Jonathan Swift

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Jonathan Swift (1667-1745) angol szatíraíró

Idézetei[szerkesztés]

  • ...az az ember, aki két búzakalászt vagy akár csak két szál füvet is tud növeszteni ott, ahol eddig csak egy nőtt ki a földből: nagyobb dícséretet érdemel az emberiségtől, és mérhetetlenül értékesebb szolgálatot tett a hazának, mint a politikusok minden fajzata együttvéve.
  • ... a női nem különleges szeszélyeit egyáltalán nem korlátozza éghajlat, sem országhatár; a női kedélyvilág sokkal inkább uniformis jellegű, mint ahogy kezdetben gondolták.
  • ... bárkinek jogában áll ugyan mérgeket tárolni rejtett szekrénykéiben - de főbenjáró bűn volna fioláit likőrcímkékkel ellátva forgalomba hozni.
  • Minden igazhitű a megfelelő végén törje fel az ő tojásait. Hogy mármost melyik a „megfelelő” vége a tojásnak, ez szerény véleményem szerint egyéni lelkiismeret kérdése, illetőleg a legfelsőbb hatóságok döntésétől függ.
  • ... a törvényt csak azoknak van joga megmagyarázni, értelmezni és alkalmazni, akiknek minden érdekük és egyetlen tehetségük abban áll, hogy a törvényeket kicsavarják, összezavarják és megkerüljék.
  • ... a nagy darab emberek álltak mindig a legrosszabbul értelem dolgában.
  • A szellem tudás nélkül... olyan tejszín, amely egyetlen éjszaka összegyűlik a felszínen, s amelyből az ügyes kéz hamarosan habot ver.
  • ... a föld királyai főleg saját országuk jogszokásaitól vannak általában elragadtatva.
  • A szatíra olyan tükör, amelyben a szemlélők általában mindenkinek az arcát felfedezik, kivéve a saját magukét.
  • A képzelet annál élénkebb, minél gyengébb az okoskodás.
  • A harag és a düh erőt ad ugyan a testnek, de elernyeszti a szellem izmait, s az elmének minden próbálkozását legyengíti és hatástalanná teszi.
  • ... azokat, akiknek véleménye ellentétben van a többségével, miért kell arra kényszeríteni, hogy ezt megváltoztassák?
  • Csődőrben erő a legfőbb érték, kancában a csinosság...