Petőfi Sándor
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
| Petőfi Sándor |
|---|
 |
|
|
 Szócikk a Wikipédián |
 Médiaállományok a Wikimedia Commonsban |
 Művek a Wikiforrásban |
Petőfi Sándor (1823-1849) magyar költő.
[szerkesztés] Idézetek
- Az élet rövid béke és hosszú harc, a halál rövid harc és hosszú béke.
- Gyakran nem érti emberét a kor, nagyot teremt nagy lelke erejébül, és ez bukása! Népét fölviszi oly magasra, honnan az leszédül.
- A zseni nem tanul, hanem tud.
- Többet ér a jó veszteségben részt venni, mint a rossz diadalban.
- Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd;
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt
Légy tölgyfa, mint a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekét
Meg nem görbítheti.
- Mi a dicsőség?...Tündöklő szivárvány, a napnak könnyekben megtört sugára.
Forrás: Vezércsillagok (Franklin-társulat nyomdája, Budapest, 1901)
- Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget. [forrás?]
Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
„Cserebogár, sárga cserebogár.”
-
- (Szülőföldemen)
Emlékezet!
Te összetört hajónk egy deszkaszála,
Mit a hullám s a szél viszálya
A tengerpartra vet...
- (Emlékezet, 1846)
[szerkesztés] A helység kalapácsa
(Hősköltemény négy énekben)
Ti, kik erős lélekkel birván,
Meg nem szeppentek a harci morajtól,
Halljátok szavamat!
De ti, akiknek szíve
Keményebb dolgoknál
A test alsó részébe hanyatlik,
Oh ti kerűljétek szavamat!
- (Első ének)
A kancsal hegedűs,
A félszemü cimbalmos
S a bőgő sánta huzója
Föltelepűlt kényelmesen
A kemencének tetejére; miközben
Vitéz Csepü Palkó,
A tiszteletes két pej csikajának
Jókedvű abrakolója,
Így adta bizonyságát
Ékesszólási tehetségének:
- „Bort!“
Felfogta azonnal
A szemérmetes Erzsók
E szónoklat magas értelmét,
S eszközlé annak teljesülését
Nem fontolva haladván.
- (Második ének)
Oh Hamlet! mi volt ijedésed,
Mikoron megláttad atyád lelkét,
Ahhoz képest, amint megijedt
A helybeli lágyszivü kántor
Feleségének látásán?
Egy fél-ép asztal alá bújt,
S kezeit könyörögve kinyujtá
Az amazontermészetü Mártához,
De ez nem könyörűlt.
…
Eljő az irígység
Letépni babéraimat... de hiába!
Nem fogja elérni;
Magasan függendnek azok,
Mint Zöld Marci.
- (Negyedik ének)
