„Sigmund Freud” változatai közötti eltérés

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
AnankeBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: sr:Сигмунд Фројд
30. sor: 30. sor:
37. Ezek az elképzelések, amelyek tanítások jellegét öltik magukra, nem tapasztalatok lecsapódásai, nem gondolkodás eredményei, hanem illúziók, az emberiség legrégibb, legerõsebb, legsürgetõbb vágyainak teljesülései; erejük titka e vágyak erejében rejlik.
37. Ezek az elképzelések, amelyek tanítások jellegét öltik magukra, nem tapasztalatok lecsapódásai, nem gondolkodás eredményei, hanem illúziók, az emberiség legrégibb, legerõsebb, legsürgetõbb vágyainak teljesülései; erejük titka e vágyak erejében rejlik.


39. Senki sem kényszerítehtő arra, hogy higyjen sem arra, hogy ne higyjen. De senki se ámítsa önmagát, hogy ezek a megállapítások helyes gondolkodás eredményei.
39. Senki sem kényszerítehtő arra, hogy higgyen sem arra, hogy ne higgyen. De senki se ámítsa önmagát, hogy ezek a megállapítások helyes gondolkodás eredményei.


40. A valóságban ez csak kísérlet arra, hogy azt a látszatot keltsük, mintha még kitartanánk a vallás mellett, jóllehet már rég eltávolodtunk tõle. Ha vallási kérdésekrõl van szó, az emberek elképzelhetetlen mértékben nem õszinték és mindenféle intellektuális neveletlenségeket követnek el.
40. A valóságban ez csak kísérlet arra, hogy azt a látszatot keltsük, mintha még kitartanánk a vallás mellett, jóllehet már rég eltávolodtunk tõle. Ha vallási kérdésekrõl van szó, az emberek elképzelhetetlen mértékben nem õszinték és mindenféle intellektuális neveletlenségeket követnek el.

A lap 2010. január 4., 02:29-kori változata

Sigmund Freud (Freiberg, 1856. május 7. – London, 1939. szeptember 23.) osztrák neurológus, a pszichoanalitkus iskola megalapítója.

Idézetek műveiből

Egy illúzió jövője

(a számok oldalszámok)

16. Végtelen nagy azoknak a kultúrembereknek a száma, akik a gyilkosságtól, vagy vérfertőzésrél visszariadának, de nem mondanak le kapzsiságuk, erőszakosságuk, féktelen szexuális vágyaik kielégítéséről, nem mondanak le arról, hogy másokat hazugság, csalás, rágalmazás útján megkárosítanak, ha közben büntetlenül maradnak és ez valószínûleg sok kultúrkorszakon keresztül mindig így volt.

17. Fölösleges mondanunk, hogy egy kultúrának, amely résztvevőinek oly nagy számát nem elégíti ki, sõt lázadásra készteti, nincs arra kilátása, hogy tartósan fennmaradjon, de azt meg sem érdemli.

21. Hiszen a kultúrát épp azért teremtette az ember, hogy azokat a veszélyeket, amellyel a természet fenyegeti, elhárítsa és többek között az emberek együttélését lehetővé tegye. A kultúra fő feladata, létezésének legfőbb indoka éppen az, hogy az embert a természet ellen védelmezze.

24. Az istenek megtartják hármas feladatukat, a természet rémségeit távoltartják, a sors szörnyûségeivel, különösen a halállal kibékítenek és a szenvedésekért és lemondásokért amelyet az embereknek a kulturális együttélés kedvéért vállalniok kellett, kárpótolnak.

26. Az emberek úgy képzelik, hogy nem képesek elviselni az életet, ha nem értékelik ezeket az elképzelésüket olyan magasra, mint amire ezeknek véleményük szerint igényük van. És ezért felmerül a kérdés: mik ezek az elképzelések a lélektan tükrében, miért értékeljük õket olyan magasra, és tegyük fel félve azt a kérdést is: mi a valóságos értékük?

28. Végül is a primitív embernek nincs választása: a gondolkodás más módja nem áll rendelkezésére. Számára természetes, szinte veleszületett tulajdonság, hogy lényét a a külvilágba vetíti, hogy minden természeti jelenséget, amelyet megfigyel, magához hasonló lények megnyilvánulásának fogja fel. Ez a megértés egyetlen módja számára.

32. A vallásos elképzelések olyan tényekkel, a külső, vagy belső realitás olyan vonatkozásaival kapcsolatos kijelentések, illetõleg tételek, amelyeknek tartalmát az ember maga nem tapasztalta és amelyek igényt támasztanak, hogy higyjenek nekik.

33. Egy ilyen tilalom eredete csak az lehet, hogy a társadalom nagyon jól tudja, milyen bizonytalan alapokon nyugszik a vallásos tanok hitele.

34. Így arra a különös eredményre jutunk, hogy kultúránk éppen az a része, amely a legnagyobb jelentõségû, számunkra és amelynek az a feladata, hogy a világ titkait megfejtse és hogy az élet szenvedéseivel kibékítsen bennünket, épp az a része rendelkezik a leggyengébb bizonyító erõvel. Nem lennénk hajlandók elhinni egy ránk nézve annyira közömbös tényt, mint hogy pl. a cethalak élõ fiakat szülnek, ha ez nem lenne az elõbbieknél jobban bizonyítható.

35. Az értelem felett nincs más instancia. Ha a vallásos tanok igazsága egy belsõ élménytõl függ, ami az igazság bizonyítékául szolgál, mit gondoljanak azok az emberek, akiknek ebben a ritka élményben még nem volt részük? Minden embertõl követelhetjük, hogy az értelem adományával éljen olyan mértékben, amilyen mértékben az rendelkezésére áll, de nem lehet egy mindenki számára kötelezõ véleményt olyan indoklások alapján fölépíteni, amelyek csak igen kevesek számára hozzáférhetõk.

36. Az ilyen embereket nem lehet rábírni arra, hogy éppen a legfontosabb érdekei kezelésében lemondjon arról a biztonságról, amelyet a mindennapi gyakorlatban megkövetel.

37. Ezek az elképzelések, amelyek tanítások jellegét öltik magukra, nem tapasztalatok lecsapódásai, nem gondolkodás eredményei, hanem illúziók, az emberiség legrégibb, legerõsebb, legsürgetõbb vágyainak teljesülései; erejük titka e vágyak erejében rejlik.

39. Senki sem kényszerítehtő arra, hogy higgyen sem arra, hogy ne higgyen. De senki se ámítsa önmagát, hogy ezek a megállapítások helyes gondolkodás eredményei.

40. A valóságban ez csak kísérlet arra, hogy azt a látszatot keltsük, mintha még kitartanánk a vallás mellett, jóllehet már rég eltávolodtunk tõle. Ha vallási kérdésekrõl van szó, az emberek elképzelhetetlen mértékben nem õszinték és mindenféle intellektuális neveletlenségeket követnek el.

40. Filozófusok addig tágítják a szavak értelmét, amíg az eredeti értelembõl már alig marad valami; egy bizonyos absztrakciót, amelyet maguknak alkotnak, "istennek" neveznek és ezáltal deistákká, istenhívõkké válnak és az egész világ elõtt dicsekednek azzal, hogy egy magasabbrendû, tiszta istenfogalomhoz jutottak el, jóllehet ez az isten már csak egy elmosódott árnyék, amelynek semmi köze sincsen a vallásos tanok hatalmas egyéniségéhez.

45. Kétséges, vajon az emberek egészében véve boldogabbak voltak-e a vallásos tanok korlátlan uralma idején, mint ma: erkölcsösebbek semmi esetre sem voltak. Mindig értettek ahhoz, hogy a vallásos elõírásokat puszta külsõségekké változtassák és ezzel szándékaikat meghiúsítsák.

46. A mûveltektõl és szellemi munkásoktól nem kell féltenünk a kultúrát. Náluk a kulturált magatartás vallásos indoklásai zajtalanul cserélõdtek ki világiakkal, azonkívül õk a kultúra hordozói.

47. Tehát vagy szigorú fegyelem alatt kell tartani e veszélyes tömegeket és gondosan elzárni előttük a szellemi felvilágosodás lehetõségét, vagy alaposan revideálnunk kell a kultúra és a vallás viszonyát.

47. Amikor Szent Bonifác a szászok által szentként tisztelt fát kivágta, a körülállók valami szörnyû esemény bekövetkezését várták e gonosz tett miatt. Semmi sem történt, mire a szászok felvették a kereszténységet.

48. A gyilkolás tilalmának ezt a racionális magyarázatát azonban nem mondjuk ki, hanem azt állítjuk, hogy istentől származik e tilalom és úgy gondoljuk, hogy õ sem akarja, hogy az emberek kiirtsák egymást. Ezzel a lépésünkkel a kultúrtilalmat különösen ünnepélyes formába öltöztetjük, viszont megkockáztatjuk az a veszélyt, hogy a tilalomnak való engedelmeskedést az istenben való hittõl tesszük függővé. Ha ezt a lépésünket visszavonjuk és akaratunkat nem tulajdonítjuk istennek, hanem megelégszünk a társadalmi magyarázattal, akkor ugyan eltekintünk a kultúrtilalom megdicsőülésétől, viszont nem veszélyeztetjük.

49. ezért fültétlenül hasznosabb lenne istent egyáltalán kihagyni a játszmából és becsületesen bevallani az összes kultúrális berendezések és elõírások emberi eredetét.

51. Mindenesetre a vallás lényegét ezzel az analógiával nem merítettük ki teljesen. Kényszerjelenségeket mutat ugyan, mint bármely egyéni kényszerneurózis, viszont emellett vágyteljesülési illúziók rendszerét is tartalmazza, a valóság tagadásával, amilyeneket csak az amentiánál, egy boldog hallucinatorikus zavartságnál találunk.

53. Nagyon jól illik ide az a tény is, hogy a vallásos ember messzemenõen vértezett bizonyos neurotikus megbetegedések veszélyével szemben azáltal, hogy a közös neurózist elfogadta, nincs többé szüksége arra, hogy egyéni neurózisát kifejlessze.

53. Nagyon valószínû, hogy ennél az átdolgozásnál a kultúrális előírások nemcsak ünnepélyes dicsfényüket fogják elveszíteni, hanem egy általános revízió alkalmából sok közülük érvénytelenné válik, amit nem kell sajnálnunk.

55. Hogyan várhatjuk olyan emberektől, akiknek gondolkodása béklyóba van verve, hogy a pszichológiai ideált, azaz a gondolkodás uralmát elérjék?

56. Hogy a vallás vígaszainak hatása egyenértékû a narkotikummal, azt az amerikai kísérlet szépen mutatja. Ott az emberektõl most - nyilván női befolyásra -minden izgató, kábító és élvezeti cikket meg akarnak vonni és helyette istenfélelemmel telítik õket. A kísérlet sorsa nem vitás.

57. Talán annak, aki nem neurotikus, nincs is szüksége kábítószerre. Az ilyen ember nyilván nehéz helyzetbe kerül, be kell vallania magának, tehetetlenségét, a világmindenséghez viszonyított esendõségét, látnia kell, hogy nem a teremtés középpontja és hogy nem tárgya egy jóságos elõrelátás által gyakorolt gyengéd gondoskodásnak. Abban a helyzetben lesz, mint a gyermek, aki puha és meleg szülõi házát elhagyta. De vajon nem ez a sorsa az infantilizmusnak, hogy az ember kinõje? Az ember nem maradhat õrõkké gyermek, végül is ki kell lépnie az "ellenséges életbe"! Nevezhetjük ezt a "valóságra való nevelésnek" és elárulhatom Önnek, hogy munkám egyetlen célja az, hogy ennek a fejlõdésnek a szükségességére felhívjam a figyelmet.

57. Már az is jelent valamit, ha az ember tudja, hogy a saját erejére van utalva. Akkor megtanulja az helyesen használni.

61. Bizonyos, hogy az intellektus uralmától még messze, nagyon messze állunk, de nem végtelenül távol. És mivel ez utóbbi előreláthatólag ugyanazokat a célokat fogja szolgálni, mint amiket Ön most istentõl vár - természetesen emberi mértékre csökkentve, amennyire az a külvilág kényszere, az Ananké megengedi: az emberszeretetet és a szenvedések enyhítését; ezért mondhatjuk, hogy ellentéteink csakideiglenesek és nemkiegyenlíthetetlenek.

62. Ön jól tudja, hogy miért: tartósan semmi nem állhat ellent az értelemnek és a tapasztalatnak; a vallás ellentéte az utóbbiakkal viszont nyilvánvaló.

62. Azért nem veszítjük el érdeklõdésünket a világ és az élet iránt, mert van szilárd támaszpontunk, amely Önnek hiányzik.

64. Nem, a tudomány nem illúzió. Illúzió volna azonban azt hinni, hogy mindazt, amit a tudomány nem tud nyújtani nekünk, valahonnan máshonnan megkaphatjuk.

Freud másokról

  • A magyaroknak sok okos grófjuk van, de pont a legbutábbat kellett elnökké választaniuk. - Károlyi Mihályról [1].

Idézetek róla

  • Egyáltalán nem vagyok a tudomány embere, nem vagyok sem megfigyelő, sem kísérletező, és nem is vagyok gondolkodó. Alkatom szerint nem vagyok más, mint egy konkvisztádor, vagy, ha a le akarja fordítani a szót, kalandor, az ilyen embernek minden kíváncsiságával, merészségével, makacs kitartásával
(önmagáról írja egy levelében)

Külső hivatkozások

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Sigmund Freud témában.