„Michel Eyquem de Montaigne” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
ez valami régi fordítás, át kéne jobban nézni és a mai szóhasználat alapján javítani. |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Image:Michel de Montaigne 1.jpg|thumb|right|Michel de Montaigne]] |
[[Image:Michel de Montaigne 1.jpg|thumb|right|Michel de Montaigne]] |
||
'''Michel Eyquem de Montaigne-Delecroix''' (1533-1592) főúri nemes, aforista, életének |
'''Michel Eyquem de Montaigne-Delecroix''' (1533-1592) főúri nemes, aforista, életének hutolsó éveit vidéki kastélyszobájában töltötte, ez alatt az idő alatt írta magvas gondolatait. |
||
== Idézetei == |
== Idézetei == |
||
* Midőn valamely új tanítás jelentkezik előttünk, nagy okunk vagyon gyanúperrel élnünk |
* Midőn valamely új tanítás jelentkezik előttünk, nagy okunk vagyon gyanúperrel élnünk iránta, és megfontolnunk azt, hogy minekelőtte létre jött volna, az ellenkezője vala módiban; és, miként emez megdöntötte amazt, a jövendőben valamely harmadik lelemény is születhet, amely hasonlóképpen majdan a másodikat is megrendíti. |
||
* A természet búvári abban az értelemben |
* A természet búvári abban az értelemben vannak, hogy minden dolgok származása, éltetése és nevelkedése valamely más dolognak fogyatkozását és enyészését hozza. |
||
* Többet tanulmányozom |
* Többet tanulmányozom önmagamat minden más dolgoknál: ez az én metafizikám, ez az én fizikám. |
||
* Nagy csudatévő az emberi elme! |
* Nagy csudatévő az emberi elme! |
||
* '''A csudák nem magában a természetben vagynak, hanem onnan, hogy mi nem esmérjük a természetet.''' |
* '''A csudák nem magában a természetben vagynak, hanem onnan, hogy mi nem esmérjük a természetet.''' |
||
* Minden |
* Minden ismeretünk érzékeink útján jut elménkbe. |
||
* Az érzékek az emberi |
* Az érzékek az emberi ismeret kezdete és vége. |
||
* |
* Különb-különbféleképp fogadjuk a dolgokat, a szerint, hogy kik vagyunk, és minek látjuk azokat. |
||
* Már ahhoz is néminemű értelem szükségeltetik, hogy észrevegyük tudatlanságunkat; és meg kell nyomnunk az ajtót, hogy tudjuk, miképpen az számunkra zárva |
* Már ahhoz is néminemű értelem szükségeltetik, hogy észrevegyük tudatlanságunkat; és meg kell nyomnunk az ajtót, hogy tudjuk, miképpen az számunkra zárva van. |
||
* Nehéz korlátokat szabni elménknek: kíváncsi és mohó, s nincs oka rá, hogy ezer lépésre is inkább megálljon, mint ötvenre. |
* Nehéz korlátokat szabni elménknek: kíváncsi és mohó, s nincs oka rá, hogy ezer lépésre is inkább megálljon, mint ötvenre. |
||
* A filozófia csupán csak szofisztikus poézis. |
* A filozófia csupán csak szofisztikus poézis. |
||
* Meggyűlöltetik vélem a valószínű dolgokat, |
* Meggyűlöltetik vélem a valószínű dolgokat, ahogy azokat csalatkozhatatlanoknak állítják elém. |
||
* Ha fel akarunk épülni tudatlanságunkból, meg kell azt vallanunk. |
* Ha fel akarunk épülni tudatlanságunkból, meg kell azt vallanunk. |
||
* Vajon ki is tett szert értelemre a logikából?... Inkább szeretném, ha a fiam a korcsmában tanulna meg beszélni, sem mint a szófiabeszéd oskoláiban. |
* Vajon ki is tett szert értelemre a logikából?... Inkább szeretném, ha a fiam a korcsmában tanulna meg beszélni, sem mint a szófiabeszéd oskoláiban. |
||
* A világ ezer olyan kérdés körül csatároz, melyekben az |
* A világ ezer olyan kérdés körül csatároz, melyekben az argumentumok és ellenargumentumok egyaránt hamisak. |
||
* A halál, mondják, minden kötelezések alól feloldoz bennünket. |
* A halál, mondják, minden kötelezések alól feloldoz bennünket. |
||
* Mivelhogy bizonytalan, hol vár bennünket a halál, várjuk mi őtet mindenütt. A halálról gondolkodni annyit tesz, mint a szabadságról gondolkodni. Aki meghalni megtanult, leszokott a rabszolgaságról. Aki által látta, hogy az élettől megfosztatni nem szerencsétlenség, annak semmi sem szerencsétlenség többé az életben: a meghalni tudás minden alá vettetés és kényszer alól megszabadít. |
* Mivelhogy bizonytalan, hol vár bennünket a halál, várjuk mi őtet mindenütt. A halálról gondolkodni annyit tesz, mint a szabadságról gondolkodni. Aki meghalni megtanult, leszokott a rabszolgaságról. Aki által látta, hogy az élettől megfosztatni nem szerencsétlenség, annak semmi sem szerencsétlenség többé az életben: a meghalni tudás minden alá vettetés és kényszer alól megszabadít. |
||
* '''Még a vallás szolgáinak is a mi bűneinkből és halálunkból vagyon hasznok és |
* '''Még a vallás szolgáinak is a mi bűneinkből és halálunkból vagyon hasznok és becsületük.''' |
||
* '''Minden ember, ki a maga tulajdon életével nem gondol, mindig ura lészen mások életének.''' |
* '''Minden ember, ki a maga tulajdon életével nem gondol, mindig ura lészen mások életének.''' |
||
* Minden nyereség csakis más kárán szereztetik. |
* Minden nyereség csakis más kárán szereztetik. |
A lap 2007. július 18., 10:22-kori változata
Michel Eyquem de Montaigne-Delecroix (1533-1592) főúri nemes, aforista, életének hutolsó éveit vidéki kastélyszobájában töltötte, ez alatt az idő alatt írta magvas gondolatait.
Idézetei
- Midőn valamely új tanítás jelentkezik előttünk, nagy okunk vagyon gyanúperrel élnünk iránta, és megfontolnunk azt, hogy minekelőtte létre jött volna, az ellenkezője vala módiban; és, miként emez megdöntötte amazt, a jövendőben valamely harmadik lelemény is születhet, amely hasonlóképpen majdan a másodikat is megrendíti.
- A természet búvári abban az értelemben vannak, hogy minden dolgok származása, éltetése és nevelkedése valamely más dolognak fogyatkozását és enyészését hozza.
- Többet tanulmányozom önmagamat minden más dolgoknál: ez az én metafizikám, ez az én fizikám.
- Nagy csudatévő az emberi elme!
- A csudák nem magában a természetben vagynak, hanem onnan, hogy mi nem esmérjük a természetet.
- Minden ismeretünk érzékeink útján jut elménkbe.
- Az érzékek az emberi ismeret kezdete és vége.
- Különb-különbféleképp fogadjuk a dolgokat, a szerint, hogy kik vagyunk, és minek látjuk azokat.
- Már ahhoz is néminemű értelem szükségeltetik, hogy észrevegyük tudatlanságunkat; és meg kell nyomnunk az ajtót, hogy tudjuk, miképpen az számunkra zárva van.
- Nehéz korlátokat szabni elménknek: kíváncsi és mohó, s nincs oka rá, hogy ezer lépésre is inkább megálljon, mint ötvenre.
- A filozófia csupán csak szofisztikus poézis.
- Meggyűlöltetik vélem a valószínű dolgokat, ahogy azokat csalatkozhatatlanoknak állítják elém.
- Ha fel akarunk épülni tudatlanságunkból, meg kell azt vallanunk.
- Vajon ki is tett szert értelemre a logikából?... Inkább szeretném, ha a fiam a korcsmában tanulna meg beszélni, sem mint a szófiabeszéd oskoláiban.
- A világ ezer olyan kérdés körül csatároz, melyekben az argumentumok és ellenargumentumok egyaránt hamisak.
- A halál, mondják, minden kötelezések alól feloldoz bennünket.
- Mivelhogy bizonytalan, hol vár bennünket a halál, várjuk mi őtet mindenütt. A halálról gondolkodni annyit tesz, mint a szabadságról gondolkodni. Aki meghalni megtanult, leszokott a rabszolgaságról. Aki által látta, hogy az élettől megfosztatni nem szerencsétlenség, annak semmi sem szerencsétlenség többé az életben: a meghalni tudás minden alá vettetés és kényszer alól megszabadít.
- Még a vallás szolgáinak is a mi bűneinkből és halálunkból vagyon hasznok és becsületük.
- Minden ember, ki a maga tulajdon életével nem gondol, mindig ura lészen mások életének.
- Minden nyereség csakis más kárán szereztetik.
- A csalás igazi tere és alkalmatossága az ismeretlen dolgokban vagyon.
- Némelyek elhitetik a világgal, hogy hisznek abban, amiben nem hisznek; mások pedig, számosabban, önnönmagukkal hitetik el ezt.
- Az igazság, amely valamely párt oldalán vagyon, csak dísznek és lepelnek való ott; hivatkoznak reá, de nem fogadják bé, nem adnak szállást néki, és nem jegyzik el véle magokat.
- Jó létünk csak a rosszul lét hiánya.
- A császárok és csizmadiák lelkét egyazon öntőmintában mártják.
- A legkevésbé esmért dolgok a legalkalmatosabbak arra, hogy istenítessenek.
- Aki jó emlékező tehetségéhez nem bízik, ne fogjon az a hazugságba.
- Semmitől sem félek annyira, mint a félelemtől.
- A lelkiismeret törvényei, melyekről azt mondjuk, hogy a természetben fundáltatnak, valójában a szokásból erednek.
- Nem csak lelket, nem is csak testet, hanem embert kell nékünk nevelnünk: ne csináljunk hát egyből kettőt.
- Nagyobb a különbség ember és ember, semmint némely ember és némely állat között.
- Kinek a teste, kinek a lelke adja meg magát előbb az öregségnek.
- Semmilyen szél nem jó annak, kinek nincs célul kiszemelt kikötője.
- Az igazságnak és a hazugságnak egyforma az arculatja.
- A valóban tudós emberek úgy járnak, ahogyan a búzakalászok járnak; egyenesen és büszkén emelik és fennen hordozzák fejöket, valameddig üresek; de midőn érettségökben megtelnek és magoktól duzzadnak, alázkodni kezdenek, és lehorgasztják szarvokat.