„Arthur Schopenhauer” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Véleményem szerint, [[Fichte]], [[Schelling]] és [[Hegel]] nem filozófusok, mert hiányzik belőlük ennek első kelléke: komolyság és becsületesség a kutatásban. Puszta szofisták ők: látszani akartak valaminek, nem lenni, s nem az igazságot keresték, hanem saját javukat és előmenetüket a világban...ezzel szemben kitüntek egy dologban, abban a művészetükben, hogy elkápráztassák a közönséget s magukat olyasmi gyanánt érvényesítsék, amik nem voltak; mindehez kétségkivül tehetség kell, csak nem filozófiai. Hogy ellenben a filozófiában semmi valódit alkotni nem tudtak, -végső alapon azon múlott, hogy értelmük nem vált szabaddá, hanem szolgálatában maradt az akaratnak.
:''Az ideálisról és a reálisról sóló tan (függelék)''
 
== Forrás nélküli idézetek <ref>In.Tihanyi István (szerk): Bölcsességek könyve</ref> ==
 
Aki azért jött a világra, hogy azt komolyan és fontos dolgokban felvilágosítsa - szerencsésnek mondhatja magát ha ép bőrrel megússza.
 
"Semmit sem szeretni, sem gyűlölni" magában foglalja a felét minden életbölcsességnek; a másik fele: "Semmit sem mondani és semmit sem hinni el".
 
Miért látja az ember öregkorában az életet, amely mögötte van, olyan rövidnek? Mert olyan rövidnek tartja, amilyen rövid az emléke. Ebből ugynis minden jelenktéktelen és kellemtlen dolog kiesett, tehát kevéss maradt meg.
 
== Jegyzet ==
<references/>
 
==Külső hivatkozások==
646

szerkesztés

Navigációs menü