Franz Kafka

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Franz Kafka
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Cervantes Virtualon
Művek a Project Gutenbergben

Franz Kafka (1883-1924) német anyanyelvű cseh regényíró és elbeszélő.

Én intenzíven magamba szívtam annak a kornak minden negatív elemét, amelyben éltem.

Neki tulajdonított idézetek[szerkesztés]

  • Az igazi megismerés: bukások sorozata, amit mindannyiszor gyermetegen boldog talpraállás követ.
  • Elméletileg létezik a tökéletes boldogság lehetősége: úgy, hogy hiszünk a bennünk lévő lerombolhatatlanban, ám nem törekszünk közelébe.
  • A régi trükk: kapaszkodunk a világba, és panaszkodunk, hogy nem ereszt.
  • Feladatunk éppen akkora, mint az életünk - ezért tűnik végtelennek.
  • Vannak olyan kérdések, amelyeken aligha juthatnánk túl, ha természetünktől fogva nem mentesülnénk tőlük.
  • Az emberi fejlődés döntő pillanata folytonos. Ezért van igazuk a forradalmi szellemi mozgalmaknak, amikor minden eddigit semmisnek nyilvánítanak, hiszen még voltaképpen semmi sem történt.
  • Itt vagyok, egyebet nem tudok, egyebet nem tehetek. Csónakomnak nincs kormánya, sodorja a szél, mely a halál legmélyebb régióiban fúj.
  • ... gyermeki álmokból gyorsan riadunk fel.
  • ... a törvénynek mindig, mindenki számára elérhetőnek kell lennie.
  • ... csak innen el, csak innen el. Örökké innen el, csak így érkezhetem célomhoz.
  • Ha jól meggondoljuk, semmi sem csábíthat arra, hogy elsők akarjunk lenni egy versenyfutamban.
  • A világgal való párbajodban a világ pártjára állj.
  • A hazug világban a hazugság még csak nem is az ellentétes világból, hanem a valós világból jön létre.
  • Az igazi ellenféltől határtalan bátorság költözik beléd.
  • ... éppen az óvatosság követeli meg, mint sajnos oly gyakran, az élet kockázatát.
  • A szellem akkor lesz szabaddá, ha többé támaszt nem keres.
  • Ha követitek a hasonlatokat, magatok is hasonlattá váltok, s azzal máris megszabadultok a mindennapi fáradtságtól.
  • A monda a megmagyarázhatatlant próbálja megmagyarázni. Mivel a valóságra épül, újra megmagyarázhatatlanságban kell végződnie.
  • Az embernek két fő bűne van, amelyre az összes többi visszavezethető: a türelmetlenség és a tunyaság. Türelmetlenség miatt űzték ki a Paradicsomból, s a tunyaság miatt nem kerül vissza.
  • A szeretet éppoly problémátlan, mint egy jármű. Csak az a kérdés: ki vezeti, ki utazik, és merre visz az út.
  • Az érzéki szerelem el akarja hitetni velünk az égi szerelmet; egymaga hiába próbálná, de mert öntudatlanul ott él benne az égi szerelem része, sikerül neki.
  • Boldogok a semmittevők, mert Isten fennségének szemlélői lehetnek; boldogok a tétlenség órái, mert akkor munkálkodik a mi lelkünk.

Kis mese[szerkesztés]

– Ó – mondta az egér –, a világ napról napra zsugorodik. Először olyan tágas volt még, hogy féltem, elfutottam, és boldog voltam, hogy végre jobbra-balra a távolban falakat láttam, ám e hosszú falak olyan gyorsan haladnak egymás felé, hogy ez már az utolsó szoba, és ott a sarokban a csapda, amelybe futok. – Csak futásod irányán kell változtatnod – mondta a macska, és felfalta.

Az átváltozás[szerkesztés]

(Első bekezdés)

Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt.

Györffy Miklós fordítása [1]

Az éhezőművész[szerkesztés]

(Első bekezdés)

Az utóbbi években igen megcsappant az éhezőművészek iránti érdeklődés. Míg korábban igen jövedelmező volt efféle nagy látványosságok rendezése saját vállalkozásban, ma a dolog tökéletesen lehetetlen. Más idők járták. Akkoriban az egész várost az éhezőművész foglalkoztatta; éhségnapról éhségnapra nőtt az érdeklődés; mindenki legalább napjában egyszer látni akarta az éhezőművészt; később már bérlők is akadtak, akik naphosszat ott ültek a kis ketrec előtt; éjszaka is jöttek nézők, s hogy a hatást fokozzák: fáklyafénynél; szép időben a ketrecet kivitték a szabadba, s így elsősorban a gyerekek bámulták az éhezőművészt; míg a felnőttek számára többnyire mulatságféle volt csupán, melyben a divat kedvéért vettek részt, a gyerekek tátott szájjal bámulva, biztos, ami biztos, egymás kezét fogva nézték, hogyan ül ott fekete trikóban, jócskán kiugró bordákkal, még egy széket is elutasítva, a földre hintett szalmán; hol udvariasan biccentgetve, minden erejével mosolyogva válaszolgatott a kérdésekre, s olykor még karját is kidugta a rácson, hogy tapinthassák, milyen sovány, máskor azonban teljességgel magába süllyedt, senkivel sem törődött, még a számára olyannyira fontos óraütéssel sem – az óra volt egyébként a ketrec egyetlen bútordarabja –, hanem csak nézett maga elé csaknem teljesen hunyt szemmel, s olykor vizet kortyolt egy apró pohárból, épp hogy az ajkát megnedvesítse.

Gáli József fordítása [2]

Egy családapa gondja[szerkesztés]

(Részlet)

Egyesek azt állítják, hogy az odradek szó szláv eredetű, és ezen az alapon próbálják a szó kialakulását bizonyítani. Mások úgy gondolják, német eredetű, csak szláv hatás érte. Mindkét értelmezés bizonytalanságából azonban joggal lehet arra következtetni, hogy egyik sem találó, nevezetesen azért, mert egyikkel sem lehet megfejteni a szó értelmét. Természetesen senki sem foglalkozna ennek tanulmányozásával, ha a valóságban nem létezne egy odradek elnevezésű lény. Leginkább egy lapos, csillag formájú cérnaorsóhoz hasonló, és valóban, mintha be is volna tekerve cérnával; mindenesetre akkor is csak letépett, ócska, egymásba bogozott, de össze is gubancolódott, különböző minőségű és színű cérnadarabkákkal. Odradek azonban nemcsak orsó, mivel a csillag közepéből egy kis ferde pálcika áll ki, melyhez derékszögben még egy pálcika illeszkedik. Az egyik oldalon ez utóbbi pálcikákra, a csillag másik oldalán pedig egyik sugarának segítségével, mint két lábra, az egész fel tud állni. Hajlanánk arra a gondolatra is, hogy ennek a képződménynek korábban valamilyen célszerű alakja volt, és most csak el van törve. Mégsem látszik valószínűnek, hogy ez az eset forogna fenn; legalábbis semmi jel nem utal erre, sehol sem látható csonk vagy törés nyoma, mely ilyesmire utalna; az egész ugyan értelmetlennek látszik, de a maga nemében zárt egység. Közelebbit a továbbiakban sem lehet erről mondani, mivel odradek rendkívül mozgékony és nem lehet megfogni. Hol a padláson, hol a lépcsőházban, hol a folyosókon, hol a tornácon tartózkodik; néha hónapokig nem látható, ilyenkor bizonyára más házakba költözik; aztán egyszer csak visszatér a mi házunkba. Néha, amint kilépünk az ajtón, és ő éppen odalent, a lépcsőkorláthoz támaszkodik, kedved támad, hogy megszólítsd. Persze nehéz kérdéseket nem lehet feltenni neki, úgy kell kezelni - ezt már aprócska volta is indokolja -, mint egy gyereket. - Hogy hívnak? - kérdezed tőle. - Odradek - feleli ő. - És hol laksz? - Lakhelye kideríthetetlen - feleli, és nevet, de ez a nevetés nem olyan, mintha tüdőből jönne. Olyan, mint a száraz avar zörgése. Ezzel a beszélgetésünk többnyire véget is ér. Egyébként nem mindig válaszol: gyakran hosszú ideig néma, akár egy darab fa, aminek lenni látszik.....

Gáli József fordítása [3]

Források[szerkesztés]

  1. Franz Kafka: Az átváltozás In: Franz Kafka: Az átváltozás (Magyar Elektronikus Könyvtár)
  2. Franz Kafka: Az éhezőművész In: Franz Kafka: Az átváltozás (Magyar Elektronikus Könyvtár)
  3. Franz Kafka: Egy családapa gondja In: Franz Kafka: Az átváltozás (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A magyar Wikiforrásban további művek találhatóak
Franz Kafka szerzőtől.
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Franz Kafka témában.