Louis Aragon
Louis Aragon (Franciaország, Párizs, 1897. október 3. – 1982. december 24.) költő és regényíró, esszéista, kritikus, politikai aktivista. Albert de Routisie, François la Colère és Jacques Destaing név alatt is publikált.
Idézetek verseiből
[szerkesztés]Húsz év múlva
(részletek)
Az idő újra únt keréknyomába zökken
Befogta cammogó rőt ökreit az őszben
Lukakat vág az ég az arany lombon át
Október mágnese rebben s alszik tovább
(...)
A gépi mondatok kora kezdődik újra
Gőgöt románcot az ember hajít a sutba
Kis idióta dalt dúdolgat Annyiszor
Hallotta rádión hogy megtanulta jól
(...)
Szerelmem egyedül te létezel szerelmem
most mikor szomorú alkony borít el engem
S egyszerre vesztem el versemnek s életemnek
Fonalát életem örömét s hangomat
Mert újra és megint elmondanám Szeretlek
S csak kín e szó ha úgy mondják hogy messze vagy
(Rónay György)
Santa Espina
(részlet)
Egy dalra gondolok hajdanta hallatára
Feldobogott a szív és meggyuladt a vér
Fellobbant mint a szív hamu alól a fáklya
S az ember tudta hogy miért is kék az ég
Egy dalara gondolok így dalolhat a tenger
Egy dalra így zokog a költöző madár
A sós hab bosszuja leigázói ellen
E dallam jajgató peremén egyre száll
(Kardos László)
Rózsák és orgonák
(részlet)
Sosem feledem el francia kertjeinket
Mint régtünt századok nagy misekönyvei
Az est zavarát a titokteli csendet
S a rózsákat az út két szélén lengeni
S aztán az ocsudást a pánik viharát a
Rettenet szárnyain menekülő hadat
Lázas bicikliket ágyuk gúnyos szavát a
Szánalmas rongyba bújt ál-kirándultakat
(Somlyó György)
II.Richard kilencszáznegyven
(részlet)
Az én hazám akár a bárka
Mit elhagytak a vontatók
S hasonlítok ama királyra
Ki balból balabb sorsra rogy
S országul csupa kínt kapott
Élni ma vad bujócska-játék
Szél nem szárít könny-harmatot
Gyűlölnöm kell amit imádnék
Legyen övék mi elhagyott
Kínjaim királya vagyok
(Rónay György)
Költő a Pártjához
(részlet)
Emlékeim szemem a Pártom adta vissza
Nem tudtam én amit tud bárkinek fia
Hogy vérem oly vörös s a szívem francia
Csak azt tudtam az éj a fényt ma mind fölissza
Emlékeim szemem a Pártom adta vissza
(Gereblyés László)
Most mikor
(részlet)
Hazámnak nevezhetem-
E még ezt a zengő tájat
Avagy üdvösebb ha már csak
A közös nagy szerelem
Bimbóit nevelgetem
Nevükhöz én - holmi játék -
Hadd fűzzem az ibolyáét
Jaj már azt se tehetem
(Somlyó György)
Ars poetika
(részlet)
Május mártírjaiért
Másért többé senkiért
Keljen a varázs rímemben
Mint a könny a fegyver ellen
Hogy mindenkiért ki él
S változik ahogy a szél
Rántson a holtak nevében
Villogó szablyát a szégyen
Édes szók érdes szavak
Rím melyből a bűn riad
S mint evezők nesze csobban
Kettőzve a fájdalomban
Mint eső oly köznapi
Mint üveg csillámai
Mint tükör elédbe állón
Fonnyadó csokor a vállon
(Somlyó György)
Az oradouri zarándokok éneke
(részletek)
Compostellába nem kocog már
Kagylóval díszitett botunk
Új szentek várnak és új oltár
S új dalunkkal mely magason száll
Új zászlókat lobogtatunk
(...)
Hogy háború többé ne törjön
Oradour lágy bölcsőire
Mint nemrégen halált-üvöltőn
Összefogott szerte a földön
Egymilliárd ember szive
Hogy végre nyíljon ki a béke
S a nép tegyen törvényeket
Mi zarándokok nemzedéke
Elhoztuk Oradour elébe
A galambot kereszt helyett
(Somlyó György)
Felhasznált forrás
[szerkesztés]- Louis Aragon versei. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó. Budapest 1984
