Friedrich Kellner

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Friedrich Kellner, 1923

Friedrich Kellner (Vaihingen an der Enz, 1885. február 1. – Lich, 1970. november 4.) az I. világháborúból hazatérő katona, később kisvárosi biztosként visszavonult életet élő német volt, aki nagyhatású (bár Magyarországon kevéssé ismert) feljegyzéseiről ismert külföldön. Katonai és politikai szervezői pályafutása, majd letelepedése után háborús megfigyeléseiről, gondolatairól naplót vezetett, amely sértetlenül fennmaradt.

1939. szeptember 1.-én, Lengyelország lerohanásának napján kezdte meg a naplóírást, melynek a „Mein Widerstand”, azaz „Az én ellenállásom” címet adta.

Friedrich Kellner, 'Vernebelt, verdunkelt sind alle Hirne,' Tagebücher 1939-1945, Wallstein Verlag Göttingen 2011, ed. Sascha Feuchert, Robert Martin Scott Kellner, Erwin Leibfried, Jörg Riecke, Markus Roth, ISBN 978-3835306363.

Endlich![szerkesztés]

Mikor aztán egy nagyarányú mozgósítás a normandiai partraszállásban kulminált, naplójába nagy betűkkel azt írta: „Végre!”

Idézetek[szerkesztés]

  • Mindenki, aki tudott a nácik bestiális cselekedeteiről azon a véleményen volt, hogy a németek jól teszik, ha remegnek, mint a nyárfalevél a közelgő megtorlás miatt.
  • Nincs az a büntetés, amely elég kegyetlen lenne ezeknek a náci fenevadaknak. Persze, mikor eljő a megtorlás ideje, az ártatlanoknak is velük együtt kell majd szenvedni. De mivel a német lakosság kilencvenkilenc százaléka bűnös ilyen vagy olyan formában, csak azt mondhatjuk, akik együtt járnak, együtt is fognak lógni.

Forrás[szerkesztés]

Friedrich Kellner: Arbeitsstelle Holocaustliteratur, Justus Liebig Universität, 2006.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Friedrich Kellner témájú anyagokat.