George Topîrceanu
George Topîrceanu (Bukarest, 1886. március 20. – Jászvásár, 1937. május 7.) román költő és publicista.
Részletek verseiből[szerkesztés]
Négysorosok (1912)[szerkesztés]
- Azt rebegted, elkísérnél
- Oda is, hol bombák hullnak,
- Őh, de hogy zokogtál, kedves,
- Mikor megszúrtad az ujjad!
Őszi rapszódia (1919)[szerkesztés]
- Vénasszony a napraforgó,
- Reszketve tud szólani,
- Fél, hogy tél jön, vad, csikorgó,
- S kihullnak a fogai.
A Pokol (1920)[szerkesztés]
Apokrif tercinák a Divina Commediából
- S a sistergésben, mely köröttünk feltört,
- Riadtan álltam, s így szólaltam újra:
- - Dicső Mester, kinyissam-é az ernyőt?
- Úgy vélem, nem kell e hidegvíz-kúra,
- Ha meghűlsz, bizony súlyos szövődmények
- Leskelődnek az élelmedett korra...
- - A haláltól egy jottányit sem félek -
- - Felelte ő -, s ha elpatkol, utólag,
- Nehezen esik vissza már a lélek!
- Bizony, furcsának tűnt kissé e szózat,
- Keblemet nehéz gyanakvás gyötörte,
- Az arcát lesve, szívem összeborzadt.
- (Bajor Andor fordításai)
Forrás[szerkesztés]
- George Topîrceanu: Vidám és szomorú balladák. Bukarest: Ifjúsági Könyvkiadó. 1963.
