Fejtő Ferenc

Fejtő Ferenc
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Fejtő Ferenc (Nagykanizsa, 1909. augusztus 31.- Párizs, 2008 június 2.) író, történész, újságíró.

Idézetek tőle

• A 18.-19. században a Monarchia egyéb államaival és tartományaival együtt Magyarország is nagy lépésekkel haladt előre az európai sodrásban, úgyhogy az örökség pozitívnak mondható. Még akkor is, ha az abszolutizmussal járó, a nemzeti függetlenséget erősen korlátozó intézmények a népességben ellenállást váltottak ki. A magyar nemesi osztály többször föllázadt Bécs hűbériségellenes rendeletei ellen, viszont a jobbágyság és a városi polgárság jótékonynak tartotta őket.
• A gyarmatosítástól való megszabadulás a legtöbb országban nem demokráciához, hanem az önkényuralom többé-kevésbé rafinált változatainak valamelyikéhez vezetett. Sokan visszasírják a „szabad” Algériában vagy Kongóban a régi gyarmatosítókat.

Interjú 2003. szeptemberében

• A történelem tréfás, de könyörtelen logikája ezúttal valószínűleg oda fog vezetni, hogyha az Egyesült Államok ígéretei szerint megadja az önrendelkezés jogát az iraki népnek, akkor annak többsége nem egy nyugatias, liberális rendszerre fog szavazni, hanem az inkább teokrata, mint demokrata Iránt választja majd mintaképül. A legszomorúbb az, hogy az amerikai kudarc ezúttal is a nyugati civilizáció vereségének fog számítani az iszlamistákkal szembeni harcban.

Van-e a történelemnek logikája?

• Szegénység mindig volt és mindig lesz, felelte nekem a 20-as évek végefelé egy cisztercita lelki atya, akihez azzal a kérdéssel fordultam, hogy a tudtommal oly gazdag pécsi egyházközösség – oda jártam egyetemre – miért nem tesz valamit a komlói szegénység felszámolása érdekében, amit szinte nyomornak nevezhetnék, rabszolgaságnak. Miért tűri el az emberek és asszonyok oly mértékű kiszolgáltatottságát? Fiam, mondta a tanárom, a szegénység létezik mióta a világ világ, és nem az egyház dolga, hogy azt megszűntesse. Az egyháznak a lélek üdvösségével kell törődnie, nem a megélhetéssel, a testi szükségletek kielégítésével. Afrikában, Ázsiában, a Balkánon olyan óriási a szegénység, a Szentlélek sem tudná azt orvosolni, nemhogy az ember.
  Ezért a papi válaszért lettem forradalmár.
• Mondhatnám, csodával határos, hogy a szociáldemokrácia az első világháború megpróbáltatásai és csalódásai után újra életre tudott kelni, s legalábbis a nyugati országokban érvényt tudott szerezni annak a meggyőződésének, hogy pacifizmusát ugyan legyőzte a háborús szellem, de ez a vereség nem végleges. Hisz a fejlett és művelt országokban nem tévedés az emberiség többségének békeszeretetére támaszkodni, és lehetséges újrakezdeni az egyenlőség és igazságosság uralomra jutásáért folytatott küzdelmet. [...] Az a tény, hogy az első világháború után kötött békeszerződések (Versailles, Trianon) inkább fegyverszünetet, mint valódi békét teremtettek Európában és a világban, és az hogy az újabb háború eljövetele egyre valószínűbbnek látszott, nem kedvezett a szociáldemokrácia evolúcionista, reformista elveinek, sokkal inkább a radikalizmus malmára hajtotta a vizet.

A szociáldemokráciáról

• ...a politikában a fanatizmusra sem lehet tartós politikai képződményeket alapítani. A türelemhez hozzá kell tenni a mérsékelt szót is.

A Monarchia mostohagyermeke