Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Művek a Wikiforrásban

Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893-1930), szovjet (orosz) költő

Idézetek[szerkesztés]

Pofonütjük a közizlést[szerkesztés]

A mi Új Első Váratlanunk olvasóinak:

  • Csupán mi vagyunk Korunk arca. A kor kürtje harsonázik általunk a szó művészetében.
  • A múlt szűk. Az Akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák.
  • Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt és a többit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából.(...)
  • És ha egyelőre még a mi írásainkban is ottmaradtak az Önök „Józaneszének” mocskos bélyegei, mégis elsőként vibrálnak felettünk az Önértékű (Öneredetű) Új Szó Eljövendő Szépségének Villámfényei.
D. Burljuk - A. Krucsonih - V. Majakovszkij - V. Hlebnyikov (1912)

Hátgerinc-fuvola[szerkesztés]

Mindnyájatokért,
kiket kedveltem és kedvelek,
és óvok, mint lelkem barlang-ikonját
– ürítem, mint asztalnál a boros serleget,
egészségetekre, ezt a verssel telt koponyát.
...

Nadrágba bújt felhő[szerkesztés]

Gondolataitokat,
melyek úgy ábrándoznak lágy agyatokon,
mint elhízott lakáj zsírfoltos heverőn,
szívem véres rongyával felkavarom,
csömörig gúnyolom marón és merőn.
...

Brooklyni híd[szerkesztés]

... Ahogy szentélybe

lép
az áhítat szédültje,

vagy kolostorba

vonul
zordon és szelíd,

úgy lépek

az esti
szürkeszínű ködbe

hozzád,

megilletődve, Brooklyni híd.

...

Este[szerkesztés]


Gyűrötten omolt a fehér a pirosra,
dukátok özönnel a zöldbe peregtek,
sárgán ragyogott fel a kártya, kiosztva,
szurtos keze közt a sok ablaküvegnek.

Mit bánta a tér meg az utca a házak
mélykék tunikáit! A lába merő seb
volt már, mit a kunkori lángkarikáknak
abroncsa fogott, az imént sietőknek.

Kúszott a tömeg sebesen kanyarogva,
cirmos cicaként, s kapu nyelte be távol:
mind vinni akart valamit haza ott a
fénylő kacagás csoda-gombolyagából.

Ruhák puha mancsa karomra fonódott
s én visszanevettem, amíg hahotázván
verték a dobot s riogatták a mórok:
a homlokukon kivirult papagájszárny.

Kálnoky László fordítása

Komszomol-dal[szerkesztés]

A felkelés a kommünért
nem áll meg határok mesgyéinél,
szerte a földön fellobog:

Lenin — élt,
Lenin — él,
Lenin — élni fog.

Gáspár Endre fordítása[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A vers Lenin halálakor íródott 1924-ben. Magyarra először Lányi Sarolta fordította le a verset Komszomol-dal Leninről címen. Megjelent: Orosz költők. (Antológia.) Új Magyar Könyvkiadó. Budapest, 1947. 122. old. Gáspár Endre fordítása megjelent: Sasok nemzedéke. Budapest, 1949. 32. old.

További információk[szerkesztés]