Friedrich Schiller
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
| Friedrich Schiller |
|---|
 |
|
|
 Szócikk a Wikipédián |
 Médiaállományok a Wikimedia Commonsban |
Johann Christoph Friedrich Schiller, 1802-től von Schiller (Marbach am Neckar, 1759. november 10. – Weimar, 1805. május 9.) német költő, drámaíró, filozófus és történész.
[szerkesztés] Idézetek tőle
- Készülve életed nagy frigyére,
Nézd meg, szív szívvel összefér-e?
A kéj rövid, hosszú a bú. - Szegény, koldus szegény leszel, mikortól nem tudsz már szeretni mást, csak önmagad.
- Aki semmitől sem fél, van olyan hatalmas, mint akitől mindenki retteg.
- Az ember ne akadjon fenn apróságokon, ha nagy dolgok miatt vágott neki az útnak.
- Aki sosem kockáztat, annak nincs mit remélnie.
- Barátaim buzgalma tesz tönkre, nem ellenségeim gyűlölete.
- A szív csöndes szentélyébe fuss hát
A világból, mely forrong vadul. - A természet csak homlokába tett
Látó szemet, hátát, a védtelent,
Csupán a jámbor hűség védi meg. - A szeretet rettenetesebb kényszer, mint a zsarnok dühe!
- A percet lásd meg, míg el nem repül, mert életünkben ritka pillanat kínál nagyot, jelentőst.
- Mit nem fogadtál el a pillanattól,
Az öröklét sem adja vissza már. - Csak az tudja, hogy mi a szerelem, aki remény nélkül szeret.
- (másik változat: Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.)
- Minden elmúlik, mint az álom
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a holdsugár. - A szív számára nincs császár-parancs.
