Friedrich Kellner
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Friedrich Kellner (Vaihingen an der Enz, 1885. február 1. – Lich, 1970. november 4.) az I. világháborúból hazatérő katona, később kisvárosi biztosként visszavonult életet élő német volt, aki nagyhatású (bár Magyarországon kevéssé ismert) feljegyzéseiről ismert külföldön. Katonai és politikai szervezői pályafutása, majd letelepedése után háborús megfigyeléseiről, gondolatairól naplót vezetett, amely sértetlenül fennmaradt.
1939. szeptember 1.-én, Lengyelország lerohanásának napján kezdte meg a naplóírást, melynek a „Mein Widerstand”, azaz „Az én ellenállásom” címet adta.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Endlich!
Mikor aztán egy nagyarányú mozgósítás a normandiai partraszállásban kulminált, naplójába nagy betűkkel azt írta: „Végre!”
[szerkesztés] Idézetek
- Mindenki, aki tudott a nácik bestiális cselekedeteiről azon a véleményen volt, hogy a németek jól teszik, ha remegnek, mint a nyárfalevél a közelgő megtorlás miatt.
- Nincs az a büntetés, amely elég kegyetlen lenne ezeknek a náci fenevadaknak. Persze, mikor eljő a megtorlás ideje, az ártatlanoknak is velük együtt kell majd szenvedni. De mivel a német lakosság kilencvenkilenc százaléka bűnös ilyen vagy olyan formában, csak azt mondhatjuk, akik együtt járnak, együtt is fognak lógni.
[szerkesztés] Forrás
Friedrich Kellner: Arbeitsstelle Holocaustliteratur, Justus Liebig Universität, 2006.
