Jevgenyij Abramovics Baratinszkij

Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
Baratinszkij
Lásd még
Művek a Wikiforrásban

Jevgenyij Abramovics Baratinszkij (1800 -1844 ) orosz költő.

Versek

Csalódás (fordította: Csoóri Sándor)

Ne kísérts engem gyöngédséged
feltámasztásával tovább;
nem érti rég a megcsalt lélek
a csábítások mosolyát.

   (253. oldal.)
 

A halál (fordította: Csoóri Sándor)

Halál, én nem nevezlek téged
az Éj lányának, mint szokás –
nem látlak csontváz-tüneménynek,
kit kísér kasza-villogás.

Ó, legmagasabb Éter lánya,
derengő szépség angyala!
kezedben béke olajága,
nem pedig öldöklő kasza.

   (…)

Napjainkat, mint füst, befutja
értelmetlenség, köd-gomoly –
Halál, te minden rejtvény kulcsa,
láncainkból föloldozol.

   (257-258. oldal.)


Ősz (fordította: Lator László)

Isten veled, te fény, isten veled!
     Isten veled, te tarka pompa,
vizek hátán, ti arany pikkelyek,
     s te, bűvös suttogás vadonja!
Te, harsánykedvű örömök csodás,
     de percig tartó nyári álma!
A holt berekben fejszecsattogás
     csendít visszhangot, s nemsokára
minden fa és domb hóba öltözik,
s fagyott vizek ködösen tükrözik.

   (…)

Sivár a föld – a tél világa jön –
     készül a táj a pusztulásra.
A nyári mezőkön fénylő öröm
     s a bőség aranyló kalásza,
gazdagság, nyomor, élet és halál –
     az elmúlt év megannyi képe
a hó alatt oly egyenlő ma már:
     egy lepel borul mind fölébe.
Hát mától kezdve ez lesz a jövőd,
s ne is remélj már aratás-időt!

   (262., 266. oldal.)


Erdei vetés (fordította: Csoóri Sándor)

Lelkem mindig az ifjakhoz huzott,
szerettem életük hajló kalászát,
s emberszíveken kopogtattam, hogy
átadjam nekik szívem tisztaságát.

   (267. oldal.)

Források

• Klasszikus orosz költők Európa Könyvkiadó, Budapest, 1966.