Feleki László

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Feleki László (Szatmárnémeti, 1909. január 9. — Budapest, 1989. július 7.), magyar író, újságíró.

[szerkesztés] Az aforizma dicsérete

Ez a műfaj – az irodalom csúcspontja, s a leginkább alkalmas arra, hogy kicsorbuljon rajta az idő vasfoga. Sajnos, kevés író tanulja meg azt az igazságot, hogy az utókorhoz csak röviden lehet szólni, mert a hosszú szózatokat elfelejtik az emberek, rendszerint már a szózat közben. A rövid, magvas üzenet viszont az emlékezet kövébe véshető, tehát fennmarad. Egyedül a lényeg időtálló, a lényeg pedig csodálatosképpen rövid.

[szerkesztés] Aforizmák

• Nem igaz, hogy a szerelem vak. Ellenkezőleg, a szerelmes olyasmiket lát imádottján, amiket más nem vesz észre.
• Élet szerelem nélkül körülbelül annyit ér, mint szerelem élet nélkül.
• A szerelem semmihez sem hasonlítható érzés. Olyan, mint a szerelem.
• A zseni megrendülve hallgatja a menydörgést, a dilettáns túl akarja kiabálni.
• Döglött oroszlánba rúgni jó szívre vall. Az élőnek fájna!
• A kőkorszak az a primitív történelmi kor, amikor az embert semmi más nem érdekli, csak a kő. Ilyen a pattintott kő, a kovakő és a vesekő.
• A veseköves olyan, mint a horgász. Egy kicsit szeret nagyzolni. Ha azt mutatja, hogy babszem nagyságú köve volt, állítását le kell százalékolni. Lehet, hogy csak borsó nagyságú volt a kő. Az orvostudomány különben mindent elkövet, hogy az embernek a veséjében kő kövön ne maradjon.
• Ember tervez, ember végez. Ne toljuk másra a felelősséget!
• Tévedni emberi, tévedést belátni emberfölötti dolog.
• Nem kívánom, hogy kimentsenek a vízből, megelégszem azzal is, hogy nem löknek bele.
• Bölcsességet rendkívül könnyű kitalálni. Az ember egyszerűen leírja annak az ellenkezőjét, amit tesz.