szerkesztés]

Versek könyve[szerkesztés]

Egy kóbor csiga kalandjai
(részletek)

Reggel van, gyermeki
tisztaság friss világa,
a föld felé törekszik
karcsún a fáknak ága,
az ösvények szegélyén
csillogni kél a pára.

(...)

A hangyák izgatottan
lépnek egymás nyomába,
s húzva vonszolnak egyet,
kinek letört a csápja.

      (Lothár László)

Nyári madrigál
(részletek)

A dombtetőn, zöld olajfák felett,
egy mór minaret szétnéz,
színe, akár a te vad hús-szined,
íze, mint hajnal és méz.

(...)

Ha nem szeretsz is: szeretlek, tudod,
szemed mély bánatáért,
akár pacsirta a kelő napot,
csupán a harmatáért.

      (Weöres Sándor)

Tájkép
(részletek)

Ezer csillag a magasból
hideg hamvát egyre szórja
a zöld folyóra.

Nincs már a forrásnak fodra,
s csendes éjszakára készek
mind a fészkek.

(...)

Fájdalommal festi, érzem,
vad bűnök szennyezte számat
most a bánat.

Elmegyek én messzi tájra.
Érzem, hogy keblemben itt ég
a síri mélység.

     (Lothár László)

García Lorca szobra Madridban

Andalúz dalok[szerkesztés]

Gitár
(részlet)

Lassú rívásba
kezd a gitár.
Széttörnek a reggel
kelyhei már.

      (Vas István)

Memento
(részlet)

Ha már halott leszek,
a homok alá gitárommal
együtt temessetek.

     (Vas István)

Dalok[szerkesztés]

Táj
(részlet)

A délután elnyúlt
két folyópart között,
s almaszín pír remeg
a kis tetők fölött.

     (András László)

Szerenád
(részlet)

A folyó partján az éji
árnyékok esőben áznak.
Lolita kebléhez érve,
vágytól halnak meg az ágak.

      (Kálnoky László)

Cigány románcok[szerkesztés]

Alvajáró románc
(részletek)

Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.

(...)

Várt az téged számtalanszor,
szűntelenül jöttöd várta.
Zöld könyöklőn arca harmat,
fekete volt haja sátra!

     (Nagy László)

A spanyol csendőrök románca
(részletek)

Fekete ló, fekete ló.
Patkók fekete zenéje.
Tintapecsét, viaszpecsét
köpönyegük ékessége.
Ólom-gömb a koponyájuk,
nincs könnyük a világért se.
Lakk-lelküket feltünteti
országutak messzesége.

(...)

Tárt kapukkal állt a város,
Mulatott és mit se féltett.
Negyven zsaru párosával
úgy bezúdult, mint a végzet.

       (Nagy László)

Felhasznált forrás[szerkesztés]

  • Federico García Lorca versei. Lyra Mundi sorozat. Európa könyvkiadó, Budapest 1975.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Federico García Lorca témájú anyagokat.