„Epigrammák” változatai közötti eltérés

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
NCurse (vitalap | szerkesztései)
ez már nem csonk
72. sor: 72. sor:


[[w:en:Epigram|Epigramma]]
[[w:en:Epigram|Epigramma]]

{{csonk}}

A lap 2005. november 29., 20:43-kori változata

A költészetben az epigramma a legrövidebb műfaj.

Az epigrammák általában egyszerű, tömör, gondolati költemények. Többnyire két ellentétes szerkezeti rész kapcsolódik bennük össze (expozíció és klauzula). Vannak magasztos hangvételűek, dicsőítő tartalommal, és vannak humoros, élcelődő, szatirikus, gyúnyos, éleshangú epigrammák is.

Az epigrammák a görög költészetben a sírversekből alakultak ki, és eredetileg disztihonban íródtak; a tömör forma őrzi ezt az eredetet. A római költészetben vált az epigramma szatirikussá (Catullus, Martialis). A humanizmus, és a klasszicizmus idején a didaktikus, és az antik hagyományokon nyugvó epigrammák voltak kedveltek a irodalomban.

A felvilágosodás korában sokan és gyakran írtak epigrammákat (Voltaire, Rousseau, Lessing, Herder, Goethe, Schiller, Kazinczy Ferencz, Kölcsey Ferenc).

Lessing szerint az epigramma az adott tény (tárgy), és a hozzá kapcsolódó szellemes megjegyzés egységében jön létre, és a viszonyuk általában ellentétes.

A modern korban éles hangvételű, humoros, gyakran durván személyeskedő epigrammák is születtek. Sokszor ezek nem is kerültek publikálásra, így legendák szólnak arról, hogy vajon melyiket ki írta. (Ld. még: sírfeliratok).

Klasszikus, magyar

  • Janus Pannonius: Szilviáról

Azt mondod, gyereked van tőlem s jársz a nyakamra.
Szilvia, furcsa e vád s jogtalan is, kicsikém.
Mert ha te dús tövisek közt jársz, mondd, így keseregsz-e:
Vérzik a lábam, s jaj, épp ez a tüske hibás!


  • Balassi Bálint: Az erdéli asszony kezéről

Ha szinte érdemem nincs is arra nekem, hogy ő engem szeressen,
Csak áldott kezével, mint szép ereklyével engem mint kórt illessen,
Legyek ferge rabja, bátor ne szolgálja, csak szinte el ne vessen.


  • Kölcsey Ferenc: Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;

Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott

Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.

És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?

Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Klasszikus, európai

  • Sztratón: Részeg vágyakozás

Add ide jobb kezedet, hogy a táncnál el ne hasaljak,
épp eleget kacarász így is a zsenge kölyök!
Ám ha nem apja mögött nyújtózna, nem is kacarászna!
S persze nem is lennék kótyagos én se, nem ám!

Csehy Zoltán fordítása

Modern, magyar

Modern, európai

Orosz

Я Евгений, ты Евгений,
Я не гений, ты не гений.
Я говно и ты говно,
Я недавно, ты — давно.

(Nyers fordításban: Jevgenyij vagyok, és te is Jevgenyij vagy, / Én sem vagyok zseni, te sem vagy zseni. / Én is szar vagyok, te is szar vagy, / Én csak nemrég, de te már rég.)

Lásd még

Anthologia Palatina

Külső hivatkozások

Epigramma