Jean de La Fontaine
| Jean de La Fontaine |
|---|
 |
| Lásd még |
 Szócikk a Wikipédiában |
 Művek a Wikiforrásban |
| Művek a Cervantes Virtualon |
 Művek a Project Gutenbergben |
Jean de La Fontaine (Château-Thierry, Champagne), 1621. július 8. – Párizs, 1695. április 13.) francia író és költő.
Idézetek verses meséiből
[szerkesztés] A királyfi Ö Fenségéhez
(részlet)
La Fontaine előszava a Mesékhez
Éneklek hősöket, akiknek Aesop: atyjuk,
s csak mese bár, ahogy él s tesz-vesz itt csapatjuk,
de mindig színigazra int, oktat az ének,
amelyben minden, még a halak is beszélnek.
És mind hozzánk, nekünk szól s úgy beszél minden állat,
hogy szavuk minden ember tanulságára válhat.
>A tücsök meg a hangya
(részletek)
A tücsök dalolt egyre, bár
izzott a nyár,
úgyhogy mikor jött a komor
tél, része gond volt és nyomor:
még egy picinyke kis darab
legye, vagy férge sem maradt.
(Kosztolányi Dezső)
....
Nem jó kölcsönző a Hangya,
nézzük el e kis hibát,
a hitelkérőnek monja:
"Míg meleg vplt, mit csinált?"
- "Éjjel-nappal énekeltem,
hallgattak, mit nótafát."
- "Énekelt? No jól van, lelkem,
most táncoljon! Rajta hát!"
A beteg oroszlán meg a róka
(részletek)
"Ha nézem itt a homokon
elmenni nem tudok e kúsza nyomokon,
mind arra tart, hol az oroszlán odva,
egy sem tér vissza bizakodva.
Ez megrendíti szíveinket,
mentsen fel Ő Felsége minket.
Köszönjük kegyes írását nagyon,
el is hisszük, hogy jóba fárad,
de barlangjába csak bemenet vagyon,
és nem látjuk, hol a kijárat."
A kocsi és a légy
(részletek)
Majd jő egy légy és mint isten remeklett
csodája zümmög a lovak körül,
csípi is őket s végtelen örül,
hogy megindítja a kocsit,
a kocsis orrán, meg a rúdon szálldos itt.
...
Sok ember így sürög-forog szüntelen,
kéretlenül mindenbe belecseppen,
csak hátramozdít, míg a buzgót adja,
s a többieket dolgozni se hagyja.
A hegy, amely szült
(részlet)
A hegy vajúdik s bőg, sikongat,
hogy majd beléreped a fül.
Várják. a hangokhoz mérten hátha szül
várost, Párizsnál is nagyobbat.
S aki a jajra odasietett,
mind látja: szült a hegy, de csak egy - egeret.
A holló meg a róka
(részlet)
Holló úr ült a fatetőn,
csőrébe sajt volt, jókora,
s kit a jóiillat csalt oda,
a róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy4 nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
olyan, mint rajtad ez a toll, ó
akkor a madarak között első a rangod."
A vízbe fúlt asszony
(részlet)
Én sohsem tartok azzal, aki azt fújja. semmi,
csak egy nő fúlt vízbe. Nem,
nagy kár az, vallom én, és rászolgált e nem,
hogy szánjuk, hisz' oly édes ővelük enyelegni.
Az ereklyevivő szamár
(részletek)
Egy csacsi ereklyét cipel
s azt képzeli: neki hajt ki-ki térdet;
ahogy neki szól zsolozsma és tömjén és dicséret...
A gőg majd fölveti, e hit úgy tölti el.
...
Elöljáró is így jár némelyik:
ha üresfejű, csak talárját tisztelik.
A fösvény aki elvesztette kincsét
(részlet)
Csak úgy miénk, amink van, ha élünk is vele.
Nos, kérdem, aki oly szenvedély dőre rabja,
hogy koldusul kuporgat, garast garasra rakva,
tán többet ér el, mintha semmit sem gyűjtene?
Hisz lám, Diogenész, akár ez, ugyanoly dús;
a fösvény meg akár Diagonész, oly koldus!
Az öszvér, aki származásával henceg
(részletek)
Prépost öszvére volt egy Öszvér valaha,
s nemesi gőgje akkora,
hogy valahányszor, csak tehette,
anyját a Kancát emlegette.
....
Végül, vénségire, malomba robotolt,
s eszébe ott jutott, hogy Szamár apja volt.
Ha a balsors csak annyit ér,
hogy egy bolond így észretér,
mindig van ok így szólani:
volt benne jó is valami!
Madame de Montespannak
(részlet)
Ajándék a mese, égiektől való,
avagy, ha ember adománya,
oltárt is érdemel ily kincsosztogató!
Lelkes hálánk hirdesse, áldja
istenien bölcs nagynak azt,
ki e földön mesevirágot fakaszt.
A házsártos asszony
(részlet)
Ha igaz, hogy a Jóval mindig társul a Szép,
holnaptól asszonyt keresek feleségnek.
De mert válás sem újság a nők között semmiképp,
s mert csodabájú testben sem mindig szép a lélek,
sőt, mert a kettő ritkán egyesül,
hát mégsem keresek, s ne rójják vétkemül.
Hisz láttam sok hyment egyik sem csábított el.
S halandók közt ha egynegyednyi rész
e nagy kockázatot mégis vállalni kész,
ily mersz útján a másik negyed csak bánatot lel.
Források
[szerkesztés]- Kosztolányi Dezső. Idegen költők. Összegyűjtött műfordítások. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest 1966.
- La Fontaine meséi Gustave Doré illusztrációival.. Kossuth Kiadó 1997.
