Liszt Ferenc

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Barabás Miklós: Liszt Ferenc (1847)

Liszt Ferenc (Franz Liszt) (Doborján, 1811. október 22. – Bayreuth, 1886. július 31.) A 19. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze.

Génie oblige! – A zsenialitás kötelez!

Idézetek[szerkesztés]

  • Vezércsillagom az legyen, hogy Magyarország egykor büszkén mutathasson rám.
  • Minden művészet egyazon forrásból ered.
  • Érezni és gondolkozni azért, hogy cselekedjünk: ez minden harmonikus élet törvénye.
  • Ahhoz, hogy az ember az igazi művész szerepét igényelhesse, nemcsak tehetség, szív és szellem emelkedettsége kell, hanem józanság is, logika a viselkedésben, s még azt is merném mondani, hogy – bizonyos számító ész is.
  • Megvizsgálni, meggondolni, számítgatni, mérlegelni: szükséges műveletek – bizonyára azok. De aztán el kell határoznunk magunkat, s cselekednünk kell, anélkül hogy sokat törődnénk, honnan fúj a szél, és milyen felhők vonulnak.
  • Mi legyen üdvöm csillaga, ha nem a nemes öntudat?
  • Ha az ember nem bátor, még óvatos sem lehet eléggé.
  • Nem kinövése, hanem szükséges eleme a művészetnek a virtuozitás.

Pontos forrással ellátott idézetek[szerkesztés]

Nadar fotója: Az idős Liszt
Különös a sors! 15 éve, amióta apám elhagyta békés otthonát, hogy a nagyvilágban vándoroljon velem, amióta a vidéki élet rejtett szabadságát a művészélet csillogó szabadságával felcserélte és letelepedett Franciaországban, megszoktam, hogy Franciaországot tekintsem hazámnak, és elfelejtettem, hogy számomra más is létezik (...) Egy súlyos esemény hirtelen fellobbantotta bennem az érzést, amiről azt hittem, hogy már kihunyt, de mégiscsak szendergett bennem valahol. Egy reggel Velencébn részletes beszámolót olvastam egy német újságban a szerencsétlenségről, amely Pestet sújtotta. [1] A hír valóságos megrázkódtatásként ért. Egy rendkívüli részvét, egy eleven, ellenhálhatatlan szükség kényszerít, hogy a szerencsétlenek mellé álljak.
Ezek a belső felindulások és érzések tették számomra nyilvánvalóvá a haza szó jelentését. Hirtelen visszatértem a múltba és szívemben tisztán és érintetlenül megtaláltam gyermekkori kincseit. Nagyszerű táj jelent meg szemem előtt... Magyarország volt a hazám! Én is, kiáltottam kissé nevetséges patriotizmussal, én is ehhez az erős fajhoz tartozom, én is ennek az eredendően szabad népnek a fia vagyok, amelynek még biztosan jobb napokat tartogat a sors!
Ó távoli vad hazám! ismeretlen barátaim! nagy családom! Fájdalmad jajszava visszahívott hozzád – jajszavadtól mélyen találva hajtom le szégyenkezve a fejem, hogyan felejthettelek el ilyen sokáig... Miért tart a szigorú sors távol tőled?
Liszt 1838 májusában írt úti levele. [2]
Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelv sajnálatos nem tudása ellenére a születésemtől a halálomig szívben és lélekben magyar maradjak, és ezért a magyar zenei kultúrát erőteljesen szeretném támogatni.
Liszt levele br. Augusz Antalhoz 1873. május 7-én
Raffaello és Michelangelo segítettek nekem, hogy megértsem Mozartot és Beethovent;... Tiziano és Rossini úgy jelennek meg előttem, mintha homlokukon ugyanaz a sugárzás törne meg. A Colosseum és a Campo Santo nem olyan idegenek a Heroikus szimfónia és a Requiem hangulatától , mint gondolnánk. Dante Orcagna és Michelangelo műveiben talált művészi visszhangra; talán zenei visszhangját is megleli a jövő Beethovenjében.
Liszt 12. Hector Berlioznak címzett úti levele.
A sajnálat érzésével írom Önnek e sorokat, mivel elterjedt a pletyka, hogy állítólag zsidóellenes lennék; ezért kötelességemnek tartom, hogy e hamis hírt kiigazítsam. Általánosan ismert, hogy sok, a zenei világban kiemelkedő izraelitával, főként Meyerbeerrel, a kölcsönös tisztelet és barátság talaján álltam, ugyanúgy, mint irodalmi körökben Heinrich Heinével és másokkal.
Liszt 1883-ban írt nyílt levele a Gazette de Hongrie részére. [3]
Bizonyos kivételes érzések tartalma és folytonossága nem függ ilyen vagy amolyan külső döntésektől. A szívnek is megvannak a maga okai, amiket az ész nem ért. Nos a szívnek ezen okai voltak és maradnak mindörökre feltétlenül döntők számomra.
Liszt 1865. március 31-én írt levele Wittgenstein hercegnőnek.
Kimondjam-e? A cigányokról szóló kötetem kötetem körül támadt zenebona megéreztette velem, hogy sokkal igazabban magyar vagyok, mint a magyaroskodók.
Liszt levele Augusz Antalnak, 1860. január 14

Lisztről mondták[szerkesztés]

  • Liszt olyannak írta meg a cigányzenészeket, amilyennek romantikus álmodozásai közben önmagát is látni óhajtotta. – Sárosi Bálint.
(v.ö.: A cigányokról és a cigány zenéről Magyarországon (Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie, Párizs, 1859, Pest, 1861).
  • Aki nem hallotta Lisztet, az a témához nem szólhat hozzá. Ő az első azután jó ideig senki. Zongorajátéka egyedi, összehasonlíthatatlan és utánozhatatlan
Brahms 1890-ben írt levele (In. Óvári)
  • Hogy milyen példátlan vonzerőt gyakorolt Liszt a nőkre, gyakran borzongva láttam. És ez öregségére sem hagyott alább... Lovagiassága volt az egyik tulajdonsága, ami a női nemet hozzá vonzotta – s egyben bizonyíték volt nemes jellemére... Sajnos túl gyakran láttam, hogy zaklatták a nők, az ember azt gondolhatta volna, felcserélődtek a szerepek.
Adelheid Schorn: Zwei Menschenalter, Berlin 1901, pp. 249.
  • Liszt igyekszik bebizonyítani, hogy a jelenkori zsidók nem alakították ki fajtájuk nemzeti zenéjét; ez azonban nézetünk szerint mindazok számára teljességgel természetes, akik tudják, hogy a zsidók megszűntek államot alkotni az államban, ellenkezőleg, ahhoz a nemzethez tartoznak, amelynek országában élnek, s amelynek valamennyi érzésében és reményében osztoznak.
Pester Lloyd cikke Liszt Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie könyve kapcsán.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Liszt az 1838. áprilisában történt árvízre utal.
  2. In. Óvári József: Liszt Ferenc; Püski Kiadó, 2003. pp. 35
  3. A levelet 1883. február 8-án tették közre.
  4. Liszt cigánykönyvének magyarországi fogadtatása

Forrás[szerkesztés]

  • Óvári József: Liszt Ferenc; Püski Kiadó Kft. 2003. ISBN 9639337115
  • dr. Nádor Tamás: Liszt Ferenc; Zeneműkiadó Budapest, 1977. ISBN 9633300843

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Idézetek Liszt Ferenctől

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Liszt Ferenc témában.
Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Liszt Ferenc témájú anyagokat.