Marcel Proust

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Marcel Proust 1900.jpg

Marcel Proust (18711922) francia regényíró, az Eltűnt idő nyomában c. alapmű szerzője

Idézetek[szerkesztés]

  • Egy író csak akkor ír jól, ha eredeti, ha megteremtette a saját nyelvét.
  • Nem a legszellemesebb emberből lesz nagy író, hanem abból, aki tükörré tud lenni, vissza tudja tükrözni saját életét még akkor is, ha ez az élet csupán középszerű volt.
  • Fiatalon arról álmodoztunk, hogy akibe szerelmesek voltunk, annak a szívét is megnyerhessük; később viszont az az érzés, hogy egy nő szíve a miénk, esetleg elegendő ahhoz, hogy szerelmesek legyünk belé.
  • ... egy dolog hiánya nemcsak ennyi, nem csupán holmi egyszerű, részleges hiány, hanem mindennek felfordulása, oly egészen új állapot, amelyet a régiben nem is lehet előre látni.
  • Mi a véleménye a szerelemről? – A szerelemről? Sűrűn gyakorlom, de sose beszélek róla.
  • A testi szerelem, amelyet oly igazságtalanul ítélnek meg, annyira rábír minden lényt arra, hogy jósága vagy önzetlensége legkisebb porcikáját is kifejezze, hogy ezek a jó tulajdonok a közvetlen környezetben is felfénylenek.
  • ...erkölcsi kötelmeinknek, barátainkhoz való hűségünknek, egy mű elvégzésének, egy életrend betartásának sokkal biztosabb alapot nyújtanak a mégolyan vak szokások, mint az érzések pillanatnyi, heves és meddő fellendülései.
  • ...néha a lélek minden erejét ügyességgé, ragyogássá változtatjuk, csak hogy oly lényekre hassunk, akikről érezzük, hogy kívülünk esnek, s hogy nem érjük el őket sohasem.
  • A szenvedély ... képes egy pillanatnyi s különböző jellemmé alakulni bennünk, elfoglalni a régi jellem helyét, s kiirtani azokat az addig változatlan jeleket, amelyek révén a régi jellem azelőtt kifejezésre juthatott!
  • Szerencsés, aki türtőzteti magát. Irigylem az oly embereket, akik el tudják titkolni, hogy mit gondolnak.
  • Az emberek nem változnak meg egyik napról a másikra, s egy új rendben mindig a régi folytatását keresik.
  • Végleges határozataink mindig oly lélekállapotból születnek, amelynek az a végzete, hogy ne tartson örökké.
  • ... nemegyszer azt hittem, sőt hitettem el, hogy egy újraéledő szerelemről lehet szó, amikor csak egyszerűen az utazás vágya hevített.
  • ... mélységes tisztelet ... mindig azok iránt érezzük, akik korlátlan hatalommal törhetnek az ártalmunkra.
  • Mindenkinek megvannak a maga kis szenvedései.
  • Mihelyt szerencsétlenek vagyunk, egyszerre erkölcsi lényekké válunk.
  • ... az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben...
  • Vágyaink annyit kereszteződnek, és az élet oly zűrzavaros, hogy a boldogság ritkán száll arra a vágyra, amely hívta.
  • ... sosem ismerünk mást, mint a másik szenvedélyeit, azt pedig, amit sikerült a magunkéiról megtudtunk, csak másoktól tanulhattuk meg.
  • Mindabból, amit a szerelem megkövetel, hogy megszülessék, amihez legjobban ragaszkodik, s amiért minden mást elhanyagol, az a hit a legfontosabb, hogy az, akit szeretünk, egy ismeretlen élet részese, olyan életé, ahova majd minket is bejuttat a szerelme.
  • A vágyunkat szebbnek látjuk, s több bizalommal támaszkodunk rá, ha tudjuk, hogy rajtunk kívül a valóság is hozzáigazodik, még akkor is, ha mi magunknak megvalósíthatatlan marad.
  • Az erős eszme annak is kölcsönöz erejéből, aki cáfolja.
  • Az ember sose tudja, mikor boldog. Sose vagyunk oly boldogtalanok, mint amilyennek hisszük magunkat.
  • Mire való más népekkel szemben éles hangot megütni? S kivált az irodalomban, ahol uralkodni csak meggyőzéssel lehet?

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Marcel Proust témájú anyagokat.
Wikipedia-logo.png
A Wikipédiában további adatok találhatóak
Marcel Proust témában.