Walther von der Vogelweide
Walther von der Vogelweide (1170 k. – 1230 k.) középkori német költő (Minnesänger).
A hársfaágak csendes árnyán (részlet)[szerkesztés]
- A hársfaágak
- csendes árnyán,
- ahol kettőnknek ágya volt,
- ott láthatjátok
- a gyeppárnán,
- hogy fű és virág meghajolt.
- Fölöttünk az ág bogán
- ejhajahujj!
- dalolt ám a csalogány!
- Vígan futottam
- ki a rétre
- és kedvesem már várt reám.
- Oly izgatottan
- jött elémbe! -
- Mily boldogság volt, Máriám!
- Hogy megcsókolt-e? Meg biz ám!
- Ejhajahujj!
- Most is pirul belé a szám.
- (Babits Mihály fordítása)
Ó jaj, hogy eltűnt minden (részlet)[szerkesztés]
- Ó jaj, hogy eltűnt minden, hogy hullt le évre év!
- Éltem valóban én, vagy álmodtam itt elébb?
- Amit valónak hittem, nem volt tán sehol?
- Mély álom ringatott el, csak nem tudom mikor.
- Most íme fölriadtam és oly idegen,
- mit úgy ismertem én még, akár a tenyerem.
- Az emberek s a táj, amelyet úgy szerettem,
- gyermekkorom kalandos vidéke ismeretlen.
- (Radnóti Miklós fordítása)
- Elégia címmel ugyanez a vers (kezdő sorok):
- Én Istenem, sok évem, vajon hová loholt?
- Éltem, vagy életem csak álom csalása volt?
- Amit valóra vettem, mind csak csalóka fény?
- Ó, jaj nekem, hogy úgy van s csupán aludtam én.
- Most aztán felriadtam és azt sem ismerem,
- mi régen ismerős volt, akár a tenyerem.
- A táj s a nép, kit ismert a futkosó gyerek,
- ma: idegen vidékek, idegen emberek.
- (Áprily Lajos fordítása)
Egy kőre ültem (részlet)[szerkesztés]
- Vágyom fölötte három
- dologra minden áron:
- az érdem és gazdagság kettejük,
- de ritkán fér meg a kettő egyhelyütt;
- az istenfélelem pedig
- a náluk többet érő harmadik.
- Egy láda rejtené e háromféle jót,
- csakhogy nincs arra mód,
- hogy gazdagság meg érdem
- egy szívben összeférjen,
- s ráadásul az istenfélelem.
- (Kálnoky László fordítása)
