„Dante Alighieri” változatai közötti eltérés
→Idézetek: +img |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
44. sor: | 44. sor: | ||
''csupán örökkel; s én örökkön állok.'' |
''csupán örökkel; s én örökkön állok.'' |
||
''Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel'' |
''Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel'' |
||
</poem> |
|||
=== Harmincnegyedik ének === |
|||
<poem> |
|||
A Föld középpontja |
|||
E titkos úton át a mester és én |
|||
visszaindultunk világos világba; |
|||
s a pihenésre gondolni se késvén, |
|||
kusztunk föl, ő elől és én nyomába, |
|||
míg a sok szépből, melyet az ég hordoz |
|||
láttam egynémit, egy kis karikába: |
|||
és így jutottunk ki a csillagokhoz. |
|||
</poem> |
</poem> |
||
A lap 2021. július 20., 20:28-kori változata
Dante Alighieri (eredetileg:Durante Alighieri) (Firenze, 1265. május második fele – Ravenna, 1321. szeptember 14.) itáliai költő, filozófus, az olasz és a világirodalom nagy klasszikusa. Főművét, az Isteni színjátékot Babits Mihály a „világirodalom legnagyobb költeményének”, Jorge Luis Borges a „valaha írt legnagyobb irodalmi műnek” nevezte. Műveiből életbölcsességek, axiómák bonthatók ki.
Idézetek
Az új élet
- Ne kérdezz többet, mint amennyi hasznodra válik. (XII. 380.)
Vendégségben
- A tudás lelkünk végső tökéletessége. (I. 1.)
- Az emberben két hiba s egyben akadály lehet: az egyik a test, a másik a lélek oldaláról. A test részéről akkor, ha az egyes érzékszervek nem hibátlanok, s így semmit fel nem foghatnak, amint a süketek, és némák meg hasonlók esetében látunk. Lelki akadály akkor keletkezik, amikor a gonoszság hatalmaskodik el rajta, és bűnös élvezetek hajhászójává teszi, amelyek végleg megtévesztik, s mindent megutáltatnak vele. (I. 10-11.)
Isteni színjáték
(Az első idézetben a mű néhány kezdősora; a második idézetben Dante Pokla kapujának felirata olvasható.)
Babits Mihály fordítása
Első ének
A sötét erdőben
Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó szörnyű elbeszélni, mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Harmadik ének
A Pokol kapuja
Én rajtam jutsz a kínnal telt hazába,
én rajtam át oda, hol nincs vigasság,
rajtam a kárhozott nép városába.
Nagy Alkotóm vezette az igazság;
Isten Hatalma emelt égi kénnyel,
az ős Szeretet és a fő Okosság.
Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel,
csupán örökkel; s én örökkön állok.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel
Harmincnegyedik ének
A Föld középpontja
E titkos úton át a mester és én
visszaindultunk világos világba;
s a pihenésre gondolni se késvén,
kusztunk föl, ő elől és én nyomába,
míg a sok szépből, melyet az ég hordoz
láttam egynémit, egy kis karikába:
és így jutottunk ki a csillagokhoz.
Forrás
- Dante Alighieri összes művei; Magyar Helikon, 1965.
- Dante Alighieri: Isteni színjáték (MEK)