Mándy Iván
Mándy Iván (Budapest, 1918. december 23. – Budapest, 1995. október 6.) Kossuth-díjas magyar író.
Idézetek[szerkesztés]
- A villamos
Felszállt a felszállókkal.
Leszállt a leszállókkal.
Jegyet váltott.
Vagy éppen potyázott.
Kinézett az ablakon.
És ha egy rozsdás lavórt látott
egy üres telken, az volt a boldogság.
- Szürke notesz
- Néhány sor az ötvenes évekből. Jegyzetek. Addig soha nem jegyzeteltem le semmit. Maga a novella a jegyzet. Azok a kusza, vázlatos novellák. Vagy ahogy egy kritikus írta: M. I. a regénye helyett a jegyzeteit küldte a nyomdába. De akkor már régen nem küldtem semmit sehova. Akkor… azokban az években. Csak ez a notesz fogadta be írásaimat. Ha mégis le akartam kaparni valamit abból, amit láttam, hallottam, álmodtam. Egy arcot, egy mozdulatot, egy házfalat. Mindezt gyorsan, észveszejtő sebességgel. Hiszen talán ez az utolsó lehetőség.
- A mosoda
Vasszürke kád a mosoda.
Hatalmas, szürke bádogkád a gőzben úszó terem közepén. Elsárgult lepedők merülnek alá. A lepedő egy-egy darabja kiemelkedik, szürke víz csorog le róla.
Apró kádak a sarkokban. Valaha úszómedence lehetett itt. Csak aztán a medence vendégei kiszálltak a vízből, és többé nem jöttek vissza. A víz sértődötten visszahúzódott. Az üres medence magára maradt. Akkor jelentek meg a kis kádak. Majd végül maga a nagy kád. Itt áll, és várja a lepedőket. Kórházi betegek elsárgult lepedőit, ragacsos ragály-lepedőket, tífusz-lepedőket, rabok durva daróclepedőit, halottak halott-lepedőit.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
