Simone de Beauvoir

Simone de Beauvoir (1908 – 1986) francia írónő, filozófus; Jean-Paul Sartre, francia egzisztencialista író, filozófus – egy életen át – társa.

Idézetek

• Senki nem születik nőnek, azzá lesz.
• Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna.
• Minden elemzésnek – a legobjektívabbnak is – van etikai háttere. Érdekek kialakult értékrendszerét feltételezi már a kérdések felvetésének módja, a nézőpont megválasztása is.
• Kevés emberi élmény tárja fel megragadóbban az emberi sors kétértelműségét, mint a szexuális tapasztalat, melynek során egyszerre s együtt érzi magát testnek és léleknek, szubjektumnak és Másiknak. Az ebből fakadó konfliktus a nő esetében szükségszerűen élesebb, mint a férfinál, mert kezdetben kénytelen tárgyként megragadni önmagát, s nehezen leli fel szilárd autonómiáját a gyönyörben: ehhez előbb vissza kell hódítania szabad és transzcendens szubjektuma elvesztett méltóságát, de úgy, hogy egyidejűleg vállalja és betöltse a sorsot, melyre teste rendeli. Ez nehéz és kockázatos vállalkozás, sokszor kudarcba is fullad. De a nőt éppen helyzetének ellentmondásossága óvja meg az önáltatás csapdáitól, melyekbe a férfi oly gyakran beleesik, mert tévútra csábítják az agresszív szerepéből fakadó látszatelőnyök s az orgazmus önelégült magánya: nem mindig vállalja testét, s ezért nem is azonosul maradéktalanul vele. A nő önismerete mélyebb és autentikusabb.

(A második nem, Budapest, Gondolat, 1969.)

Beauvoir és Sartre közös sírja Párizsban

• Koestler nem akart hazamenni, meg aztán elvesztette az aktatáskáját, s elidőzött odalenn, míg Sartre a járdán tántorgott, és bárgyún nevetgélt; végre Koestler is rászánta magát, és négykézláb felmászott a lépcsőn. Folytatni akarta veszekedését Sartre-ral. „No, gyerünk haza!” – szólt rá Camus barátságosan, és a vállára csapott; Koestler hevesen kitért, és pofon ütötte Camus-t; Camus rá akarta vetni magát, de megakadályoztuk. Koestlert feleségére hagytuk, és beszálltunk Camus kocsijába; Camus is jócskán teleszívta magát vodkával, pezsgővel, és könnyezett: – A barátom volt! És most pofonütött!

Beauvoir Önéletírásából

• "Egy szokás már-már társaság - mint ahogy egy ember társasága is gyakran csak egy megszokás."

Simone de Beauvoir: A kor hatalma, Magvető, Bp., 1965. 119. p.

• ">>Nő vagyok<<; de nő-voltom sem kellemetlen helyzetet, sem alibit nem jelentett számomra. Annyi bizonyos, hogy egyik adottsága életem történetének, s nem magyarázata."

Simone de Beauvoir: A kor hatalma, Magvető, Bp., 1965. 341. p.

Külső hivatkozások

• Joó Mária: Simone de Beauvoir filozófiája és A második nem