Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893-1930), szovjet (orosz) költő
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Idézetek
[szerkesztés] Pofonütjük a közizlést
A mi Új Első Váratlanunk olvasóinak:
- Csupán mi vagyunk Korunk arca. A kor kürtje harsonázik általunk a szó művészetében.
- A múlt szűk. Az Akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák.
- Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt és a többit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából.(...)
- És ha egyelőre még a mi írásainkban is ottmaradtak az Önök „Józaneszének” mocskos bélyegei, mégis elsőként vibrálnak felettünk az Önértékű (Öneredetű) Új Szó Eljövendő Szépségének Villámfényei.
-
- D. Burljuk - A. Krucsonih - V. Majakovszkij - V. Hlebnyikov (1912)
[szerkesztés] Hátgerinc-fuvola
Mindnyájatokért,
kiket kedveltem és kedvelek,
és óvok, mint lelkem barlang-ikonját
– ürítem, mint asztalnál a boros serleget,
egészségetekre, ezt a verssel telt koponyát.
...
[szerkesztés] Nadrágba bújt felhő
Gondolataitokat,
melyek úgy ábrándoznak lágy agyatokon,
mint elhízott lakáj zsírfoltos heverőn,
szívem véres rongyával felkavarom,
csömörig gúnyolom marón és merőn.
...
[szerkesztés] Brooklyni híd
... Ahogy szentélybe
- lép
- az áhítat szédültje,
vagy kolostorba
- vonul
- zordon és szelíd,
úgy lépek
- az esti
- szürkeszínű ködbe
hozzád,
- megilletődve, Brooklyni híd.
...
