Romhányi József
Romhányi József (Nagytétény; ma Budapest XXII. kerülete, 1921. március 8. – Budapest, 1983. május 7.) író, költő, műfordító.
Focimeccs
[szerkesztés]Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén,
egymás hátán-hegyén
nyüzsög lenn a pályán.
Mások mája táján taposnak,
és ha elég laposnak
lát a bíró minden egyest,
megítél egy tizenegyest.
S mert a szegény feje tizenegyest kirótt,
a fele közönség átkozza a bírót!
De senki sem csendes a nagy embertömbből,
mert a másik fele harsány éljent bömböl.
Ezalatt a meccsen néhány sípcsont reccsen,
szerteszét vér freccsen. Fel sem veszi egy sem
a fetrengő játékost. Fontosabb a játék most.
A vad középcsatár átgázol a bekken.
Úgy esik az össze, hogy csak meg se nyekken,
azután a labdát megcélozza jól: goóóóóóól!!!!
Egy alacsony néző, ki oda nem lát át,
ordítva paskolja a szomszédja hátát:
vegye le a kalapját, mert szétverem alapját,
azt a kerek tököt! S feje felé bökött.
Erre az: Ó! Te gaz! Engem sértegetni mersz-e?
Persze! Mind a ketten szólnak egy-két havernek:
Gyertek, fiúk segíteni, ha vernek!
Jöttek is mind verekedni, úgyis kezdtek berekedni.
Buzgón verekedtek, bíz nem voltak restek!
S időnként a gyepre elnyűtt testek estek.
De a két okozót rejti már a bozót.
S merre egy rést leltek, gyorsan elszeleltek.
A többit azután alig egy-két nappal,
a derék rendőrség verte szét kardlappal.
Le a kalappal!
Szamárfül
[szerkesztés]- Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
- minden vad bikának legvadabbikába.
- Magát rosszul informálták, azt hiszem,
- mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem!
- Egy szürke kis veréb boldogságban úszott,
- mikor meghallotta, ma jobb, mint egy túzok.
- Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
- Nem a szárny szab itt mértéket,
- hanem a gerinc.
- Ezer vészt eszelt ki, a hasára ütve.
- Így lett napilapja a valóság tükre.
- Szólt egy vén vízimén: - Tudd meg, barátocskám,
- Hol a rútság szabály, ott legszebb az ocsmány!
- Tavaszt zengnek a madárkák.
- Soha kedvesebb dalárdát!
- Ám az egyik némán kushad.
- Csak nem készül kritikusnak...
Idézetek
[szerkesztés]- Néha légy bolond egy kicsikét
- Elrepül úgy a szürke gond, derül az ég.
- Utazunk egy zsúfolt
- villamosnak csúfolt
- szekéren.
- – De kérem!
- ön lábamon ácsorog
- s kalapjáról rácsorog
- az eső a vállamra
- s a sálamra!
Róla írták
[szerkesztés]- Bravúros verselési technikával szó- és rímjátékok ezreivel tűzdelte tele műveit, amiért országszerte rábiggyesztették a "Rímhányó" jelzőt.
- A rímhányó Romhányiként emlegetett zseni pimasz éleslátásával szinte egyszerre mutatott rá emberi gyengeségeinkre és a magyar nyelv nagyszerűségére. Véleményét, intelmeit gyakran rajzfilmfigurák vagy kedves állatkák szájába adta, s bármily könyörtelen véleménnyel is bírt rólunk, nevettünk briliáns humorán.
- Romhányi a magyar nyelv kiváló ismerője volt, rendkívüli éleslátással, s nem kevés zenei érzékkel fedezte fel a nyelvben rejlő játék lehetőségét.
- Romhányi József a nyolcvanas évek elején gyűjtötte össze kiadásra érdemesnek tartott verseit, kötetet formált belőlük, így született meg a Szamárfül.
Forrás
[szerkesztés]- Romhányi József: Szamárfül.
