Antiszthenész

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.

Ugrás: navigáció, keresés

Antiszthenész 18. századi elképzelt portréja

Antiszthenész (Athén, Kr. e. 455 körül – Athén, Kr. e. 360 után) görög, cinikus iskolához tartozó, filozófus volt.

[szerkesztés] Töredékei

Inkább legyen bolond az ember, semmint gyönyörérzete támadjon.
Olyan asszonyokkal kell szeretkezni akik ismerik a hálát.
Jobb ha a hollók, mint ha a hízelgők áldozatául esik az ember: amazok holtan falnak fel, emezek elevenen.
Ahogy a rozsda a vasat, úgy emészti el az irigy embert a saját irigysége.
Akik halhatatlanok akarnak lenni istenfélő és igazságos módon éljenek.
A városállamok akkor pusztulnak el, amikor nem tudnak különbséget tenni a hitvány és a derék emberek között.
Különös, hogy a gabonát meg tisztítjuk a konkolytól, s a hasznavehetetlen embereket sem engedjük harcolni, ám az államügyekből nem zárjuk ki a semmirekellőket.
Vannak köztetek képzetlen hadvezérek is, akik attól hadvezérek, hogy megválasztották őket.
Tanulj azoktól akik, akik tudják, hogy hibáid kerülendők.
Az erény a tettekben van, nincs szükség, sem érvekre, sem tanokra.
A bölcs elégséges önmagának, mivel a többiek mindene az övé.
Figyelj oda ellenségeidre: hibáidat ők veszik észre először.
A derék emberek barátok.

[szerkesztés] Idézetek róla

Csatlakozott Szókratészhoz, és ez annyira hasznára vált, hogy saját tanítványait is arra ösztönözte, hogy legyenek Szókratész tanítványai.

...

Peiraieuszban lakott, így minden nap negyve stadiont gyalogolt, hogy hallgathassa Szókratészt. Tőle tanulta az álhatatosságot és az emóciómentességet.

...

Arra a kérdésre, hogy mi a legjobb dologaz emberszámára azt válaszolta: "A szerencsés halál" (...) Amikor semmirekellő emberek dicsérték, így szólt: "Félek, hogy valami hitvány dolgot műveltem!".

...

Azt javasolta az athéniaknak, hogy szavazzák meg a szamarak valójában lovak.

...

Ócska filozófusköpenyét úgy fordította, hogy szembetűnő legyen rajta a szakadás. Szókratész ezt látván így szólt: "kilátszik a dicsvágyad!"

Diogenész Laertiosz: De vitis ... clarorum philosophorum, VI.