„Jean-Paul Sartre” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: hr:Jean-Paul Sartre |
a Bot: következő hozzáadása: sq:Jean-Paul Sartre |
||
55. sor: | 55. sor: | ||
[[sk:Jean-Paul Sartre]] |
[[sk:Jean-Paul Sartre]] |
||
[[sl:Jean-Paul Sartre]] |
[[sl:Jean-Paul Sartre]] |
||
[[sq:Jean-Paul Sartre]] |
|||
[[sv:Jean-Paul Sartre]] |
[[sv:Jean-Paul Sartre]] |
||
[[tr:Jean Paul Sartre]] |
[[tr:Jean Paul Sartre]] |
A lap 2009. július 1., 08:59-kori változata
Jean-Paul Sartre (1905-1980) francia egzisztencialista filozófus, regény- és drámaíró, 1964-ben Nobel-díjat kapott, amit visszautasított. 11 évvel később, mikor a díjjal járó juttatás jelentősen emelkedett, levelet írt a Nobel-díj bizottságnak, hogy meggondolta magát, és megkaphatja-e utólag a pénzdíjat (állítólag jótékonysági célokra akarta felhasználni). A válasz nem volt.
Neki tulajdonított idézetek
- Létezni annyi, mint itt lenni, egyszerűen csak annyi; a létezők megjelennek, lehetővé teszik, hogy találkozzunk velük, de levezetni sohasem lehet őket.
- ... a létezés olyan telítettség, amelytől az ember nem szabadulhat.
- Minden neurózisnak az a sajátossága, hogy természetesnek tünteti föl magát ...
- A gondolatom én vagyok: ezért nem bírom abbahagyni. Létezem, mert gondolkodom... és nem tudom megakadályozni, hogy gondolkodjam.
- Egymást szeretni annyi, mint gyűlölni a közös ellenséget.
- Önmaga számára lenni a másik... ez az elsődleges értéke a másokhoz való viszonynak.
- ... a dolgok pontosan azonosak azzal, aminek látszanak - és mögöttük ... mögöttük nincs semmi.
- A doktor a tapasztalat profija: az orvosok, a papok, a bírók meg a katonatisztek úgy ismerik az embert, mintha ők teremtették volna.
- ... a városoknak csak egyetlen napjuk van, s az minden reggel egyformán újrakezdődik.
- ... az ember szabadságra lévén ítélve, az egész világ súlyát a vállán viseli: felelős a világért és önmagáért, mint létezési módozatért.
- ... vajon hogyan lehetséges, hogy a világ létezik – és nem a semmi?
- Minden létező ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg.
- A tudat úgy létezik, mint egy fa, mint egy fűszál. Szunyókál, unatkozik.
- A természetben nincsen dialektika, csak az amelyet belehelyeztek.
- Három óra: mindig túl kései, vagy túl korai időpont ahhoz, amit az ember éppen csinálni akar.
- Miért van az, hogy a világ létezik és nem a semmi?
- A rosszban csak utána hisz az ember.