Szerkesztővita:OsvátA/Brooklyni híd

Az oldal más nyelven nem érhető el.
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Brooklyni híd[szerkesztés]

A Brooklyni híd

Majakovszkij: Brooklyni híd

Rikolts, Coolidge,[1]

pohárt üríts!
Ha megérdemlitek,
tőlem is telik szép szó.
Légy vörösebb,
mint zászlóink legpirosabbika,
bár
te vagy a nagy United States of
America. Ahogy szentélybe
lép
az áhítat szédültje,
vagy kolostorba
vonul
zordon és szelíd,
úgy lépek
az esti
szürkeszínű ködbe
hozzád,
megilletődve, Brooklyni híd.
Legázolt
városba,
hogyha győztes tör be
zsiráfnyakú
ágyún - így feszít -
mámorosan, létvágytól gyötörve lépek rád,
büszke, szép
Brooklyni híd.
Mint együgyű festő
tárlat Madonnáját
nézi sóvár szemmel,
melyet a vágy hevít,
oly olvadtan nézem
a csillagos
panorámát,
mely New Yorkról
néz rád,
Brooklyni híd.
New York
fülledt és nyomasztó
napestig,
de most
minden rossz terhet
elfelejt,
s csupán a házak
fényes lelke les ki,
melyet az ablakok
villó sora rejt.
Zizzen,
alig zümmög
a magasvasút zúgása,
s csak ez a
halk zúgás
sejteti veled,
hogy valahol
vonatsor
csörömpöl egymásra,
mint ha
tálalóba raknak
edényeket.
Lenn, a víz sodrán egy uszály mozog, kalmár
szállítja
a gyárból a cukrot -
olyanok a híd alatt elhúzó árbocok, mint holmi apró
kis
gombostű-csokrok.
Büszke vagyok
erre
az érc-mérföld-ívre,
benne az én
látomásom él -
stílus
helyett harcát
a szerkezet vívja,
komoly számítás,
csavar és
acél.
Majd ha
eljön
a világ vége,
bolygónkon
a káosz
mindent szétfeszít
s csupán
ez marad meg
a semmiségben,
az enyészet fölé hajló büszke híd, akkor,
ahogy tűnél apróbb
csontleletek nyomán
az őshüllőt
rekonstruálják
a múzeumban,
úgy
ebből a hídból
a késő tudomány
fogja idézni,
hogy mi volt
a mi korunkban.
S a tudós mondja majd:
íme, az acélerő marka,
a tengert s a prérit
ez markolta egybe,
Európa
lendült ezen át napnyugatra,
az indiánok tollát
a szelekbe vetve.
Gépre
emlékeztet
ez a borda -
ugyan,
képes volna-e kezetek
- acéllábbal
Manhattant
tapodva -
elérni
Brooklynt
s ajkánál ragadni meg?
E drótok itt
az elektromos fürtök
- tudom, ez volt a gőz utáni korszak - itt már
az ember
rádión üvöltött;
itt
már
a népek
repülni tanultak.
Jó volt
itt élni
- egyes embereknek,
mások
vonítottak
s éheztek vegyest.
A munkanélküliek
nekieredtek
s innen a
Hudsonba
ugrottak fejest.
Íme
a kép -
sodromból semmi se hoz ki,
e drótkötélhúr
a csillagok lábáig elvezet.
Látom, hogy
itt állott
egykor Majakovszkij,
és szótagolva
mondott
verseket...
Mint eszkimó,
kit távoli vonat vidít,
nézlek
kullancsként, mely magát beléd döfi.
Brooklyni híd - igen...
Ez már döfi!
Hegedűs Géza fordítása