„Vízözön (regény)” változatai közötti eltérés

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Gubbubu (vitalap | szerkesztései)
Gubbubu (vitalap | szerkesztései)
64. sor: 64. sor:
: ''A helyzet rosszabb, mint gondoltam; nem tudhattam, hogy ,egint kenyér nélkül vagytok, s hogy így az én tréfás hangom rossz tréfának hangozhatik füledben. - Mi van, mi történik pontosabban a ''Vízöntő'' kiadása körül? Ezt írd meg pontosabban, mert igazán kezd már megállni az ember esze. Egyébként a könyvkiadás körül minden vonalon sötét a helyzet. Ami kevés pénz cirkulál a könyvpiacon, nem a jó könyvekre fordíttatik; a régi vásárlók zöme eltűnt s a kiadók a kevés újhoz igazodnak. Ezen kívül csak propaganda-írás jelenik meg szépirodalmi álruhában is, - ezeket viszont az ilető szervezetek adják ki és vétetik meg különféle al-szervezeteikkel; egyébként a kutyának sem kellenek''. ...”
: ''A helyzet rosszabb, mint gondoltam; nem tudhattam, hogy ,egint kenyér nélkül vagytok, s hogy így az én tréfás hangom rossz tréfának hangozhatik füledben. - Mi van, mi történik pontosabban a ''Vízöntő'' kiadása körül? Ezt írd meg pontosabban, mert igazán kezd már megállni az ember esze. Egyébként a könyvkiadás körül minden vonalon sötét a helyzet. Ami kevés pénz cirkulál a könyvpiacon, nem a jó könyvekre fordíttatik; a régi vásárlók zöme eltűnt s a kiadók a kevés újhoz igazodnak. Ezen kívül csak propaganda-írás jelenik meg szépirodalmi álruhában is, - ezeket viszont az ilető szervezetek adják ki és vétetik meg különféle al-szervezeteikkel; egyébként a kutyának sem kellenek''. ...”


==== Levél Várkonyi Nándorhoz; 1947 [[w:hu:április 12|április 12]]., [[w:hu:Budapest|Budapest]] ====
==== Levél Várkonyihoz; 1947 [[w:hu:április 12|április 12]]., [[w:hu:Budapest|Budapest]] ====


: „''Szabó Lőrinc Tücsökzenéje máj. elején megjelenik. Kíváncsi vagyok az üvöltőkórus viselkedésére. Optimista vagyok. Folytatni akarom a Gilgames-ügyet''.”
: „''Szabó Lőrinc Tücsökzenéje máj. elején megjelenik. Kíváncsi vagyok az üvöltőkórus viselkedésére. Optimista vagyok. Folytatni akarom a Gilgames-ügyet''.”

A lap 2005. szeptember 23., 10:29-kori változata

Idézetek a regényből

Gondolataikba merültek, hallgatták az éjszaka hangjait. A csillagok lassan fordultak tovább a maguk útján. A kis vörös csillag is följebb, egyre följebb emelkedett, ott hunyorgott a Mulubabbar mellett.
- Szólni kell Azag Aja őszentségének - nyögte tétován a csillagász.
Szólni ám, bizony s nemcsak a főpapnak, hanem az egész tanácsnak - tépelődött Utnapistim, de görcsösen hallgatott tovább. Szólni kellene az egész városnak. Nem is szólni, kiabálni, ordítani kellene. Leugrani a mélybe, végigrohanni az utcákon, kifutni a mezőkre, kiáltozni a falvakban, átszökni Szurippakba, lármázni a piacon, fölmenni a Csillagtoronyba, s megmutatni a szurippaki csillagászoknak is azt a kicsiny csillagot ...
- Anu kegyelme nagy - mondta végül nyugodtan. Lélegzetét visszafojtva, mozdulatlanul ült. Kinyílt benne az a titokzatos belső fényesség. - Anu kegyelme nagy, s én leborulok előtte - rebegte fölriadva. - Íme, engem választott ki, hogy szóljon hozzám, s általam megtartsa az életet ...




„Le kell mondanunk az egymás ellen folytatott küzdelemről. Le kell mondanunk városunkról, földünkről, hazánkról, palotáinkról és templomainkról. Le kell mondanunk varázserőnkről. Mindenről le kell mondanunk, mert erőnk s hatalmunk átkozott az eljövendő Égi Gyík előtt. Ha mindenről lemondunk, meg fogjuk hallani az Égi Atya szavát.”

A regény története

A Vízöntő megírása

A regényt Kodolányi 1946 februárjában kezdte el írni, és 1946 szeptemberében már arról tudósíthatott, hogy regénye elkészült. A regény elkészültének különböző fázisairól az alábbi, Várkonyi Nándorral való levelezéséből vett idézetek tanúskodnak (a levelekből csak rövid részleteket közlünk):

Levél Várkonyihoz; 1946 augusztus 28., Balatonakarattya

Én vadul s szépen írom a Gilgamest. Ma készen van 318 gépelt oldal. Egy hónap múlva kész az I. kötet. Remek lesz! ... Nehezen élünk, karom hetek óta dagadozik. De kibírja még Gilgamest.”

Levél Várkonyihoz; 1946 szeptember 6., Balatonakarattya

Én az Aquincumnál vagyok, de keveset fizetnek. Mást nem tehettem. Regényből kész 360 oldal, kb. három hét múlva befejezem. De ez csak az első kötet ám. Legnagyobb művem lesz.”

Levél Várkonyihoz; 1946 szeptember 8., Balatonakarattya

... Én azonban minden akadály ellenére és a sors minden incselkedéseinek füttyöt hányva dolgoztam cefetül és vígan. Roppant vígan. Ilyen vidáman talán még sohasem írtam semmit. Nem törődtem terjedelemmel, beosztással s más efféle esztétikai előítéletekkel, sőt, a hangulataimmal sem. Összevegyítettem őstörténetet, kozmogóniát, metafizikát, vallástörténetet, történetbölcselmet, persziflázst, mesét, költészetet s így tovább. Három írógépszalagot nyűttem el.. Eddig 375 oldal papírt emésztettem meg, illetve pötyögtettem teli. Hogy hol a vége: nem tudom ma sem. Most mindenesetre - allerdings - az első kötet végső kibontakozásánál tartok, Utnapistim éppen ma határozta el, hogy hajót épít. Ma tehát elkezdtem a belemerülést az Apokalipszisba, úgy ám. A világ legfurcsább Vízözönét írom meg, vén Beavatott. Groteszk s egyben nagystílű lesz, sőt borzalmas ...
... No, és az eredményhez kell számítanom a könyvet is. Kb. 450 oldal lesz, de íme, ez csupán az I. kötet. Végső címe: Vízöntő. A II. köteté más lesz. Írok majd hozzá egy Epilógust, ami Téged könnyekig meg fog hatni. De erről ennyit.”

Levél Kodolányihoz, 1946 szeptember 11., Pécs

Táltuskám! Ma megjött a kéziratod: mint éhes héja csaptam le rá, s most igen-igen boldog vagyok. Nem méltatom ezúttal, lesz még rá idő, különösen, ha az egészet elolvastam már. De tejjel-mézzel folyó írás, nagy, bő és bölcs epika, minden szava telve élettel, mint ért gyümölcs nedvvel, a napfény mézétől és a föld savaitól duzzad. Nagy ember vagy, vén Tróger, és nagy művész, ámuldozom, mely csúcsokra jutottál, büszke és boldog vagyok, és megölellek olyan szeretettel, mint még soha. S ez az, amit elképzeltem, de megvalósítani sose tudtam volna, helyesebben: a megvalósítását se tudtam elképzelni. Megtöltöd a mítoszt reális élettel, s mégis mítosz marad az egész: állatok, emberek és istenek közössége. Amit én évtizedes tanulmányok során milliom adatból összebogarásztam egykét könyvnyi anyaggá, mindazt Te, csak úgy odapeslantván, egy varázsszóval teljes és fokozott életre kelted. Légy hálás az Úristennek, és boldog kell, hogy legyél, mint ahogy én boldog vagyok ma. Köszönöm, Prófétám, s ölellek egynéhány billiomszor, ölellek. ”

Levél Várkonyihoz; 1946 szeptember 18., Balatonakarattya)

Regényem elkészült. 452 oldal. Pontosan anyi, amennyire számítottam. Nagy könnyebbség. És jó. Sőt: egészen jó. Kedvem viszont rossz. Egészen rossz. Visszatérésünk a levegőben lóg. Pénzünk nincs. ...

A regény útja a kiadásig

A regény kiadása sok nehézséggel volt teli ld. még itt, 1946-tól egészen 48-ig elhúzódott. Erről tanúskodnak a következő idézetek:

Levél Várkonyihoz; 1946 október 28., Budapest

... Az élet undorító. Két hete vesződöm Gilgames kiadása ügyében. Valószínűleg Fauszt adja ki. Gyomrom éjjel-nappal fáj. Sorsunk nehéz.”

Levél Várkonyihoz; 1946 november 25., Budapest

„ ... És fájt, hogy »nem illik egy írónak annyi helyet elfoglalnia«. 944 márciusa óta nem foglaltam el egy talpapatnyi helyet. Ezenkívül: a kiadók sorra becsaptak, könyvem csak januárban kerül nyomdába. ...”

Levél Várkonyihoz, 1947 március 3., Budapest

Nem akarok Veled versengeni a nyomorúságban, - hiábavaló volna! - , így csak vázlatosan jelzem, hogy ez a tél testi-lelki nyavajákban, gondokban egyike volt az örökké emlékezeteseknek. Elvonulását didergés, nélkülözés, fagyott lábak, hasztalan remények, súlyos csalódások, nagy reménytelenségek, kínzó félelmek, sorvasztó aggodalmak, pénzben való ínség stb. jelzik, miként óriási tehénlepények a barmokét. Püski után első kiadóm a Parasztszöv. pénzével és autójával Rómába szökött. Majd Fauszt következett műsoron, őt megfenyegették, ha kiadná művemet, kizárják az egyesületből és tönreteszik. Következett a Misztót. Erről ne többet. Cinizmusuk fölülmúlja Püskiét is. Majd az Egyetemi Nyomda került sorra, ott minden rendben lett volna, de akadtak, akik beleköpjenek a tányérkámba. Ezidőszerint Szőllőssy van soron, hozzá a gépírónőm a saját szakállára ment el ...”

Levél Várkonyihoz; 1947 március 21., Budapest

A Vízöntőre tegnap szerény, mondhatni silány megállapodást kötöttem, s a megjelenés bizonytalan, de legalább lakbérem s villanyszámlám egyelőre fedezvék. Arról majd levélben bővebbet, hogy micsoda élénk cirkusz uralkodik a könyvkiadásban.”

Levél Kodolányihoz, 1947 március 21. - ápr. 12. között, Pécs

Kedves jó Jánosom!
A helyzet rosszabb, mint gondoltam; nem tudhattam, hogy ,egint kenyér nélkül vagytok, s hogy így az én tréfás hangom rossz tréfának hangozhatik füledben. - Mi van, mi történik pontosabban a Vízöntő kiadása körül? Ezt írd meg pontosabban, mert igazán kezd már megállni az ember esze. Egyébként a könyvkiadás körül minden vonalon sötét a helyzet. Ami kevés pénz cirkulál a könyvpiacon, nem a jó könyvekre fordíttatik; a régi vásárlók zöme eltűnt s a kiadók a kevés újhoz igazodnak. Ezen kívül csak propaganda-írás jelenik meg szépirodalmi álruhában is, - ezeket viszont az ilető szervezetek adják ki és vétetik meg különféle al-szervezeteikkel; egyébként a kutyának sem kellenek. ...”

Levél Várkonyihoz; 1947 április 12., Budapest

Szabó Lőrinc Tücsökzenéje máj. elején megjelenik. Kíváncsi vagyok az üvöltőkórus viselkedésére. Optimista vagyok. Folytatni akarom a Gilgames-ügyet.”

Levél Várkonyi Nándorhoz; 1947 április 18., Budapest

Könyvemet májusban akarja kiadóm nyomdába adni. A körülményeket Ottó kéziratából ismered. Karácsony S. evangéliumi kötéltánca kismiska ahhoz, amit a kiadók közt én járok! De Szőllőssy derék, komoly, művelt ember, néhai orvos. Művem igen tetszik neki, azt mondja, biztos nagy siker. A nyáron meg akarom írni a második részt, ezért babiloni könyveidre még szükségem lesz. [...]”

(Ottó = Harcos Ottó tanár, költő, kritikus, irodalomtörténész)

Levél Várkonyi Nándorhoz; 1947 június 8., Budapest

Kedves Nándor, nem borít el a Vízöntő II., hanem a pesszimizmus. Reményeim megint összeomlottak. Pénz nincs. Kiadóm hallgat. Kenyerünk nincsen. A gyerekek Pesten sanyarún élnek. Kárbavész minden erőfeszítés. Legszívesebben nem élnék már.”

Hivatkozások

Források

  • Kodolányi János: Vízözön. Meseregény. Magvető, Bp., 1967. Terj. 600 old. Kiadványsz. 9213.
  • Kodolányi János (ifj., szerk.): Kodolányi János és Várkonyi Nándor levelezése. (Levélről levélre 1.). Válogatta, szerkesztette és az előszót írta ifj. Kodolányi János. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Bp., 2000. Terj. 586 old. ISBN 963-8033-02-9 .