Lewis Carroll
Charles Lutwidge Dodgson (1832. január 27–1898. január 14), ismertebb nevén Lewis Carroll, angol író, matematikus, anglikán lelkész és fotográfus.
A világ szinte valamennyi nyelvére lefordított alapműve az Alice Csodaországban.
Idézetek
[szerkesztés]- Már reggeli előtt gondolj hat lehetetlenre!
- Az álló óra is naponta kétszer a pontos időt mutatja.
- Ha nem tudod hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz.
- Igen vacak memória az, amelyik csak hátrafelé működik.
- Mindenben van tanulság, csak meg kell találni.
- A cicák egyik igen kellemetlen szokása, hogy bármit is mondunk nekik, ők mindig dorombolnak.
- Jómodor az, amikor átgondoljuk, amit mondani akarunk. Ezzel időt spórolunk.
- Az élet tényleg egyfajta iskola, alkalom a gyakorlásra. Elsősorban a jellem felépítésére és a szellem nevelésére való.
- A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.
Versek
[szerkesztés]A Gruffacsór
[szerkesztés]Nézsonra járt, nyalkás brigyók,
Turboltak, purrtak a zepén,
Nyamlongott mind a pirityók,
Bröftyent a mamsi plény.
"Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
A foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
S a böszhedt Gyilkanyessz!"
Kapta döfke kardját a smorc,
Rég csüszte már a nyúf vadat -
Megállt a vén plakány tövén
A tamtam-lomb alatt.
Állt felhergült eszmék között,
S ím Gruffacsór - a szeme láng -
Hussongva és mortyogva jött
A kuszmadt fák iránt.
Egy! Kettő! Egy! Kettő! - csihant
A döfke penge nyisz-nyasza!
Metélte szét, kapta fejét
S diadalgott haza.
"Hát megölted a Gruffacsórt?
Keblemre, fürgeteg fiam!
Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!"
S csuklantott boldogan.
Nézsonra járt, nyalkás brigyók
Turboltak, purrtak a zepén,
Nyamlogott mind a pirityók,
Bröftyent a mamsi plény.
Télen, mikor a táj fehér
Dalolom ezt a kedvedér'.
Tavasszal, ha zöld a határ,
Elmondom, mi eszembe jár.
Nyáron, midőn forró a lég,
Megérted nótám lényegét.
Ősszel, a lomb ha lázbeteg,
Tollat fogsz, hogy papírra vesd.
Egy hóbortos urat - Bengálba,
Meghívtak jelmezbálba.
Szólt - Sokan lesznek
Öltözöm keksznek.
S egy kutya azonmód elrágta.
Így szól a homár, s a hangja remeg:
megfőttem pirosra, az ízem remek,
de úgy keserít ez a céklaszinem,
nem kéne cukorral beszórni fejem?
Alice Tükörországban
[szerkesztés] Dingidungi a falra ült,
Dingidungi lependerült.
Jöhet a királytól ló, katona,
nem rakják Dingit össze soha.
Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.
- (a könyv befejező verse):
Csónak fénylő ég alatt,
ringatózik álmatag,
száll a nyári alkonyat -
Három gyermek ül körül,
mohó szem, kíváncsi fül,
kis mesémnek úgy örül.
Rég nincs fény az ég alatt,
visszhang, emlék elmaradt,
őszi dér fed dús nyarat.
Csak ő jár mindig velem:
Alice, titkos téreken,
hol nem látja földi szem.
Ám gyerek mindig kerül,
mohó szem s kíváncsi fül,
kis mesémen mind derül.
Csodatájon nyugszanak,
álmodozva napra nap,
míg suhannak gyors nyarak -
ringatóznak lassú áron,
a fény rájuk glóriát fon:
mi az élet, ha nem álom?
