„Kereszténység” változatai közötti eltérés

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎[[Hamvas Béla]]: ez szerinted kereszteny kritikus idezet volt?
51. sor: 51. sor:
===Tóta W. Árpád===
===Tóta W. Árpád===


ld. [[ateizmus]], [[szekularimzus]]
* Lényeg, hogy a katolikus anyaszentegyház jelenleg úgy tartja, hogy a koton rossz, sőt éppen a koton léte vezet az olyan disznóságokhoz, ahol egyáltalán szükség lehet rá. Érdekes, azt ugyanakkor nem gondolják, hogy a fegyverek léte vezet a háborúhoz, sőt azokat meg is áldják, ha kell. Hát, a kotonáldásra várni kellhetik, de nem ez a kérdés; ez a vallás már csak ilyen brontoszaurusz, hogy a külső ingerek – az úgynevezett valóság, vagy ahogy ők mondják, a világ jelei – évszázadok alatt érnek csak el a diónyi agyba.
-- Index [[http://index.hu/velemeny/jegyzet/koton/]]




==Lásd még==
==Lásd még==

A lap 2005. november 29., 10:57-kori változata

Történelmi idézetek

Ifj. Plinius 96. sz. levele (Kr. u. 112.)

Uram, alapelvnek tekintettem, hogy mindek kétes ügyet eléd terjesszek. Mert hiszen ki tudna jobban eligazítani bizonytalanságomban, vagy segíteni tájékozatlanságomban?
Keresztények ügyében folytatott törvényszéki eljárásokon még sohasem vettem részt; ezért nem is tudom, mit és milyen mértékben büntessek, vagy akár nyomoztassak. Igen fennakadtam például azon, hogy tekintettel kell-e lenni a vádlottak életkorára, vagy pedig egészen zsenge korúak és már meglett emberek között nem kell-e különbséget tenni; vádelejtéssel járhat-e a beismerés; vagy olyan személy szá­má­ra, aki valaha keresztény volt, ne legyen-e enyhítő körülmény, ha megtagadja hitét; és vajon magát a keresz­tény nevet kell-e büntetni, akkor is, ha az illető semmi bűnt sem követett el, vagy pedig a keresz­tény névhez hozzátapadó bűnöket? Eddig azok ellen, akiket a kereszténység vádjával terhelten idéztek ítélőszékem elé, a következő mó­don jártam el. Megkérdeztem tőlük, keresztények-e. Azokat, akik keresztényeknek vallották magukat, má­sodszor és harmadszor is megkérdeztem, de büntetéssel fenyegettem meg őket. Akik még ezután is ki­tar­tottak, azokat kivégeztettem. Mert meggyőződésem, hogy függetlenül vallomásuk tartalmától, makacs­sá­gukért és csökönyösségükért megérdemelték ezt a büntetést. Másokat, akik ugyanebben a tébolyban szenvedtek, csak bűnösöknek bélyegeztem, és Rómába szállít­tat­tam, mivel római polgárok voltak. Majd a törvényszéki eljárás miatt, már amint történni szokott, mások ellen is felmerült ez a vád, úgyhogy több eset került elém. Kaptam egy névtelen feljelentést, amelyen sok név szerepelt. Akik kijelentették, hogy nem keresz­té­nyek, és nem is voltak azok, amennyiben útmutatásom szerint az istenekhez fohászkodtak, és képmásod előtt, amelyet erre a célra az istenszobrokkal együtt odaállíttattam, tömjén- és boráldozatot mutattak be, azon­kívül káromolták Krisztust – márpedig az igazi keresztények ilyesmire állítólag semmi áron sem kényszeríthetők –, azokat elbocsátottam. Mások, akik a névsorban szerepeltek, bevallották, hogy keresz­tények, de ezt hamarosan visszavonták: csak voltak, de már nem azok; egyesek három, mások még több, sőt egyik-másik már húsz esztendeje nem. Ezek mind áldozattal tisztelték képmásodat és az istenek szob­rait, és káromolták Krisztust.
A jelentések szerint azonban a legnagyobb vétjük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az istennek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén sem tagadják meg. Ennek végeztével rendszerint szétszélednek; majd ismét összejönnek, hogy közösen fogyasszák el közönséges és ártalmatlan lakomájukat; ezt azonban abbahagyták, miután pa­rancsodra betiltottam a titkos társaságokat. Éppen ezért annál szükségesebbnek tartottam, hogy két szol­gálóleányból – ezeket ők diakonisszáknak nevezik – még kínvallatás árán is kivegyem az igazságot. Nem találtam bennük egyebet ostoba, határtalan babonaságnál. Ezért elnapoltam az ügy kivizsgálását, és hozzád fordulok tanácsért. Mert meggondolásra méltónak láttam ezt a dolgot, legfőképpen a vádlottak nagy tömege miatt; ugyanis mindenféle korú, mindenféle társadalmi osztálybeli emberek, férfiak és nők vegyest, igen sokan kerültek és kerülnek a vád alá. Nem­csak a városokban, hanem a falvakban és a tanyá­kon is elharapódzott ennek a babonaságnak a ragá­lya; ezt azonban véleményem szerint meg lehet állítani, és meg lehet szüntetni ...

Tacitus: Annales

”... Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nem csak Iudeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál. gy hát először azokat fogták össze, akik ezt megvallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá ... És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok bőrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítve, és amikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Nero a kertjeit ajánlotta fel e látványosság céljára, és cirkuszi játékokat rendezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. Ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk.”

Wass Albert

„Isten nem valamiféle uralkodó, aki a felhők tetején ül aranytrónuson s onnan ítélkezik emberi mértékkel. Isten törvény. A szeretet és a jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye. Az igazság, az összhang, a szépség ... a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriás naprendszerek éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem. Ez a megdönthetetlen erejű törvény az, amit Istennek nevezünk ősi magyar szóval. S valahányszor engedelmesen beállunk ennek a törvénynek a sodrába, és azt cselekedjük, amit ez a törvény, amely bennünket létrehozoztt és életben tart, tőlünk megkíván; se nyomorúság, se betegség, se semmiféle földi hatalom le nem főzhet, még csak meg sem félemlíthet bennünket.”
(Szőlőhegyi beszéd, 1974)

Egyéb

Keresztény pedagógiatankönyvből

  1. A keresztény ismeretelmélet elkerüli az idealista és materialista egyoldalúságot. Az idealizmus úgy hangsúlyozza a szellem magasabbrendűségét, hogy közben az anyag valódi értéke elhomályosul. A keresztény felfogás középpontjában a megtestesülés áll, tehát egyaránt megbecsüljük a szellemet és az anyagot. Úgy gondoljuk, hogy gazdagodást jelent, ha egy eszme az anyagban is megjelenik, Krisztus a szentségekkel az ember testét és lelkét egyaránt megszenteli. [...] A materializmus logikáját Spinoza vitte végig következetesen: „Az ember olyan, mint egy kukac; úgy is viselkedjék tehát, mint egy kukac, akkor boldog lesz.”
  2. Valakit „semlegességre” kényszeríteni súlyosan sérti az emberi szabadság tiszteletét. Mivel az iskola célja a gyermek "emberré válását" segíteni, ehhez a világnézet-formálás is hozzátartozik. [...] Az emberi életből nem lehet kiiktatni az elkötelezettségek vállalását. Példaként azt említjük, hogy az anyanyelv megtanulása elköteleződést jelent, ugyanakkor eszközt ad a kezünkbe az összes többi nyelv elsajátításához. Jól tudjuk, hogy nemi identitásunk vállalása lényegileg tartozik hozzá személyiségünk érettségéhez.
  3. Albert Einstein találóan fogalmazta meg, hogy a fizika úgy lett nagyhatalom, hogy lemondott a lényeg kereséséről, s kutatásaiban megelégedett a felszínes, fenomenológiai vizsgálódással. A fizika ezt megteheti, de az ember nem! Ahhoz, hogy hogyan éljünk, tudnink kell, miért élünk. Sigmund Freud szerint, aki felteszi a lét értelmére vonatkozó kérdést, ezzel már elárulta, hogy beteg, mert felesleges libidókészlete van. Hogy ki a beteg, erről nekünk más véleményünk van, de az biztos, hogy akinél minden a libidó körül forog, az nem teszi fel a lét értelmére vonatkozó kérdést. Láthatjuk tehát, hogy a szaktudományos kiválóság még egyáltalán nem jelenti azt, hogy valaki az egész életet átfogó világnézeti, filozófiai kérdésekben is jártas lenne.
  4. Minden teremtmény az Isten asztaláról lehulló morzsa. Mint az asztal alatt morzsát szedegető kutya, örökké éhezik az ember, ha csak teremtményt szeret. (Keresztes Szent János)
  5. Akik nem ismerik a kereszténységet, tévesen úgy gondolják, hogy ez az eszmerendszer állandó bűntudatot ébreszt, a halállal fenyegetőzik. Ezzel szemben az igazság az, hogy olyan szilárdságot ad az embernek, amely a halál színe előtt sem lesz semmivé.
1.-5. Idézetek forrásai: Gyakorlati keresztény pedagógia. Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola könyv sorozat. 2002 pünkösd hava. Írták: Farkas István Sch. P., Sávai János, Sebő József,Trosits András. Szerk. Trosits András. ISBN 963-202-573-3.

A két kis magzat

Két magzat beszélget az anyaméhben, az Ateista és a Hívő.

  • - Te hiszel a születés utáni életben?
  • - Hát persze - mondja a kis "hívő". - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket!
  • - Hülyeség! - mondja a "szkeptikus". - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
  • - Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis "hívő" -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni!
  • - Nonszensz, lehetetlen! - mondja a "szkeptikus". - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid!
  • - Hát persze hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni - mondja a kis "hívő".
  • - Soha sem fog működni! - véli a kis "szkeptikus". - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
  • - Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis "hívő" -, de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és Ő nagyon vigyáz majd ránk!
  • - Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis "szkeptikus".
  • - Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem is létezhetnénk! - válaszolja a kis "hívő".
  • - Mire a kis "szkeptikus":
  • - Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

A kis "hívő" elgondolkozik egy pillanatra.

  • - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - Majd halkan hozzáteszi:
  • - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!
Forrás: [1]. Írott formában megjelent a Nemzetőrben.

Kritikus idézetek

Tóta W. Árpád

ld. ateizmus, szekularimzus

Lásd még

Külső hivatkozások

A Wikipédiában további adatok találhatóak