Petőfi Sándor

Petőfi Sándor (1823-1849) magyar költő.

Idézetek

• Hejh, fiúk, hálát adhattok az Istennek, ha olyan barátitok lesznek, amilyen pajtástok vagyok én.
• Az élet rövid béke és hosszú harc, a halál rövid harc és hosszú béke.
• Gyakran nem érti emberét a kor, nagyot teremt nagy lelke erejébül, és ez bukása! Népét fölviszi oly magasra, honnan az leszédül.
• A zseni nem tanul, hanem tud.
• Többet ér a jó veszteségben részt venni, mint a rossz diadalban.
• Ha férfi vagy, légy férfi,
  Erős, bátor, szilárd;
  Akkor, hidd, hogy sem ember
  Sem sors könnyen nem árt
  Légy tölgyfa, mint a fergeteg
  Ki képes dönteni,
  De méltóságos derekét
  Meg nem görbítheti.
• Mi a dicsőség?...Tündöklő szivárvány, a napnak könnyekben megtört sugára.
• Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget. ^[forrás?]
• Hol vagytok, ti régi játszótársak?
  Közületek csak egyet is lássak!
  Foglaljatok helyet itt mellettem,
  Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
  Hogy vállamon huszonöt év van már...
  „Cserebogár, sárga cserebogár.”
• Emlékezet!
  Te összetört hajónk egy deszkaszála,
  Mit a hullám s a szél viszálya
  A tengerpartra vet...

Műveiből

A helység kalapácsa

(Hősköltemény négy énekben)

• Ti, kik erős lélekkel birván,
  Meg nem szeppentek a harci morajtól,
  Halljátok szavamat!
  De ti, akiknek szíve
  Keményebb dolgoknál
  A test alsó részébe hanyatlik,
  Oh ti kerűljétek szavamat!
  • (Első ének)
• A kancsal hegedűs,
  A félszemü cimbalmos
  S a bőgő sánta huzója
  Föltelepűlt kényelmesen
  A kemencének tetejére; miközben
  Vitéz Csepü Palkó,
  A tiszteletes két pej csikajának
  Jókedvű abrakolója,
  Így adta bizonyságát
  Ékesszólási tehetségének:

„Bort!“
Felfogta azonnal
A szemérmetes Erzsók
E szónoklat magas értelmét,
S eszközlé annak teljesülését
Nem fontolva haladván.

• • (Második ének)
• Oh Hamlet! mi volt ijedésed,
  Mikoron megláttad atyád lelkét,
  Ahhoz képest, amint megijedt
  A helybeli lágyszivü kántor
  Feleségének látásán?
  Egy fél-ép asztal alá bújt,
  S kezeit könyörögve kinyujtá
  Az amazontermészetü Mártához,
  De ez nem könyörűlt.
  …
  Eljő az irígység
  Letépni babéraimat... de hiába!
  Nem fogja elérni;
  Magasan függendnek azok,
  Mint Zöld Marci.
  
  • (Negyedik ének)

Róla mondták

• Petőfi Sándor, a világhírű magyar költő, mint lírikus is kiváló helyet foglal el ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, melyet oly gyönyörűen jellemzett leíró költeményeiben.

  Petőfi lírái költészetében legfontosabb a szubjektivitás, azonban Arany Jánosnál inkább az objektivitást látjuk túlsúlyra vergődni.
  …
  Költeményeiben az aranykalászos, gyönyörű nagy magyar Alföldet látjuk megénekelve, …

  • Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem, 2009, Corvin Kiadó, Déva, ISBN 978-973-622-510-9
• Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.
  • Németh G. Béla: A magyar irodalom története Kossuth Kiadó, 1982., 170. old.

Külső hivatkozások

• Összes költeménye