Gyurcsány Ferenc

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Gyurcsány Ferenc
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában
Médiaállományok a Wikimédia Commonsban

Gyurcsány Ferenc (Pápa, 1961. június 4.) magyar közgazdász, politikus, 2004. szeptember 29-től – 2009. április 14. között a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.

1988–1993[szerkesztés]

  • „Úgy vélem, hogy a KISZ-nek politikai eszközökkel kell fellépnie az általa elfogadhatatlannak tartott törekvések ellen, politikai munkával kell elszigetelnie az esetlegesen megalakuló Fidesz-csoportokat”
részlet Gyurcsány 1988. augusztus 17-i keltezésű leveléből, melyet a pécsi felsőoktatási intézmények (Janus Pannonius Egyetem, Pécsi Orvostudományi Egyetem, Pollack Mihály Műszaki Főiskola) párttitkárainak küldött (a dokumentumok a Baranya Megyei Levéltárból származnak)
  • "Édesapám szélsőjobboldali szimpatizáns, dzsentroid, aki 56-ot máig forradalomként emlegeti."
(Magyar Nemzet, 1988.)
  • "Negyvenmillió a jelenlegi előirányzat [a magyar, jórészt KISZ-esekből álló delegáció kiküldésére az észak-koreai nemzetközi ifjúsági találkozóra]. Tudjuk, hogy magyar közvélemény nehezen érti meg, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetünkben ennyit [mai áron kb. félmilliárd forintot] ad ki a VIT-re a költségvetés. Vannak azonban olyan befektetések, amelyeknek nem mérhető a közvetlen hozadéka. [...] A phenjani út nem üdülés, hanem igenis politikai misszió!"
(Reform, 1989. április 21.)
  • "Diktatúrát nem lehet átépíteni. Szakítani kell végre azzal a leegyszerűsítő politikával, ami bal- és jobboldal, vagy népiesek és urbánusok, fideszesek vagy KISZ-esek párharcaként festették le a világot. Ebből én kiszállok;"
(Népszabadság, 1989. június 22. - arról, hogy miért szállt ki a Demiszből)

1994–1997[szerkesztés]

  • "Amikor megalapítottam az Altust, volt tudásom és kapcsolatom, ám egyvalamit nem tudtam: mit vegyek meg ebből az őrült nagy [állami] vagyonból."
(Népszabadság, 1996. szeptember 21.)
  • "Ha tudtam volna 1992-ben, hogy két évvel később a szocialisták nyernek, akkor ezer az egyhez fogadtam volna erre, és akkor ma kevesebb munkával tízszer ekkora vagyonom lehetne."
(Népszabadság, 1996. szeptember 21.)
  • "Két szövetségese volt tehát az új tulajdonosi rétegnek: a korábbi elit, amelyik ismerte az országot és tudta, miben van üzleti fantázia, valamint a vállalati menedzsment, amelyen keresztül meg lehetett ismerni a cégekben rejlő értékeket"
(Népszabadság, 1996. szeptember 21.)
  • "Az emberek tévednek, ha azt hiszik, hogy a pénz a fontos. Abból sok van. Információn, üzleti programon és az azt megvalósítani tudó embereken keresztül vezet az út a gazdasághoz."
(Népszabadság, 1996. szeptember 21.)
  • "Az államot senki sem kényszerítette arra, hogy velem rossz üzleteket kössön. Megfizettem azt az árat, amit tőlem kértek, s ezt az árat én nem is tudtam befolyásolni. Aki augusztusban árengedménnyel vesz fürdőnadrágot, az sem sajnálja emiatt az áruházat. Lelkiismeretfurdalásom inkább akkor lehetne, ha az így szerzett vagyont (...) elkártyáztam volna."
(Népszabadság, 1996. szeptember 21.)
  • "Én vezető akartam lenni, azt akartam, hogy a világ kicsikét olyan legyen, mint amilyen én vagyok. Azt gondoltam, hogy egyszer miniszterelnök leszek. (...) Ma már kinevetném magam, de akkor ezt komolyan hittem"
(Népszabadság, 1996. szeptember 21.)
  • "Nagyon fontos megérteni, hogy az üzleti életben már most sem arról szól a történet, hogy a nagy hal megeszi a kicsit, inkább arról, hogy a gyors megeszi a lassút."
(Népszabadság, 1996. szeptember 21.)
  • "Apró Piroska a feleségem édesanyja, rokonom és nem több. Ha egyszer úgy adódik, számomra és az Altus számára lenne megtisztelő, ha üzlettársunk is lehetne. De a szerepeket jobb nem összekeverni, az ember egyszerre csak egy istent szolgáljon"
(Népszabadság, 1996. szeptember 21.)
  • "Persze tudom, hogy nem szokványos dolog hárommillió forintból négy év alatt többmilliárdos céget csinálni. De nincsen titkom: egy erőszakos vidéki gyerek voltam, aki mert álmodni akkor is, amikor politikus volt, és álmodik most is. Az álmok pedig arra valók, hogy megvalósítsuk azokat, és nem mások, hanem mi magunk."
(Népszabadság, 1996. szeptember 21.)

1998–2001[szerkesztés]

  • "[Gyurcsány az MSZP-hez:] Nem kell állandó bekiabálásokkal fellármázni a közönséget: "Csak a kezét nézzétek!" Tudjuk, hogy csal. Erre számítottunk. Inkább csendben, nyugodtan tessék új produkciót tanulni, hogy majd az is sorra kerülhessen. Belátom, ez nehezebb, mint kiabálni. De nem baj. Van még majdnem négy év. Vagy talán nyolc? Ne higgyétek, hogy ráértek."
(Népszabadság, 1999. november 10.)
  • "Sérülékeny mindenki, aki kicsi, aki nem tud növekedni, aki befolyását nem tudja kiterjeszteni másokra, függetlenül attól, hogy államokról, vállalatokról, vagy emberekről beszélünk. A globalizáció az erősek világa."
(Figyelő, 2000. április 26.)
  • "Az 1950-es évek óta nem kriminalizálódott annyira a politika, mint a legutóbbi három évben. Antall József tisztességéhez nem férhetett kétség. A szocialistáknak voltak korrupciógyanús ügyeik ugyan, de egyértelmű volt, hogy a párt és személyesen Horn azokat szégyellnivaló tehernek tekinti" (Népszabadság, 2001. október 13.)

2002–2004[szerkesztés]

  • "Engem ez a dolog nagyon sokáig csak intellektuálisan érdekelt. Mert az üzlet egy idő után már nem nagyon kötött le, azt gondoltam, amit ebből megtanulhattam, az megvan. Szóval én nem akartam a politikával foglalkozni, csak érdekelt. (...) Ez [a Giddensszel való találkozás] 1998 őszén történt, amikor mi itt javában főttünk a saját levünkben, éppen csak elindult az Orbán-kormány, amelyet én nem fogadtam rossz szívvel."
(Mozgó Világ, 2003. december 3.)
  • "És kiderült, [...] azok az ismeretek és képességeket, amelyeket a nyolcvanas években felhalmoztam, a kilencvenes években is [...] használhatók"
(Mozgó Világ, 2003. december 3.)
  • "Nekem nincsen hosszú múltam ebben a pártban. Nem elegendő az, hogy a miniszterelnök meg én bizonyos dolgokról hasonlókat gondolunk. A kormánytagsághoz, a miniszterséghez, egy terület irányításához nem elég, ha az ember egyébként intellektuálisan elbír bizonyos ügyekkel. Az ember háttér nélkül, miközben politizál - mert én politizáló miniszter vagyok -, meglehetősen sérülékeny. Nekem nem volt kiterjedt politikai hátterem ebben a pártban, és akkortájt sokak szemében csak egy furcsa fickó voltam..."
(Mozgó Világ, 2003. december 3.)
  • "[Cégem akkor kezdte lízingelni a balatonőszödi ingatlant, amikor] a nemzeti tulajdonosi középosztály kialakítása volt az akkor hivatalban lévő kormány célja"
(2003. július 31.)
  • "[A meggazdagodásáról:] Nekem egyébként (...) két dolog okozott csalódást ebben az ügyben. Először is az, hogy korábban azt hittem, ezt a dolgot helyre fogom tudni tenni, meg fogom tudni értetni az emberekkel. El fogom mondani, mi történt, és kész. Tévedtem, mert - most már tudom - a politikai küzdelemben bizonyos értelemben részletkérdés, hogy kinek van igaza."
(Mozgó Világ, 2003. december 3.)
  • "Magyarországon az a furcsa helyzet alakult ki, hogy mentalitásában és kultúrájában a Magyar Szocialista Párt a konzervatív párt. (...) Ez a baloldali paradoxon. A másik oldal, amelyik konzervatívnak tartja magát, mentalitásában és kultúrájában radikális. (...) Amíg a baloldali attitűdnek nem lesz része az erőteljes rendszerkritika, (...) addig a jobboldal mindig erősebb lesz a fiatalok körében."
(Index, 2003. június 16.)
  • "A jólét növelésének és igazságos elosztásának baloldali programja a jóléti rendszerek átfogó reformját igényli. A baloldal számára világos az alternatíva: reform vagy bukás."
(Mozgó Világ, "Merjünk baloldalinak lenni", 2004. január 20.)
  • "Kár lenne tagadnunk, bajban vagyunk. Nem mi, a magyar baloldal, hanem az egész ország. Mire valaki legyőzi a másikat, tönkremegy Magyarország."
(Mozgó Világ, "Merjünk baloldalinak lenni", 2004. január 20.)
  • "Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül."
(Népszabadság, 2004. február 9.)
  • "Ostoba módon azt hitetjük el nagyon sok emberrel, hogy neki a mai rendszer jó. Tévedésben tartunk milliókat. A mai rendszer nekik rossz. A mai rendszer a felső egymilliónak jó."
(Index, 2004. augusztus 25.)
  • Nem kétséges, hogy az a támogatás, amit a párton belül kapok, közel van ahhoz a hangulathoz, amit utoljára 1989-90-ben lehetett érezni a pártban. A felszabadultság és a bátorság pillanata ez, mely a pártban is változásokhoz vezethet.
(Index, 2004. augusztus 23.)
  • "Aki egyszobás lakással rendelkezik, kétszobásat akar, aki kettővel, az hármat, aki hárommal, az családi házat szeretne. És akinek egy öregecskedő felesége van, annak joga van egy fiatalabbra."
(Tévéinterjú 2004 szeptember)
  • "Elvesszük a gazdagoktól a lakásépítési támogatást, és jobban megadóztatjuk őket, hogy kevesebb adót kelljen fizetni a kevésbé tehetőseknek."
(Index, 2004. október 8.)
  • "[A december 5-ei népszavazásról:] Nem a szavazásra, nem az igen szavazására, hanem az attól való távolmaradásra biztatok, hogy ne erőszakkal próbáljuk megoldani azt, amire nincsen még kész a magyar nemzet."
(MTI, 2004. december 3.)

Debreceni József könyvéből[szerkesztés]

Mi csináltuk meg a "köteles akciót" is. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív, és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az - egy kis rossz szándékkal - ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket (...) És összerakjuk. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés.

TGM írja[szerkesztés]

Ez a pályafutás a kívülálló, a föltörekvő plebejus dacreakcióinak, önmagát vállaló gőgjének és a följebbvalókhoz, elöljárókhoz való asszimilációs vágyának az egyedülálló keveréke. Gyurcsány először is bebizonyította, hogy a majdnem lumpenproletár sorból föl tud törni, diplomát és fontos tisztséget szerez. Másodszor: bebizonyította, hogy a sikerét lehetővé tévő rendszernek és az őt fölemelő politikai szervezetnek (a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek) a ballasztjától megszabadulva, ismét a semmiből elindulva az új rendszer jelképei – a sikeres, dúsgazdag üzletemberek – közé, megint az élre tud kerülni. Harmadszor: bebizonyította, hogy a közélettől távol álló nagytőkésként, újra csak kívülről, be tud törni a politikába, s megszédítve és elszédítve vetélytársait, képes – csellel, furfanggal, okossággal – szert tenni a főhatalomra, a végrehajtó hatalom feje lesz és a legnagyobb, legbonyolultabb, a legtöbb szenvedélyt kiváltó magyarországi párt elnöke.

De ez nem elég: a többszörös osztályárulás közben hűségét is bizonyítani akarja. A KISZ-ben reformer, következetlen, lojális lázadó: sikerember, de megzabolázhatatlan proligyerek, nem holmi apparatcsik. A rendszerváltás – felőle nézve: a rendszer bukása – után apolitikus újgazdagnak látszik, de közben beházasodik a régi bolsevik főnemességbe. A tőkés rendszer magyarországi vezetője lesz, de közben ad rá, hogy baloldaliságát hangsúlyozza, hogy nem felejti el a „pápai gyerek” nyomorát, megalázottságát, zavarát, sértődöttségét.

Így aztán Gyurcsány bukásával – hiszen Gyurcsány az őszödi beszéd kiszivárogtatása és a 2006. őszi tüntetések brutális szétverése óta már bukott ember – az ún. balliberális értelmiség is megbukott, mert a rendszertámogató valóság és a zendülő, antiautoritárius (ideológiai) gesztusrendszer párhuzamos fönntartása nem volt többé lehetséges. Ez az értelmiség most pártjára kelt a mindenkori hatalom mindenkori fő eszközeinek – a megtévesztésnek és az erőszaknak –, ezért a történelem fölöttivé stilizált „ellenzéki” imázs (legalábbis Magyarországon) egyszer s mindenkorra szertefoszlott.

Tamás Gáspár Miklós

Útközben című könyvéből[szerkesztés]

(Gyurcsány Ferenc: Útközben. Napvilág Kiadó, 2005. (LetöltésMEK) ISBN 9639350702 )

"Nem tudjuk legyőzni egymást. A tőke a munkát, a munkás a tőkést, a vidék a várost, vagy megfordítva. Nincs erős gazdaság összetartó társadalom nélkül. E két pillérre épülhet a sikeres Magyarország. Van, ami fontosabb a politikai küzdelemnél, annál, hogy ki kit győz le, hogy ki nyeri meg a következő választást."

2005 - 2006[szerkesztés]

  • "Magyarországnak felelős politikusokra, nem pedig a féligazságok és a hamis adatok romló árujával házaló erőszakos politikai kereskedőkre van szüksége.

Sokat töprengtem, és hosszasan mérlegeltem, hogy kimondjam-e, de kimondom, hogy Magyarország és a magyar politika az elmúlt több mint fél évtizedben rossz útra tévedt. A rendszerváltás nagyszerű, felemelő eszményei elhalványultak, bepiszkolódtak. A nemzeti és politikai közösség megosztottá vált. A politikai küzdelem az emberek többségének szemében kétes értékű, felelőtlen hatalmi játszmává silányult, az okos közéleti vitát felváltotta a kommunikációs gügyögés.

A politikát lassan leváltja a politikai kommunikáció. A politikai rivális tisztelete helyébe a sértő személyeskedés lépett, a kritikát felváltotta a rágalom, az elemzést a propaganda. A riválisból ellenség lett, a szövetségesből csatlós. A politika felemészti a társadalom függetlenségét, a hatalmi célok az emberek szemében önmagukért valónak tűnnek. A versengő politikai pártok és támogatóik szemében az erény szemfényvesztéssé, a kompromisszum gyengeséggé, a hiba bűnné torzult. A rendszerváltás nagyszerűsége milliók szemében elenyészni látszik. A közös nemzeti teljesítmény felett érzett büszkeség a hatalmi önérdek, és a leegyszerűsítő hazugságok csapdájába esett.

Tisztelt Politikustársaim, Értelmiségi Barátaim és Kritikusaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Múltunk, és benne az elmúlt tizenöt év történései dermesztő erővel tartanak fogságban bennünket. Kár a körülményekre hivatkozni, hiszen azok mi magunk vagyunk. Itt az ideje hátrahagyni egyre elviselhetetlenebb közéleti, politikai terheinket. Merjünk nemet mondani felhalmozott féligazságainkra és velünk élő hazugságainkra!"

(Évértékelő beszéd, 2005. február 14.)


  • "Magyarországon az elmúlt 7-8 év politikatörténete a demokratikus párbeszéd és a demokratikus versengés mibenlétének végzetes félreértését hozta. Úgy tűnik, hogy a közéleti szereplők jelentős része nem tekinti politikai teljesítménynek a konszenzust és a kompromisszumot, azaz az egyetértést, viszont úgy gondolja, hogy a vitatkozós demokráciát fel lehet cserélni a veszekedős, acsarkodó demokráciával. Ennek az a következménye, hogy a politikai és közéleti tényezők jelentős része egymást, és végső soron az országot tartja csapdában. Szükséges változások és alkalmazkodás helyett változatlanság, sok esetben egyhelyben-járás, és legfeljebb a népszerűnek tűnő, csak a felszínt érintő változások jellemezték az elmúlt éveket. Nagyon sajátos csapdaszituáció ez, mert rövidtávon természetesen a változatlanság biztonsága kényelmet okoz, de már középtávon is nagyon jelentős ennek a társadalmi, gazdasági és politikai ára. Már olyan magas a mozdulatlanságnak az ára, hogy az Magyarország pozícióját veszélyezteti Európában és a világban."
(Gazdasági és Szociális Tanács, 2005. december 1.)


  • "Lehet Szlovákiával példálózni. És el lehet dönteni, hogy szlovák viszonyokat szeretnénk-e. Szlovák nyugdíjakkal. Persze, nem kell fizetni az osztalék után adót, nem kell! Nem kell fizetni annyi tb-t! Nem kell! De lényegében magyar árszínvonal mellett fele annyi a nyugdíj, mint nálunk. Ez a programja a munkáltatóknak? Én is tudok keményen kérdezni! Ez? Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!”
(Országos Érdekegyeztető Tanács, 2006. június 15.)
"A megbízó személyére vonatkozóan, vagy a megbízás részleteire vonatkozóan nem áll annál több adat a rendelkezésünkre, mint ami elmondásra került, azaz, hogy fogalmunk sincsen”.
(MTV Este, 2006. március 28.)
"Ha az embert megbántják, megsértik, rágalmakat szórnak rá, akkor az ember megrázza magát és megy tovább, ha valakik kóbor kutyákat kergetnek ki az utcára, akkor erre a válasz nem az, hogy mi pedig veszett rókákat, a válasz az, hogy a kóbor kutyákat befogjuk, és telepre visszük, a városokat és az országot megvédjük"
(Veszprém, 2006. február 25.)
"És nem igaz, hogy előrébb való az autonómia, mint az autópálya."
(Nagyváradi fórum, 2005. október 21.)


http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=115979

  • "Ebben a helyzetben a politikai elit saját küldetésének beteljesítéséért nem tekinti nagy áldozatnak, hogy kiszolgálja ezt a társadalmi kultúrát. Nem szembesít, hanem ígér. Azt, hogy a jövő elkezdődött - négyszáz százalékos béremeléssel, hétszázalékos növekedéssel, tizenharmadik havi nyugdíjjal, sőt. A határ pedig a csillagos ég, hiszen csak akarni kell. Ráadásul illúziót épít, amikor azt üzeni, hogy nem nekünk, cselekvő polgároknak kell mást akarni - több teljesítménnyel, tudással, alkalmazkodással, versennyel -, hanem a kormánynak, a jóságos és gondoskodó vezetőknek. Ezekkel az ígéretekkel két esetben van baj. Ha betartják, meg ha nem. Ha betartják, akkor tönkremegy a gazdaság, ha elfelejtik, sérül az egyébként is gyenge demokratikus kultúra.

Én is része lettem, vagyok ennek a világnak. Felelősségem miniszterelnökként nagyobb majdnem mindenkinél. Ennek tudatában mondom, erkölcs, igazság és hazugság dolgában sem jobbak, sem rosszabbak nem voltunk riválisainknál. Ez mentség? Nem, ez ítélet. Nem gondolom ugyanezt a demokratikus elkötelezettségről, legalább is, ami az intézményi, procedurális normák betartását illeti. Az elmúlt nyolc évben kiderült: a magyar baloldalnak és a liberálisoknak sokkal fontosabb az alkotmányos normák megtartása, mint jobboldali riválisainknak. De van még valami: a magyar baloldal végig megőrizte immunitását, az idegengyűlölő, nacionalista politikai áramlatokkal szemben. Ebben a térségben, sőt, ebben az országban ez sem kis teljesítmény.

Régóta tudtam, hogy rossz úton járunk, és kerestem a változtatás lehetőségét. Kerestem, mint sokan, akik egy megromlott, ámítástól, tettetéstől, féligazságoktól terhelt kapcsolatot kívánnak rendbetenni. Amikor miniszterelnök lettem, két évvel ezelőtt, akkor nem tudtam, nem mertem, nem tettem. Ennek sok oka volt. Jó darabig nem láttam kellő pontossággal a részleteket. Mi tagadás, nem tudtam szembefordulni saját 2002-es programunkkal sem. Sem felhatalmazásom, sem alternatív programom nem volt. A költségvetési kiigazítás önmagában nem program. A strukturális reformok, a fejlesztések intenzív időszakát elő kellett készíteni. Ráadásul úgy éreztem: felelősségemet csökkenti, hogy aki velem szemben áll, az miközben gazdasági nemzethalált vizionált, újabb és újabb "népboldogító" szociális javaslattal állt elő, teljesen irracionálissá téve a közéleti diskurzust. Európa legnagyobb költségvetési hiányától szenvedve egyszerre ígértek adócsökkentést és tizennegyedik havi nyugdíjat. De hozzá kell tennem, nem mentségként, inkább magyarázatként: nem hittem meggyőző erőmben, képességemben, és nem voltam biztos a választók bölcs belátásában sem. Aggodalmamat csak fokozta Merkel német kancellár asszony esete. Ez az egyébként kitűnő, és a meggyőző többség által támogatott politikus addig magyarázta a választási kampányban - a gazdasági-költségvetési nehézségeket egyébként jól ismerő választóinak - a kiigazítás és a reformok szükségességét, amíg korábbi hatalmas előnyét csaknem elvesztve, majdnem elbukta a választásokat; végül nem tudott riválisa nélkül kormányt alakítani.

Persze mondhatják, hogy akkor is, az erkölcs az erkölcs. Ez igaz. De muszáj megkérdeznem: politikusként ahhoz kellett volna asszisztálnom, hogy előkészítsem azok kormányzását, akik nemcsak nem kívántak (és ma sem kívánnak) szembenézni a tévhitek és tévítéletek súlyos örökségével, de még mindig erre építik politikájukat? Ugye emlékeznek azokra az orbáni kijelentésekre, hogy meg lehet állítani a gázárak növekedését a határnál, vagy éppenséggel arra, miszerint nem azt kell kérdezni, hogy mit tehetünk mi a nemzetért, hanem éppen ellenkezőleg, azt, hogy mit tehet értünk a haza."

(Az őszödi beszédről, Gyurcsány blog, 2006. október 13.)

2004. november 30.[szerkesztés]

Riporter: Gondolja, hogy ez szembeállítaná az itt élő, és a később állampolgársághoz jutó magyarokat, hiszen most szívük szerint nagyon sokan megadnák...

Gy.Ferenc:- Az ember szíve szerint nagyon sok mindent megtenne és ez így van rendjén, csak akkor kell mérlegelnie, amikor felelőssége van. Hogy hívják a Moszkva téren a feketemunkára vállalkozó romániai magyarokat? Úgy, hogy románok. Nem úgy, hogy magyarok.

riporter: Pont erre mondják a határon túli magyarok, hogy ezt szüntetnék meg azzal, ha ők magyarok lennének, állampolgárság szerint is.

Gy. Ferenc:- 80 év elválasztottságát, lelki nyavalyáit megszüntetni én azt mondom, hogy nem jó. Én a jogok és a felelősség folyamatos és lassú, azaz korrigálható, ha kell, ha kell fölgyorsítható kiterjesztése pártján állok. A nemzeti radikalizmust, és az azzal ötvöződő populista közelítést, amely most a Fidesz közelítése, nem tartom felelősnek.


„Egy pár mondattal mondtam, hogy olyan beszédet fogok ma mondani, amilyet még miniszterelnök nem mondott Operaházban.”
(Magyar Rádió, 2005. október 25.)
"Az ő sorsa jól példázza nagyon sok magyar baloldali ember sorsát a XX. században: hogyan lettek kommunistákból liberális demokraták."
(Vásárhelyi Miklós emléktáblájának avatásán, 2005. október 14.)
"A szaúdi királyságot nagyon sokszor vádolják azzal, hogy igazából a világ terrorizmusának legaktívabb pénzügyi támogatói közé tartoznak bizonyos családok. És én azt gondolom, hogy a focisták között, a szaúdi focisták között nagyon-nagyon sok terrorista is volt, a mi fiaink pedig halált megvető bátorsággal küzdöttek ezen terroristák ellen, és ilyen esetben a döntetlen idegenben, ez egy fantasztikus eredmény."
(MSZP-rendezvényen a szaúdiak ellen futballmeccsről, 2005. február 5)
Nem szeretnék olyat mondani, amit nem biztos, hogy elhinnének az emberek.
Abban a házasságban, amelyben egy férfi pontosan tudja, hogy mi egy nőnek a legkényesebb ügye, vagy fordítva, a nő tudja a férfiét, nem veszik elő ezt a kérdést, amit egyébként talán már ideje lenne megoldani, ha tudják, hogy nem alkalmas a pillanat, mert a kérdés feltétele nem javítani fog kettőjük kapcsolatán, hanem rombolni.
Elmondtam többször: úgy látom, hogy a magyar jobboldal nagyon jelentős része nem idegenkedik a nacionalista, kicsikét klerikális politikától, amelyben az államé és a tekintélyé a központi szerep. Olyan politikától, amely befelé fordul, amely idegenül tekint a versenyre, a piacra, a magántulajdonra. Egy elég jellegzetesen közép-kelet-európai képződmény ez. Nekem ez a múlt.
Én nagyon sokáig hittem abban - sokszor a szememre vetették -, hogy sokkal együttműködőbb politikát lehet csinálni Magyarországon. A nemzeti közép kifejezésre talán még valaki emlékszik, aki érdeklődik a politika iránt. Ugye, annak a kitalálásában én játszottam szerepet. Annak a kulcsmozzanatát ma is érvényesnek tartom: azt tudniillik, hogy a politikai versengést a politikai pártok vetélkedésére kell korlátozni. Azaz az teljesen normális, hogyha Áder János és Lendvai Ildikó, Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, Dávid Ibolya vagy Kuncze Gábor képletesen szólva üti-veri egymást a politikai ringben. Mert ilyen van. De ezt a vetélkedést nem szabad kiterjeszteni a kultúra világára, nem kell azért büntetni választókat, mert ők x-re vagy y-ra szavaznak, jobb vagy baloldali pártokat tekintenek a maguk számára szimpatikusnak.
Interjú a Magyar Rádióban, 2005 jan. 5. [1]
„Van egy baloldal ezek szerint, amely nacionalista, van egy baloldal, amely bezárkózó, van egy baloldal, amely olyan gondolkodást akar visszahozni, amelyet már a nyolcvanas években is meg akartunk reformálni. Megérkezett a nacionalista baloldali ortodoxia Orbán Viktor támogatásával.”
2005 február, parlamenti felszólalás
„15 évvel később Orbán újra akarja éleszteni a Kádár-rendszert, most sincs igaza. Tehát ahogy akkor nem szabadott temetni, hanem jelentős mértékben meg kellett változtatni, és egy pillanatra meg kellett szakítani a történelem folyását, de nem temetni kellett, úgy most nem szabad megpróbálni újraéleszteni.”
2005 február, [2]
"Meg tudom erősíteni, nem lesz választási költségvetés" - jelentette ki a kormányfő. Gyurcsány Ferenc arra az újságírói kérdésre, miszerint nem tart-e attól, hogy a reformok népszerűségvesztést hoznak a kormánynak, ha az intézkedések egyes társadalmi csoportok számára előnytelenek, azt válaszolta: "nem beszélek én áldozatokról, nem kell az embereket ijesztgetni".
Magyar Rádió, 2005. április 19. [3]
  • "Tudom és ismerem milyen nyugdíjasnak lenni ebben az országban. Látom édesanyámon, aki kétszobás lakótelepi lakásban lakik, aki csak akkor kapcsolja be a konvektort, hogyha nagyon muszáj, a konyhában pedig azért nem, mert a gáztűzhely úgyis ad elég meleget. Tudom, hogyan számolja és hogyan olvassa a gázórát, hogy hány köbméter fogyott ebben a hónapban."
(2005 szeptember)


  • "Szeretek és elvettem egy lányt, Dobrev Klárát. Némileg elkeseredve hallom és látom, hogy a parlamenti politikai viták során azt vágja az ellenzék nagyobbik pártjának frakcióvezetője a fejemhez, hogy ennek a lánynak milyen politikai szerepet vállalt a nagyapja. Ezért tőlem a Fidesz önmagát polgárinak mondó pártjának frakcióvezetője elvitatja demokratikus meggyőződésemet? Ön azt mondja, hogy Magyarországon, a harmadik köztársaságban származási alapon kell a politikai vitát elintézni? Jól értem, hogy holnaputántól vallásomról, kulturális és politikai hátteremről, szüleimről, családomról, s azok múltjáról is be kell számolnom? Lesznek jó és rossz magyarok? Én pusztán attól alkalmatlanná válok nemzetem demokratikus polgárává lenni, mert szerelembe estem egy lánnyal?"
(Válasz Áder Jánosnak a Parlamentben, 2005. október 24.)
„Jönni fog a magyar jobboldal leegyszerűsítő, és - bár szándékában lehet, hogy nem ezt tartalmazó, de végeredményben mégis csak - Magyarország kárára váló politikája”
„Beszéljük meg a közügyeinket, hagyjuk abba azt, hogy mindenki azon gondolkodik, politika helyett hogyan lehetne egy ügyes félmondattal kihasítani tizenkét másodpercet az esti híradóból”
2005., [4]
„A történelem sok részlete vitatható, de van egy dolog, amit Magyarországon nem szeretnénk vitatni. Magyarország a Szovjetunió és a vörös hadsereg segítségével szabadult meg a fasizmustól 60 évvel ezelőtt. Ezért köszönettel és hálával fog tartozni mindig. Sohasem fogjuk megengedni, hogy ez a kérdés kisstílű viták tárgya legyen.”
2005-ös moszkvai sajtóértekezlet [5]
A következő hat-tíz évben jelentős árhullámtól nem kell tartani, azt követően pedig a természet és a Jóisten kezében van a sorsunk.
Sajtóértekezlet, 2005.
Csak egy Magyarország van: a mi Magyarországunk. Tehetséges, jóravaló emberek, sok-sok millió jól, jobban, boldogságban élni akaró ember országa. Csak rajtunk múlik, hogy milyenné tesszük. Tehetjük az indulat országává. Tehetjük a harcos füttyök országává. És tehetjük a béke, a nyugalom szigetévé egy olyan világban, amely világ rólunk szól, és amelyet azért építünk, hogy gyermekeinknek itt hagyva egyszer majd azt mondjuk: nézzétek, fiúk, nézzétek, lányaink! Mi csináltuk a két kezünkkel. Apátok és anyátok csinálta. Azért tettük, hogy jobb legyen nekünk, és jobb legyen gyermekeinknek.
Magyarország szabad és demokratikus. A szabadságért és függetlenségért megküzdöttünk ’48−49-ben. Majd, amikor elbuktunk, hát kiegyeztünk. A demokráciáért megküzdöttünk ’56-ban. Forradalom volt, a vér, a tett, a cselekvés forradalma. Elbukott, de kiegyeztünk. Kiegyeztünk ’89-ben. A szabadság és demokrácia eszménye mára kissé megkopott, új programra van szükség. A szabadság és demokrácia eszménye mára kissé megkopott, új programra van szükség. De nincsen szükség sem forradalomra, sem kiegyezésre, viszont szükség van megegyezésre egy felemelkedő Magyarországért! Egyezzünk meg egy felemelkedő Magyarországért! Ne késlekedjetek, csináljátok meg!
2005. Márc. 15.-i beszédéből, [6]


Féléves miniszterelnökként azt mondhatom, hogy ma Magyarországon nem elég erős a kritikai közélet, nem elég erős a kontroll, a magyar közélet az indokoltnál lényegesen nagyobb belenyugvással figyeli, ami történik. Az új Magyar Köztársaság alapító atyái nagyon tisztességes, erős, működőképes struktúrát hoztak létre, de ebben a struktúrában az élet és az azt meghatározó demokratikus ethosz, a hétköznapok demokráciája, a demokratikus viselkedésmód és kultúra nem egészséges. Ezernyi bajtól szenved. És ebben közös a felelősségünk.
Ebben az értelemben nincs magány, más értelemben viszont van. Abban az értelemben, hogy túlságosan erős velem szemben a megrendelő attitűd. Az ország megváltoztatására vonatkozó igényeket - még közületek is, önök közül is - nagyon sokan megrendelésként fogalmazzák meg: csináld meg, azért tartunk.
Nem az a baj, hogy ha - egyébként méltatlanul - mindenféléket egymás fejéhez vágnak a politikusok. Ezt ki lehet bírni. Nem muszáj politikusnak állni. Az a baj, hogy ezek a viták kikerülik a lényeget. Ezek a viták önmagáról a politikáról, a politika szereplőiről, az egymáshoz való viszonyukról, a felszínről, a fecsegésről szólnak, Magyarországról alig. S végképp nem szólnak az összefüggésekről.
„Ez elképesztő kihívást jelent a következő három évben az igazgatás, az oktatás, az egészségügy, a szociális és munkanélküli-ellátás, a lakástámogatás és a családtámogatás területén. És e területek melyikéről tudjuk, hogy mit csináljunk vele? Egyikéről sem.”
2005 április elseje, a DEMOS rendezvényén mondott beszéd [7]
„Az embereknek személyes lett a viszonyuk II. János Pál pápával. Az első modern, igazi keresztény sztár lett, s így is viszonyulnak hozzá, miközben ennek a sztárságnak lelki oldala van”
2005. április
„Draskovics miniszter urat 25.-i hatállyal felmentjük. Örömömet szolgálná, ha nem az igazgatás területén, de valahol olyan gazdasági területen tudna dolgozni, hogy az Magyarország érdekeit szolgálná.”
2005. április 18.


„Az ország költségvetése szándékokból és nem számokból áll”
szeptember 1., csütörtök, sajtótájékoztató [8]


„Hétvégenként mindig megkérdezi, hogy lát-e majd a Parlamentben. Most már lassan tudja a választ: igen, lát. Azt meséli, hogy ilyenkor engem még megnéz, de amikor jön az ellenzék válasza, már sokszor lehalkítja azt a tévét ...”
Anyám, Katus. Írás a 168 órában, 2005. dec.
Küzdünk a jobboldallal, azzal a jobboldallal, amely itthon a nyilasokat, a szélsőjobboldal 1945 előtti szégyenteljes uralmát dicsőíti.”
Putyin elnöknek 2006
"Engem itt ma Ti meg fogtok tapsolni. Nem tudok olyan rossz lenni, hogy a végén ne tapsoljatok meg. De nem arról szól egy demokratikus politikusnak az élete, hogy hazamegy, és azt mondja: "ez nagyon jó volt, megtapsoltak az enyémek, tényleg, szóval ez kiváló". Hanem arról szól, hogy újra és újra meg kell azzal a gondolattal küzdeni, hogy ma nem voltam igazából jó, ma mintha a másiknak lett volna kettő vagy három olyan mondata, ami, azt hiszem, jobb volt, mint az enyém. Itt nem járunk jó úton, itt fordítani kell, igazítani kell. Sőt, kényelmetlenül érzem magamat: ma jobb volt a másik, ma jobb volt a harmadik, ma jobb volt a negyedik. Ettől a fajta versenytől megy előre az ország."
(A Fiatal Baloldal tagtoborzó kampánynyitója, 2005. november 6.)
És azért mondom, hogy ez nagy veszély, mert mint hogyha ugyanerre készülnek az Elnök Úr most is. Most nem a kisgazdáknak, hanem a gazdáknak odaadni a falvat. Orbán-Gyurcsány vita
  • "Elnök Úr, kérnék Öntől valami szívességet most itt. Ezt a nagyon buta és igaztalan kampányt, hogy itt valaki gyógyszerfelírási díjat akar bevezetni, legyen olyan kedves, vonja vissza. Ön úriember. Ilyet senki nem mondott. "
(Gyurcsány - Orbán vita, MTV Híradó, 2006. április 5.)
Az első: a választási programunkat hajtjuk végre? Amit teszünk az egyensúly megteremtése érdekében, az összhangban van-e a kampányban bemutatott fejlesztési programmal? A válaszom egyértelműen és határozottan: igen! Meg kell nyugtatni a kétkedőket, és el kell mondani újra és újra, hogy a választási programunkat hajtjuk végre. (blogbejegyzés, [9])
  • „Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét. Ez politikailag racionális volt, mert megteremtette egy igaz fordulat esélyét [...] Ami igaz és helyes politikailag, nem feltétlenül igaz és elfogadható a hétköznapi erkölcs mércéje szerint".
Népszabadság-interjú, 2006. jún. 25.
Ez a programja a munkáltatóknak? Én is tudok keményen kérdezni! Ez? Hogyan fogjuk kifizetni a nyugdíjakat? Hogyan? El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni! OÉT-ülés


Miközben egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kéne valahogy ezt megköszönni? Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, hogy a munkakörülményeiken javíthatnánk. Pl. lakás, jobb felszerelés, családosoknak nagyobb támogatás, nyaralás, beiskolázás, akármi. Amit ők most megtettek értünk, és kimondom: a Hazáért, az példamutató. Jó lenne, ha két hét múlva is emlékeznénk erre, és az illetékesek megtennék ezzel kapcsolatban a dolgukat."
Gyurcsány blogjából (okt. 24.). E mondatokat később eltávolította a honlapról.

A teljes balatonőszödi beszéd[szerkesztés]

"Az amit el tudtam nektek mondani itt egy órában, sőt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk. Az természetesen nem képes magába foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni és nem képes visszaadni az egyébként szükséges kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami kell a sikerhez. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönjük szépen.

Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel. Hogy a magabiztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a... nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előre vinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.

Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk. Nincsen ennyi kapacitásunk. Az az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész csapat és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körülülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel, minisztériumi emberekkel, meg szakértőkkel. Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van, gyerekek.

Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy - miközben tudtuk és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni - hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy őriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, és mögötte mondjuk a szakmai-politikai egységet, mint soha ebben az elmúlt években. Vagy talán sose. Természetesen mindaz, amit tudunk, az anyagaink kidolgozottsági foka hagy maga után kívánnivalót. Igen. Igazatok van. Pontosan tudjuk mi azt, hogy rengeteg kockázattal nézünk szembe. Mint amikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert hát az Alkotmánybíróság vissza küldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szűk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött – mert hogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére, ebben a fázisban még – öt-hat-hét ember, reggeltől éjszakáig, a szó legszorosabb értelmében, hogy nehogy baj legyen. Őrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, amit korábban egy évig nem tapasztaltak tőlem, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét a tárgyalásokon. Nem a kollégákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, hogy húzzatok már a picsába ezzel. Gyerünk előre.

Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan fölépített. Nem. Nem. Őrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobban a tempót. Ez a helyzet. Közben meg meg kell állapodni még a szabad demokratákkal, mert még miniszteri problémák – ismeritek.

Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kibaszott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni [sic], azt tudom nektek mondani. Nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek, nem tudunk. Az első nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebből még idén kiigazítás legyen, hogy szeptember elsejétől bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani.

Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak. Vessünk ki ingatlanadót mindenkire. Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami 5 millió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem 100 milliót, ötöt. És egyébként még odaadjuk még az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, már most az ő bevételük. Az egésznek az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint. Oda jön hozzám Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Ferikém olvasom a Sárközi-tanulmányban, hogyha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja! Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba', akkor úgy már nincsen megoldásunk. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.

Általában sok kritika van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens, mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belőle, hogy a maradék konzisztensebb legyen és máris éppen csak harmadannyi pénz van, mint amennyit össze kell szedni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert. Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem... most nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj. Ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje.

Gyerekek. Nem vagyunk tökéletesek. Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben. Hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkből kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírná ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni.

Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor sem. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között. Muszáj megcsinálni. Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekről, határon túli magyarokról, egyházakhoz fűződő kapcsolatról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform, vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.

És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól és tanulja most már meg magát nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e, én személy szerint. Egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot? Azt mondjuk-e, hogy: a rohadt életbe, jöttek páran, akik meg merték tenni és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útiköltség elszámolásunk, bassza meg. Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország. Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot. Csak azért. Egzisztenciát lehet még találni sokat.

Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással megcsinálni. Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogyha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz. Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlenegy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek meg, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, ami eddig volt. Mert minden más sérti valakinek az érdekét, ahhoz másik madám kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni, egyáltalán nem. Én nem fogok naponta fölállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. Volt ilyen miniszterelnök elődöm is, aki állandóan elmondta, hogy ő, hogy én nem ilyen pasi vagyok. Amíg van benne erő és megyünk előre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek. Nem érdemes másért. Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már egyébként nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt 15 év összes történetén fölülemelkedni és megkötni új dealeket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy á, francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk. Volt már elég miniszterelnökünk, hát ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi úgyis maradni szoktunk. Lehet. És azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt, egyáltalán nem, egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort, aludjon egy-két... aludjon egy-két éjszakát, és döntse el magában, ha mindenki csak ugyanazt tudja mondani, ahogy az elmúlt években mindig mondott, és nem jut el odáig, hogy na hogy a franc egye meg, lehet, hogy mást kell mondani, mint öt éven keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk megállapodni egymással. Mert ha mind a százkilencven ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de elengedem. Először csinálják. Máskor meg azt, [nem kivehető] engedje el, hogy hadd csinálhassák. Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. Ehhez képest az első hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer, be kell valljam. Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba. A megoldásunk biztosan nem tökéletes, igazatok van, biztosan nem, csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, akivel el tudjuk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel. És nálunk, akik nálunk ezt egy páran a tetején csinálják a Bélától a Veres Janiig, a Kiss Pétertől az Ildikóig, Szekeres Imrétől a Hillerig, meg mondjuk velem, nagyjából elhisszük, hogy körülbelül jó. Mert ezeknek kell, mindnek el kell hinni. Egyedül, külön-külön tudunk mást is, csak nem külön-külön vagyunk, hanem ott ülünk tizen-egynéhányan az asztal körül, és el kell fogadni.

Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak, csak akkor lehet végigcsinálni, hogyha a lényegben, a lényegben hisztek és a lényegben van egyetértés. Kikerülni a konfliktusokat önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni, nem szabad. Semmihez nem ragaszkodom. Úgy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egy valami a fejemben, hogy annak kell lenni az egészségügyben, annak kell lenni a izé... Dehogy. Én ezeket a beszélgetéseket szervezem, mediálom, nyitom ki a pasikat, hogy mondják el, hogy mi van bennünk. Nem diktálom. Nem igaz. Ha diktálom, akkor, amikor le akarnak lassulni és nem akarnak megállapodni, hogy gyerünk, a hétszázát... Ezt tartom a dolgomnak. És hogyha megállapodtunk, akkor ne engedjem, hogy lelassuljanak. Nem arról szól, hogy nekem van egy A-tól Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra és azt mondom, hogy ki fogom belőletek verni. Egy francot! Van A-tól Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön, meg a régi igazságaikon. Arra van. Aztán amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet hozzá.

Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben, egyáltalán nincsen. Nagy dolgot kaptam ettől, amit az elmúlt másfél évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C változat: nem történik semmi. El lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. Persze, hogy az oktatásban borzasztóan nehéz bármihez hozzányúlni. De igen, azt látjuk, hogy nem egyenlően osztja a tudást széjjel. Valamelyikőtök mondta, az mégis csak – talán az Arató Gergő – azért mégis csak a legnagyobb igazságtalanság, kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévő társadalmi különbségeket fölerősíti, nem gyengíti, aztán meg szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma, ez a nagy gond. És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatás, kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek. Hát ehhez képest nem az a botrány, hogy ki kell fizetni 3 százalékonként. Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felső tízezer termeli magát újra közpénzen. Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként a 7 százalékot akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást. Ez az igazi botrány. Az az igazi botrány, hogy akiről a Laci beszél, az ő cigány embereinek, annak tized olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem. És mióta az anyám, az anyámnak ismerik a nevét Pápán és Gyurcsány Katusnak hívják, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt. Megjavult az egészségügyi rendszer, fiam? Mondom: egy lószart, mama. Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet. Ez botrány. Hát ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi. Az nem botrány, az kényelmetlen politikailag, meg kifizetni. Meg politikailag lehet neki súlyos következménye. De őszintén szólva ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye, az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől.

De hölgyeim és uraim! Ez egy pár száz embernek, meg a családjának, meg az ismerősének a problémája, a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni. Mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni. Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. És egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, hogyha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. A francba is, mibe is akkor? El kell indulni. Tudni kell, hogy mit akarunk csinálni. Irtózatos lesz az első pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni. Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először a 100 emberből a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron, gyerekek! Egy évvel később nyertünk. Mi lenne, ha nem az egymás közötti faszkodás miatt veszítenénk el a népszerűségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket. És nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy időre a társadalom, a támogatásunkat. Aztán majd visszaszerezzük. Mert majd megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. Hogy nem lett mindenkinek jobb? Igazuk van. De neki, meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Erről szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkből lesz kerületi polgármester, mégis hány darab helyettese lesz. Fontos az is, persze, tudom én, nem vagyok naiv. De nincs benn az ország első száz legfontosabb ügyébe'. És mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk, mi. És az ország, azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk.

Szóval azt tudom nektek mondani, hogy álljunk neki, csináljuk meg. Sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom mondani, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát sem így, sem így. Tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni előre, addig megyünk. Ha nem lehet menni, és elmagyarázzátok, hogy reform igen, de... Ahhoz énszerintem én nem köllök. Ahhoz más köll. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról.

Gyerekek!

Mit... kell még valamit mondanom, Ildikó?"

Az MSZP képviselőcsoportjának balatonőszödi zárt ülésén elmondott beszédéből, 2006. május 26. Index.hu, origo.hu, A teljes 25 perces beszéd hangfelvéltele(MP3)

2007. március 15-ei beszéde[szerkesztés]

Összetartozunk. Legyél férfi vagy nő, legyél rakoncátlan ifjú diák, vagy lassan életét összegző, fénytől elforduló aggastyán, összetartozunk.

Bár nyomaszt a holnap, s talán keserűség van a torkodban, mert nem tudod, hogyan fogod kifizetni hónap végén a gázszámlát, vagy ellenkezőleg, nem gondolsz a számlára, már most tervezed, mi történik nyáron, összetartozunk.

Talán Sepsiszentgyörgyön laksz, vagy Munkácson? Újvidéken, vagy Kassán? Esetleg Torontó külvárosában, de magyarnak hiszed magad? Magyarként összetartozunk.

Hiszel a teremtésben. A teremtés csodájában, vagy talán magában a Teremtőben. Hiszed, hogy Jézus értünk szenvedett, hiszel a Szentháromságban, vagy Mózes gyermekének tartod magad? Esetleg azt gondolod, hogy nincs különb és nincs fensőségesebb, mint tenmagad, és maga az ember? Bárhogy is lesz, összetartozunk.

Megingathatatlanul hihetsz hagyományosnak gondolt férfi-női szerepekben, a család semmi mással nem pótolható összetartó erejében, vagy férfiként férfi, nőként nő szerelmére vágysz, ezzel együtt is összetartozunk.

Imádod Kurtágot, vagy bevallod magadnak, hogy ki nem állhatod, sőt, nem is érted. Neked Katona Klári, vagy az ijesztő nevű Tankcsapda együttes a legnagyobb zenei élmény, összetartozunk.

Olvasod a Magyar Narancsot, Élet és Irodalmat, várod a Heti Választ, elindulsz kormány ellen tüntetni, bár tartod a törvényt, vagy épp ellenkezőleg, szurkolsz a kormánynak, legyen ilyen vagy amolyan, összetartozunk.

Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Ünneplő Közönség! Hölgyeim és Uraim!

Ez egy nem szokványos ünnep, és ne haragudjanak rám, hogyha nem szokványos beszédet mondok önöknek. Ne haragudjanak rám, hogyha nem mondok megfellebbezhetetlen igazságokat. Jól állna az ünnep emelkedettségéhez, a szónokok szeretik az ilyet. De oly sok minden elhangzott ma. Oly sok minden történt a mai napon, ami - és ez a legkevesebb, amit mondhatok - felkavaró és elgondolkodtató, hogy inkább mégsem tenném. Figyelmeztetném magunkat egy pár dologra, és inkább kérdéseket intéznék önmagunkhoz. Talán bizonytalan válaszkísérleteim is vannak, de nem túl sok.

'48 a kereszténység felvételét követő időszak legnagyobb változása Magyarországon. Forradalmat mondok és szabadságharcot. Szemünk előtt a márciusi ifjak ragyogó tettei állnak. De, ugye, legalább önök emlékeznek arra, hogy mindaz, amit nagyszerűnek gondolunk, ami történelmileg felülmúlhatatlan '48-ban, az nem az utcán történt, az március 15-ének hajnalán már készen volt. Indult a programmal a hajó Pozsonyból Bécsbe. Amit forradalomnak gondolunk, az nem az utca forradalma volt, az a törvénykezés, a törvényhozás forradalma volt. Ma úgy mondanánk, hogy reform. Aztán jött a királyi leirat, 17-én jött egy új kormány, és az új kormány a pozsonyi reformországgyűlés programjából áprilisra törvényt alkotott.

Nagyot változott a világ: polgári jogegyenlőség, sajtószabadság, a jobbágysorsból való felszabadítás, és folytathatnám a sort. Bizony, reformok voltak. És talán épp az örökváltságról szóló törvény, a 48. évi 9. törvény használ egy csodálatos fordulatot, ami talán ahhoz kell, hogy megértsünk valamit '48-ból. Azt mondja, hogy a volt földesurak kártalanítását - ma azt mondanánk, hogy kárpótlását - helyezzük a nemzeti közbecsület védpajzsa alá. Nemzeti közbecsület. Mert létezett közbizalom. '48 két nagy pillére a bátor országgyűlési forradalom, a reform és a közbizalom. Ez a hazafias program.

És a közbizalom léte tette azt lehetővé, hogy ma nem kell megkérdeznünk, hogy ki volt nagyobb hazafi, Batthyány Lajos vagy Petőfi Sándor. Mondhatnák, ez istenkáromlás. Batthyány a korábbi reformellenzék vezére, aki '49 októberében aztán vérét adja. Hogy jön ide Petőfi, a márciusi ifjú, a Nemzeti dal szerzője, a vátesz? Csak azért, mert 15-ét követően nem telt el hat hét, és már Batthyányval szemben találja magát, és nem a kormánypártiak sorát, hanem - Uramisten, láss csodát - az ellenzék erejét növeli?

Bizony, bizony, akkor is volt kormánypárt és akkor is volt ellenzék, és most, mintegy 160 éves távlatból, azt látjuk, hogy két megkérdőjelezhetetlen tekintély, két ragyogó férfi, Batthyány és Petőfi, mindketten vérüket adták a hazáért. Másik oldalon szerepeltek. Mert volt közbizalom, mert tudták, hogy hazájukat szolgálják. Mert tudták, hogy a haza nemcsak az, amit ők gondolnak, hanem az is, amit riválisuk. Mert tudták, hogy a haza több, mint amik mi vagyunk, de mi is benne vagyunk.

Hogy önök, itt, a Művészetek Palotájában, és azok, akik otthon néznek vagy hallgatnak bennünket, ők Magyarország, ők a haza. Meg szüleink, nagyszüleink, meg valamennyiünk sorsa.

A hazafisághoz egy dolog biztosan kell: elfogadni, hogy a haza nem én, hanem a haza mi valamennyien vagyunk. Ez a hazafiság első parancsa.

Nincs más dolgom, mint elköszönni azzal az egy sorral, amit a Kossuth nóta refrénjeként megtanultunk valamennyien, tudja ifjú és öreg, és amely mind a mai napig elevenen él bennünk, és összefoglalja nemcsak 1848-49 örökségét, hanem talán programot ad valamennyi mai hazafinak is: Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!


Gyurcsány Ferenc a március 15-ei ünnepi díszelőadáson mondott beszéde a Művészetek Palotájában (Forrás)


2007. május 9-ei beszéde[szerkesztés]

Kedves Barátaim!

Van egy közös álmunk. Van egy álmunk, hogyha eljön az idõ, akkor belenézhessünk gyermekeink és unokáink szemébe. És ha megkérdeznek bennünket, hogy: Mondd apa, mondd anya, mondjátok, megtettetek-e mindent akkor, amikor meg kellett tenni, akkor ne kelljen habozni és azt mondhassuk nekik: Igen, megtettük. Megtettük. Volt bátorságunk szembemenni a gonosszal. Volt bátorságunk rátalálni a jóra. Volt bátorságunk nem megijedni, volt bátorságunk megfogni egymás kezét. Megfogjuk és azt mondjuk, hogy nem engedjük el többet, mert nem elég a nemzetrõl beszélni, nem elég a nemzetrõl naponta papolni. A nemzet azt jelenti, hogy van bátorságom hozzáfordulni és azt mondani, hogy összetartozunk. Összetartozunk akkor is, ha ezerféleképpen gondolkodunk a világról, de van valami, amit soha nem engednék megkérdõjelezni: azt, hogy felelõs vagyok nemcsak magamért, hanem érted is. És ha kell, akkor tûzbe megyek érted, hogy az lehessél, aki vagy. Hogy ne kelljen annak megfelelned, amit mások diktálnak neked. Mert olyan világot szeretnénk Magyarországon, ahol nem mások mondják meg, hogy hogyan kell magyarnak lenni, mert magyarságunk, emberségünk, demokratikus meggyõzõdésünk és humanizmusunk magunkból fakad.

Megértettük, hogy mirõl szól a XX. század. Megértettük, hogy azok, akik elfelejtenek szeretni, akik elfelejtenek megérteni, azok elõbb-utóbb gyûlölni fognak - és mi nem gyûlölni akarunk. Nem fogjuk gyûlölni azokat sem, akikkel vitánk van. Nem fogjuk azokat sem gyûlölni, akik fújolnak, nem fogjuk azokat sem gyûlölni, akik úgy gondolják, hogy egy megoldás van: megdobálni bennünket. Mert ha megdobnak kõvel, dobd vissza kenyérrel, ha megdobnak tojással, akkor mondd azt: inkább elviselem azt a méltánytalanságot, de meg fogom védeni az országot attól, hogy a félelem legyen úrrá, hogy magyarázkodni kelljen azért, mert szeretek magyar lenni.

Akinek csak ahhoz van bátorsága, hogy dobjon, és gyáva ahhoz, hogy beszéljen, az nem demokrata. Aki demokrata, az azt mondja: összetartozunk. Összetartozunk sokféleségünkben is, de leginkább emberségünkben tartozunk össze. Boldogok szeretnénk lenni. Boldogok egy olyan világban, amelyben tudjuk, hogy nekünk is van felelõsségünk. Nincs aki megvédjen bennünket. Mi is Magyarország részei vagyunk. Amit mi nem teszünk meg, azt nem teszi meg más. Nem lehet megengedni, hogy Magyarországon a türelmetlenség, az intolerancia, az elfordulás és a gyûlölet legyen az úr. Mi alakítjuk Magyarország képét, én pedig Magyarországon a szeretet országát, a megértés országát, a demokrácia országát szeretném és ezt ajánlom valamennyi honfitársunknak. Azoknak is, akik egyetértenek, és azoknak is akik vitatkoznak velünk.

El lehet dönteni, hogy ki mit szeretne látni a mögöttünk hömpölygõ folyamban. Demokratikus európai nemzeteket összekötõ, életet adó vizet, vagy származásuk, hitük, meggyõzõdésük okán ártatlan magyarok százainak, ezreinek sírját.

Magyarok, döntsétek el! Döntsétek el, hogy megtanultátok-e a leckét. Hogy érzitek-e, hogy azokban a cipõkben, amelyeknek bronz másolatai itt sorakoznak, azokban eleven, érzõ emberek, fiatalok és öregek voltak, akik élhettek volna még. Akiknek egyetlen egy bûnük volt, az, hogy azt mondták róluk: máshonnan származnak, mint mi magyarok. Pedig ugyanonnan származnak. Mindannyian ennek a világnak, a teremtõnek a gyermekei vagyunk és jóra születtünk. Nincs okunk tehát a rosszat, a gonoszat választani.

69 évvel ezelõtt, 1938. május 8-án az elsõ zsidótörvényeket tárgyalták ebben a Parlamentben. És felállt Vázsonyi János képviselõ és azt mondta: a parlament nem lehet a mi ítélõszékünk, a parlament nem lehet vérbíróság, nem akarom azt mondani gyermekeimnek, hogy másodosztályú polgár vagy. Élni szeretnénk, egyenrangúan ebben a hazában. Az akkori magyar parlament és kormány nem megfogta polgárai kezét, hanem eltaszította õket.

Azt ígérem nektek, hogy megfogjuk valamennyi polgárunk kezét, hogy összetartjuk ezt az országot és nem engedjük meg, hogy a dühöngõ hazugság legyen úrrá. Mert mi vagyunk többen, mert ti vagytok többen. Sokan, akik az életet tartják többre, az elmúlt hónapokban féltek és azt kérdezték: Mondjad miniszterelnök úr, mondjad Feri, mi mikor megyünk ki? És azt mondtam, hogy várjatok. Várjatok. Mert az indulattal szemben nem lehet az indulatot, a türelmetlenséggel szemben nem lehet a türelmetlenséget állítani. Eljön majd a mi idõnk és azok, akik ma kiabálnak, szomorúak lesznek, mert újra veszíteni fognak. Ti pedig, akik hisztek Magyarországban, gyõzni fogtok. És eljött az idõ. Eljött az idõ, amikor ki lehet jönni az utcára és azt lehet mondani, nem félünk többet. Nem félünk, mert ebben az országban otthon vagyunk. Ti is otthon vagytok, mert ez mindannyiunk országa.

Kedves Barátaim, kedves Honfitársaim!

Sípolással, füttyel, elfordulással, megalázással kezdõdik, aztán gyilkolásban folytatódik. Majd marad a szégyen, amely már közös. A szégyen, amely túlmutat azon, aki fölemelte a kezét és lesújtott. Hát ha kell, akkor szégyellem magamat azok nevében is, akik nem tudták, hogy van egy parancs, ember és Isten parancsa, az élet védelme, méltóságának megõrzése. Ezen parancs nevében ígérem nektek, hogy ebben az országban a nyugalom, a megértés, a béke, az egymásra találás és a kézfogás lesz az úr. Ez az úr legyen mivelünk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattatok!


Gyurcsány Ferenc 2007. május 9-ei beszéde a békelánc felvonuláson (Forrás)

Két Bon mot Kínából[szerkesztés]

"Az európaiak azért születnek, hogy éljenek, a kínaiak pedig azért, hogy dolgozzanak"

Gy. F. szeptember 7.-én Kínában egy protokolrendezvényen Index.hu.
Gy. F: Gömböc!
Tolmács (kínban van, nem tudja fordítani)
Gy. F. (ingerülten): Gömböc!
Tolmács: Miniszterelnök Úr, magyarul én is tudom!
Gy. F. szeptember 7.-én Kínában egy protokolrendezvényen Index.hu.

Gyurcsány Ferenc 12 pontos intézkedési csomagja[szerkesztés]

  1. A betétesek biztonsága és a nyugalom megőrzése érdekében a kormány azt javasolja, hogy az Országgyűlés még hétfőn szavazzon a bankbetétekre teljes garanciát biztosító betétvédelmi szabályokról.
  2. A kormány még tovább bővíti a hazai kis- és középvállalkozások támogatására kidolgozott, hatásában 800 milliárd forintos programot.
  3. A kormány jogszabály-módosításokkal javítja a bankok forráshoz jutásának feltételeit annak érdekében, hogy azok változatlanul hitelezhessék ügyfeleiket.
  4. Javítjuk annak feltételeit, hogy a befektetési alapok magyar állampapírokat vásároljanak.
  5. Csökkentjük a 2008-as kiadásokat annak érdekében, hogy az államháztartás hiánya idén a GDP 3,4 százalékára, tehát az uniós szabályok szerint a magán-nyugdíjpénztári kiadásokkal korrigált hiány 2,9 százalékra csökkenjen.
  6. Tervezzünk óvatosan 2009-re, és a ma ismert világgazdasági feltételek alapján, az elemzői előrejelzéseket alapul véve, készítsünk új elemzéseket a jövő évre várható makrogazdasági feltételekről.
  7. A 2009-es költségvetés ennek figyelembe vételével fogadjuk el: a benyújtott tervezethez képest módosító indítványokkal javaslunk további kiadáscsökkentést a halasztható kiadásokra.
  8. Halasszuk el a 2009. évi adócsökkentésre vonatkozó döntést: ha a kitűzött hiány teljesítése mellett a költségvetésnek maradnak még további forrásai, akkor 2009-ben, év közben lehet majd eldönteni, hogy azt a hiány további csökkentésére vagy adócsökkentésre lehet felhasználni.
  9. Azt javasoljuk a társadalmi partnereknek, hogy a 2009-es bértárgyalásokon arra vállaljunk kötelezettséget, hogy 2009 januárjától a bérek megőrzik reálértéküket, és az év első felének végén, az addigi folyamatok ismeretében lehet majd arról dönteni, hogy 2009 júliusától van-e mód reálbéremelésre.
  10. A kormány felfüggeszti az Új Tulajdonosi Program elindítását.
  11. A kormány javasolja a közpénzügyi törvény és benne a költségvetési plafon három héten belüli elfogadását.
  12. A kormány javasolja a nemzeti pénzügyi felügyelet megerősítését, hatáskörének kiterjesztését, és egy egységes európai felügyelet létrehozását.

Gyurcsány Ferenc felszólalása a parlamentben, a mentelmi joga felfüggesztéséről szóló szavazást megelőzően[szerkesztés]

Tisztelt Ház!

Hogy egyszerűen kezdjem: az ügyészség valótlant állít. Köznyelvien talán azt fogalmazhatnám meg hogy hazudik. Amit mond, amit megküldött az Országgyűlésnek, a gyanúsításnak egyetlen egy szava nem helytálló. Én és kormányom azon dolgoztunk, hogy jöjjön Magyarországra egy beruházás, amely nagyjából egymilliárd dollárt hozott volna, és 2500 embernek adott volna munkát. Ma is azt gondolom, hogy ez a beruházás Magyarország érdekeit szolgálta volna. Azok – az akkori ellenzék, a mai kormánypárt, és némely mai ellenzéki párt is – akik akkor is, és most is élesen szembefordultak egy ilyen beruházással, az gondolom, hogy az ország, a magyar emberek érdekei ellen tettek.

Az ügyészség hivatali visszaéléssel gyanúsít. Hivatali visszaéléssel, mert azt követően, hogy a kormány az adott ügyben részt vevő valamennyi vezetője és intézménye azt mondta, hogy Magyarország számára ez egy fontos és hasznos ügy, ahogy egy polgári bírósági eljárásban meghallgatott tanú jellemezte, a miniszterelnök jóindulatáról biztosította a befektetőket. Ma is ezt tenném. Ha bűn azt mondani a kormány tagjainak, a kormány irányítása alatt álló intézményeknek, hogy tegyék a dolgukat Magyarország boldogulására, akkor nem egyszer és egy rendben, hanem több tucatszor elkövettem ezt a bűnt.

Tisztelt Országgyűlés!

Látszólag jogi kérdéssel állunk szemben. De csak látszólag! Az, ami itt zajlik, teljesen nyilvánvalóan politikai leszámolás. Van, aki nem hiszi. Aki nem hiszi, annak azt tudom mondani, olvassa el, vagy hallgassa meg, és gondolja végig Orbán miniszterelnöknek azt a megjegyzését, amelyet 2007-ben tett. Azt mondja: megtanulta, ha lehetősége van rá, akkor meg kell ölnie politikai ellenfelét. Hezitálás nélkül. Majd hogy nehogy véletlenül valaki ne tudja, hogy kiről beszél, hozzátette: jobban szeretném látni Gyurcsányt holtan, mint csak sebesülten. Én azt gondolom, hogy ebben az ügyben a miniszterelnök és pártja nem csak, hogy ölni nem tud, de megsebezni sem. Amit el tud érni, hogy még jobban megerősödöm abban a meggyőződésemben, hogy egy alávaló hatalom uralja ma Magyarországot, és ezzel a hatalommal szemben minden tisztességes demokratának büszkén, határozottan – és ahogyan a miniszterelnök fogalmazta –, hezitálás nélkül fel kell lépnie. Ez a dolgunk.

Van-e bűnöm? A törvény és a jog előtt nincs. A miniszterelnök és pártjának szemében persze politikai értelemben van. Nem bocsátják meg sem azt, hogy 2002-ben és 2006-ban, miközben dagadt a keblük a magabiztosságtól, meggyőző vereséget mértünk rájuk, és nem bocsátják meg azóta sem, hogy azok közé tartozom, és tartozunk jónéhányan, akik fenyegetés, nyomásgyakorlás, tisztességtelen politikai praktikák után is kemény, elvi ellenfelei vagyunk Orbán autokratikus önkényuralmi rendszerének. Orbánnak ez a legnagyobb problémája.

Nem kétséges, hogy Orbán, és Orbán lojális kiszolgálójaként működő Polt Péter főügyész a vádlottak padjára kíván ültetni. De ne legyen kétségük. Vádlott helyett vádlójává fogok válni annak a rendszernek, amely Magyarországon földúlta a köztársaságot, amely emberek százezreit és milliót tartja bizonytalanságban, azzal a rendszerrel leszek perben és haragban, amelynek működése mellett ma százezrek és milliók nem mernek szabadon élni, beszélni, mert egy basáskodó hatalom üli a tort falvakban, városokban, és az országban. Ennek a rendszernek leszünk a kritikusai, ennek a rendszernek leszünk az eljárás minden pillanatában a vádlói, és azok érdekében és nevében fogunk fellépni, akik azt mondják, hogy elég! Elég, mert nem azért kaptátok a pillanatnyi többséget, hogy tönkre tegyétek az országot! Elég, mert nem azért kaptátok a pillanatnyi többséget, hogy szembe menjetek mindazzal, amit az elmúlt húsz év szabadságakarata fölépített. Ezeket fogjuk képviselni, ezeknek az akaratát fogjuk fölerősíteni.

Természetesen készen állok arra, hogy ezt a csatát megvívjam. Ha nem a politika színpadán kell megvívni, hanem bírósági termekben, akkor ott fogjuk megvívni. Ami pedig Önöket, képviselőket illeti, Magyarországon több mint ötven éve volt utoljára koncepciós per. Nem gondolom, hogy bármikor is, akár egy pillanatra is mentelmi jogom mögé kellene bújni. Nem gondolom, mert hiszek igazamban és erőmben. És hiszek abban, hogy az eljárás végén erősebb leszek, mert tisztábban fogom látni mérhetetlenül elvetemült hatalmuk természetét.

Nem kérek Önöktől védelmet. Miért kérnék? Szavazzanak lelkiismeretük szerint. Szavazzanak úgy, ahogy a lelkiismeretük diktálja. Nincs kétségem afelől, hogy akiben van egy szemernyi tisztesség – és mégiscsak azt gondolom, hogy túlnyomó többségükben van ennél sokkal több is –, hogy egyszer majd, amikor már túl lesznek a hatalom mámorán, és túl lesznek ezeknek az éveknek talán lelkesítő, máskor pedig az erkölcsöt bénító időszakán, még szégyellni fogják magukat. Nem fogom magukat sajnálni, még csak megvetni sem. Elegendő büntetés lesz az, hogy amikor vissza fognak gondolni ezekre a napokra, nem tudják majd elmondani, sem önmaguknak, sem gyermekeiknek, hogy ebben a disznóságban miért vettek részt. Amiért meg én harcolok, az meg egy annál jobb világ, mint amit maguk építenek. Magyarországért, meg a köztársaságért.

Köszönöm szépen.

(Gyurcsány Ferenc 2011. szeptember 12-i parlamenti felszólalása) mandiner.hu parlament.hu

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyurcsány Ferenc témájú anyagokat.