„Danyiil Harmsz” változatai közötti eltérés

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Lotje (vitalap | szerkesztései)
 
1. sor: 1. sor:
{{Szerző
{{Szerző
| Név =
| Név =
| Kép = Charms.jpg
| Kép = Daniil Kharms in 1932.jpg
| Képméret =
| Képméret =



A lap jelenlegi, 2021. október 17., 11:26-kori változata

Danyiil Harmsz
Lásd még
Szócikk a Wikipédiában

Danyiil Harmsz (Даниил Иванович Хармс) (eredeti neve: Ювачёв) (1905. - 1942.) — orosz, író, költő, humorista.

A világ onnantól kezdett létezni, amint magamba engedtem. És legyen akár a rend nélkül, de mégiscsak létezik! Aztán kezdtem rendbe tenni a világot, és akkor megjelent a művészet. És csak ekkor értettem meg az igazi különbséget a nap és a kakastaréj között. Ugyanakkor azt is megtudtam, hogy az egy és ugyanaz.

Abszurd[szerkesztés]

A 10-es számú kék füzet

Volt egy rőt ember, akinek nem volt se szeme, se füle. Nem volt neki haja sem, úgyhogy rőtnek is csak közmegegyezés alapján hívták.

Beszélni nem tudott, mivel nem volt szája.

Se keze, se lába nem volt neki. Hasa sem volt, háta sem volt, gerince sem volt, és semmilyen belsősége nem volt. Semmije sem volt! Úgyhogy nem tudni, kiről is van szó.

Inkább ne is beszéljünk róla többet.


Öregasszonyok, akik kiesnek az ablakból

Egy öregasszony túlzott kíváncsiságában kihajolt az ablakon, lezuhant, és halálra zúzta magát.

Kihajolt az ablakon egy másik öregasszony, és látta, ahogy az első halálra zúzta magát, de túlzott kíváncsiságában kihajolt az ablakon, lezuhant, és halálra zúzta magát.

Ezután kihajolt az ablakon a harmadik öregasszony, aztán a negyedik, majd az ötödik is.

Amikor a hatodik is lezuhant, eluntam nézni őket, és elindultam a Malcevszkij piacra, ahol – mint hallom – kötött sálat ajándékoztak egy vak embernek.


A találkozás

Nos, elment egyszer egy ember a munkahelyére, az úton pedig találkozott egy másik emberrel aki, miután vásárolt egy veknit magának, épp hazafelé tartott. És tulajdonképpen ennyi az egész.


A lincs törvénye

Petrov felül a lovára és beszédet intéz a tömeghez arról, hogy mi lesz, ha a Várospark jelenlegi helyén felhúznak majd egy felhőkarcolót, amerikai módra. A tömeg figyel és teljesen egyetért. Petrov felír valamit a jegyzetfüzetébe. A tömegből kiválik egy középmagas ember és megkérdi Petrovot, hogy mit jegyzett fel magának. Petrov azt feleli, hogy ez csak őrá tartozik. A középmagas ember erősködik. A párbeszéd eldurvul. Kitör a veszekedés. A tömeg a középmagas ember pártján áll, Petrov meg, hogy mentse az életét, megsarkantyúzza lovát és eltűnik a sarok mögött. A tömeg zúgolódik, és mivel nincs a közelében más áldozat, megragadja a középmagas embert és leszakítja a fejét. A leszakított fej a kövezetre gurul és megáll a lefolyócsatorna szájánál. A tömeg, miután lecsillapította szenvedélyét, szétszóródik.

1935.

Szonett

Meglepő dolog esett meg velem : egyszercsak elfelejtettem, melyik jön hamarabb, a 7 vagy a 8.

Átmentem a szomszédba és megkérdeztem, vajon ők mit gondolnak.

Mily nagy volt a meglepetésem, amikor egyszercsak rájöttek, hogy ők sem emlékeznek a számok sorrendjére: az 1, 2, 3, 4, 5 és a 6-ra emlékeznek, de tovább nem.

Elmentünk együtt az "Élelmiszer" nevű kereskedelmi boltba, amely a Znamenszkaja utca és a Basszejnaja utca sarkán van, és megkérdeztük a rejtélyről a pénztárosnőt. A pénztárosnő szomorúan elmosolyodott, kivett a szájából egy kis kalapácsot, és apró orrmozgatások közepette azt mondta:

"Szerintem a hét a nyolc után következik abban az esetben, ha a nyolc a hét után következik."

Köszönetet mondtunk a pénztárosnőnek, és boldogan kiszaladtunk a boltból. De ekkor belegondoltunk a pénztárosnő szavaiba és újra elcsüggedtünk, mivel úgy találtuk, hogy azok híján voltak minden értelemnek.

Mit tehettünk volna? Elmentünk a Nyári kertbe és elkezdtük számolni a fákat. De amikor 6-ig értünk a számolásban, megálltunk és elkezdtünk vitatkozni: egyesek szerint a 7 következett, mások szerint a 8.

Sokáig vitatkoztunk volna, de akkor szerencsére az egyik kerti padról leesett egy gyerek és összetörte mindkét állkapcsát. Ez elterelte figyelmünket a vitáról.

Gyerekversek[szerkesztés]

D. I. Harmsz: Negyvennégy pici pinty, mesék, versek Móra 1974.

Külső hivatkozások[szerkesztés]