„Anatole France” változatai közötti eltérés

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Arnold (vitalap | szerkesztései)
Arnold (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
97. sor: 97. sor:
* Az összes szexuális aberráció közül a legrosszabb a szüzesség.
* Az összes szexuális aberráció közül a legrosszabb a szüzesség.
* Azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket, s amikor szeretnek, akkor gyötörnek, vagy untatnak.
* Azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket, s amikor szeretnek, akkor gyötörnek, vagy untatnak.

===B===
* Bölcsen gondolkodni és értelmetlenül cselekedni, emberi dolog.


===C===
===C===
104. sor: 107. sor:
* Csakis akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül szeretünk.
* Csakis akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül szeretünk.
* Csak az önző férfiak szeretik igazán a nőket.
* Csak az önző férfiak szeretik igazán a nőket.
* Csakis a képtelen dolgok kellemesek és szépek, csakis azok varázsolják vonzóvá az életet, és gátolnak meg bennünket abban, hogy belehaljunk az unalomba.
* Csakis a képtelen dolgok kellemesek és szépek, csakis azok varázsolják vonzóvá az életet, és gátolnak meg bennünket abban, hogy belehaljunk az unalomba.
* Csak az ábrándban rejlik az öröm, és csak a tudatlanságban lakozik a béke.
* "Csakis a bolondok szórakoztatnak engem", mondotta Dickens. Jaj annak, aki nem hasonlít olykor Don Quijotéra, és sohasem nézi óriásoknak a szélmalmokat! Az a nagylelkű Don Quijote önnönmaga megigézője volt. A maga lelkéhez idomította a természetet.
* Csakis az kedves nekünk igazán, amit félünk elveszíteni.


===E===
===E===
124. sor: 132. sor:


===M===
===M===
* Magunkról alig tudunk valamit; másokról semmit sem. A tudatlanságban rejlik nyugalmunk; a hazugságban boldogságunk.
* Még a butaság az, ami a legjobban boldogul ezen a világon. Az elmés emberek ostobák. Semmire sem viszik.
* Megfigyelhetjük, hogy Franciaországban a zenekritikusok süketek, a szépművészeti kritikusok pedig vakok. Ez teszi lehetővé számukra az esztétikai gondolatokhoz szükséges elmélkedést.
* Megfigyelhetjük, hogy Franciaországban a zenekritikusok süketek, a szépművészeti kritikusok pedig vakok. Ez teszi lehetővé számukra az esztétikai gondolatokhoz szükséges elmélkedést.
* Megmaradt bennem a vidámság mohó szükséglete, amit az élet nem tud többé kielégíteni.
* Megmaradt bennem a vidámság mohó szükséglete, amit az élet nem tud többé kielégíteni.
* Mi a szocializmus? A világ lelkiismerete.
* Mi a szocializmus? A világ lelkiismerete.
* Milyen boldog lehet az a vidék, ahol ilyen mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből. Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott egészséges nép lakhatik ott! Mily forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem... (''egy ajándékba kapott tokaji aszú kapcsán'')
* Milyen boldog lehet az a vidék, ahol ilyen mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből. Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott egészséges nép lakhatik ott! Mily forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem... (''egy ajándékba kapott tokaji aszú kapcsán'')
* Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítalak, akkor is kereslek; sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent, és a végtelent kívánom.
* Minden ideál korrumpál, a fanatikus ideálok pedig fanatikusan korrumpálnak.
* Minden ideál korrumpál, a fanatikus ideálok pedig fanatikusan korrumpálnak.
* Mindenki a maga módján álmodja meg az életét.
* Mindenki a maga módján álmodja meg az életét.
* Minden változásnak, még annak is, amelyet leginkább óhajtunk, megvan a maga szomorúsága, mert az, amitől megválunk, önnönmagunkban egy része; az egyik élet számára meg kell halnunk, hogy egy másikba lépjünk.
* Mindig jobb kedveltem a szenvedélyek tébolyát, mint a közömbösség bölcsességét.
* Mindig jobb kedveltem a szenvedélyek tébolyát, mint a közömbösség bölcsességét.
* Minél tovább élek, annál inkább rájövök, hogy bűnösök nincsenek, csupán szerencsétlenek vannak.
* Minél tovább élek, annál inkább rájövök, hogy bűnösök nincsenek, csupán szerencsétlenek vannak.

A lap 2007. július 17., 11:58-kori változata

Fájl:85px-Anatole France reverse.jpg
Anatole France

Anatole France (eredeti nevén: Jacques Anatole François Thibault) (1844-1924) Nobel-díjas francia költő és regényíró

A

  • Abban, hogy áldozatot hozunk valamiért, maga az áldozat a fontos. Ha az a cél, amelynek szenteljük magunkat, csak hiú ábránd, attól odaadásunk még nem kevésbé valóság; s ez a valóság a legtündöklőbb dísz, amellyel erkölcsi nyomorúságunkat ékesíthetjük.
  • Abban való ismereteink, ami lesz, arányban vannak az abban valókkal, ami van és ami volt. A tudomány a jövőbe látó. Minél egzaktabb valamely tudomány, annál pontosabb jóslatokat lehet meríteni belőle.
  • A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője. Ő az, aki a művészetekre, a költészetre és az erkölcsre tanította őket; ő az, aki a hősiességet és könyörületességet sugallotta nekik; ő az, aki értéket adott az életnek, amikor megengedte, hogy áldozatul ajánljuk fel; ő az a magasztos és jóságos fájdalom, aki a szerelembe beleoltotta a végtelenséget.
  • A bolond akkor a legijesztőbb, amikor épeszű.
  • A butaság a boldogságra való rátermettség. A legfőbb öröm. A legnagyobb jótétemény a civilizált társadalomban.
  • A dolgok szépsége a szeretetben rejlik.
  • A féltékenység a nőben csak a hiúság sebe. A férfiban kínszenvedés, amely mélységes, mint a lelki gyötrelem, és folytonos, mint a testi fájdalom.
  • A filozófia és az irodalom a Nyugat Ezeregyéjszakája.
  • A gyönyört, amelyet másban keltünk, nem mindig élvezzük magunk is.
  • A háború és a romantika: rémisztő csapások!
  • A halottaknak sok a dolguk: ők készítik elő az életet.
  • A hazugság az élet egyik szükséges velejárója; nélküle nem lenne a világon művészet, sem szépség, sőt még szerelem sem.
  • Ahogy haladunk előre a korban, észrevesszük, hogy a legritkább bátorság a gondolkodásé.
  • Az ígéretek kevesebbe kerülnek az ajándékoknál, és sokkal többet érnek náluk. Sohasem adunk annyit, mint amikor reményt adunk.
  • A játék: közelharc a sorssal.
  • A jó kritikus az, aki elbeszéli lelkének kalandjait a mesterművek között.
  • A jövő csupa múltból áll.
  • A katolikusok lemészárolták a reformátusokat; a reformátusok lemészárolták a katolikusokat: ezek voltak a gondolatszabadság első lépései.
  • Aki vallást alapít, nem tudja, mit cselekszik... Az effajta intézmények rendszerint nem sokáig felelnek meg alapítójuk szándékának; sőt megesik olykor, hogy annak homlokegyenest ellenkezőjévé válnak.
  • A kívánkozásnak, még a legártatlanabbnak is, megvan az a rossz tulajdonsága, hogy másvalakinek a hatalma alá vet, és elveszi függetlenségünket.
  • A könyörület: igazság és szeretet, s a szegények jobban értenek hozzá, mint a gazdagok.
  • A könyvek, általánosságban, s még a legcsodálatosabbak is, azt hiszem, sokkal, de sokkal kevésbé attól értékesek, amit tartalmaznak, mint attól, amit az olvasó vetít beléjük. Véleményem szerint azok a legjobbak, amelyek leginkább elgondolkoztatnak.
  • A közügyek gondját a közepesekre és a még rosszabbakra bízzuk. Ez bűn és butaság. A politika legjobbak része kell hogy legyen, mert ez a legjobb rész. Szép dolog vezetni, jó dolog jól vezetni. Az a gondolat, hogy a politika alantas mesterség, és hogy államférfinál különb valaminek is lehet lenni – ez a fő oka annak a köznyomorúságnak, ami manapság kétségbe ejti az embert.
  • A közvélemény egyetlenegy vágyunk feláldozását sem éri meg.
  • A kritika, akárcsak a filozófia és a történelem, az okos és kíváncsi elmék számára írt regényféle, a regény pedig, alapjában véve, mindig önéletrajz. Az a jó kritikus, aki lelkének a remekművek között átélt kalandjait meséli el.
  • A lelkek kifürkészhetetlenek egymásnak.
  • A legdicsőbb haditett is aljas merényletté változik, mihelyst az ellenség követi el.
  • Ami azt teszi, hogy az ember vágyakozzon és szeressen, az egy édes, rettenetes erő, mely erősebb, mint a szépség.
  • A legkevésbé hiábavaló műveket azok az emberek alkották, akik a legjobban látják minden dolgok hiábavalóságát.
  • A legtudósabb emberek is csak abban a nehezen szerzett képességükben különböznek a tudatlanoktól, hogy sokszoros és bonyolult tévedésekkel szórakoznak.
  • Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik.
  • Amint előrehaladunk az életben, mindinkább rájövünk, hogy a legritkább bátorság: gondolkodni merni.
  • Amit az emberek civilizációnak neveznek, az az erkölcsök mai állapota, amit barbárnak neveznek, azok a korábbi állapotok.
  • Amit másokban szeretünk, az nem ők maguk. Az emberek csakis azoknál a kapcsolatoknál fogva becsesek nekünk, amelyek hozzánk fűzik őket. Ezek a kapcsolatok változnak az élet folyamán, s velük együtt érzelmeink is megváltoznak.
  • A múlt az egyetlen emberi valóság. Csak a múlttal alkothatjuk meg a jövendőt.
  • A múlt tisztelete az egyetlen vallás, amely megmaradt nekünk; s ez a vallás az új elmék köteléke.
  • A művészetben - éppúgy, mint a szerelemben - elegendő az ösztön.
  • A művész vagy a saját életét leheli alkotásaiba, vagy puszta bábokat faragcsál, babákat öltöztet.
  • A nagy érzésekhez nem feltétlenül szükséges teljes megértés.
  • A nő egy ügyesen megszerkesztett csapda: már akkor elejti áldozatát, amikor az szimatot fog.
  • A szegény, aki semmire sem vágyik, birtokában van a legnagyobb kincsnek: magamagának. A gazdag, aki eped valami után, nyomorult rabszolga.
  • A szenvedélyek esztelenségét mindig többre becsültem a közöny bölcsességénél.
  • A szép mozdulat a szem zenéje.
  • A szépség a legnagyobb hatalom ezen a világon.
  • A szépség és az ifjúság csak a költőknek hű útitársai: bennünket, közönséges halandókat, legfeljebb ha egy kurta évszakra látogatnak meg.
  • A szerelem hitvány szenvedély. Megzavarja az akaratot, megtöri a nemes szándékokat, s a legmagasztosabb gondolatokat a legalantasabb szolgálatokra aljasítja. Értelmes ember lelkében nem lakozhat.
  • A szerelem megóvja a szépséget, s a nők testét a csókok éltetik, mint a méheket a virágok.
  • A szerelmet nem úgy osztogatják, mint az erénydíjat. Egy asszony méltatlan volta sohasem oltja ki azokat az érzelmeket, amelyek hozzá fűznek bennünket; ellenkezőleg; olykor még éleszti is őket.
  • A szív észt ad, de az ész nem ad szívet.
  • A tartós illúziónak megvannak a valóság sajátos tulajdonságai, s ha sohasem ábrándulunk ki, sohasem csalatkozunk.
  • A teológiai fegyelemnek akkora a hatalma, hogy csakis az tudja kitenyészteni a nagy istentagadókat.
  • A természet örökké közönyös, se nem siet, se nem késik.
  • A történetírás nem tudomány, hanem művészet.
  • A tudományban rejlik a felségjog, nem a népben. Az ostobaság akkor is ostobaság marad, ha 36 millió száj ismétli. A többségek többnyire nagy hajlamosságot tanúsítottak a szolgaságra. A gyengékben a gyengeség megsokszorozódik az egyének számával. A tömegek mindig tehetetlenek. Csakis akkor van némi erejük, amikor már-már éhenhalnak.
  • A tudomány csalhatatlan, csak a tudósok tévednek.
  • A tudomány haladása fölöslegessé teszi azokat a munkákat, melyek legjobban mozdították elő a tudomány haladását.
  • A tudományok jótékonyak: meggátolják az embereket abban, hogy gondolkodjanak.
  • A türelmetlenség időtlen dolog. Nincs az a vallás, amelynek ne lettek volna meg a maga fanatikusai.
  • A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.
  • A vallások nemigen hatnak az erkölcsökre; ellenkezőleg: azzá lesznek, amivé az erkölcsök teszik őket.
  • A végtelenséget oltjuk bele a szerelembe. De ez nem a nők hibája.
  • A véletlen: maga az Isten.
  • A világ csakis mint szimbólum fogható fel, s mindaz, ami a Világegyetemben látható, csak jelképes írás, amelyet a közönséges ember betűzget, anélkül, hogy megértené.
  • Akinek valami baja van, az nem bajlódik az unalommal.
  • Alapvetően a fájdalom neveli a férfiakat. Ettől lett végtelen a szerelem.
  • Az aggódás és a szenvedés a legbiztosabb szórakozásunk.
  • Az a megvetendő, aki, ha kell, nem tudja túltenni magát az általános szabályokon.
  • Az arculat nemcsak az arcvonásokban rejlik. Vannak elmés kezek és fantáziatlan kezek. Vannak képmutató térdek, önző könyökök, pökhendi vállak és jóságos hátak.
  • Az ártatlanság többnyire szerencse, nempedig erény.
  • Az átlagember nem tud mit kezdeni az életével, mégis azt szeretné, ha örökké tartana.
  • Az a világ sorja, hogy a gazdagok mindent olcsóbban vásárolnak, mint a szegények.
  • Az életben nincs más szépség, csak a szenvedélyek, a szenvedélyek pedig értelmetlenek. A legszebb és legesztelenebb valamennyi között: a szerelem.
  • Az ember a természettől függ, de a természet is függ tőle. A természet alkotta őt; ő pedig átalakítja a természetet. Szüntelenül újjáteremti egykori teremtőjét, s olyanná formálja, amilyen nem volt őelőtte.
  • Az ember csak akkor ura az időnek, ami maga az élet, ha órákra, percekre és másodpercekre, azaz az emberi lét rövidségével arányos darabkákra tagolja.
  • Az ember, természeténél fogva, ostoba állat, s elméjének a fejlődése csak nyugtalanságának hiú erőfeszítése.
  • Az emberek hajdanában is olyanok voltak, amilyenek ma, vagyis középszerűen jók és középszerűen rosszak.
  • Az embereket az életben csak két erő hajtja: az éhség és a szerelem.
  • Az emberek sohasem őszinték. Nem azért mondanak valamit, mert azt gondolják, amit mondanak; hanem azért, mert azt hiszik, hogy ez az, amit mondaniuk illik. Ez a szokásuk fölöttébb unalmassá teszi őket.
  • Az emberek tisztelik a halált, mert azt vélik, mégpedig joggal, hogy ha meghalni tiszteletre méltó dolog, akkor mindegyiküknek megvan a biztosítéka arra, hogy legalább ebben az egyben tiszteletre méltó lesz.
  • Az emberek többnyire szavakon perlekednek. Szavak miatt ölnek és öletik meg magukat a legszívesebben.
  • Az emberi állat, mivoltából ítélve, nem lehet erényes, ha nincs valamiféle elferdülése.
  • Az emberi természet olyan, hogy bölcsen gondolkozik, de esztelenül cselekszik.
  • Az erkölcs a közösség előítéleteinek az összessége.
  • Az igazat megvallva, félek azoktól az emberektől, akikben nincs semmiféle következetlenség; mivel nem tudom elképzelni, hogy sohase tévedjenek, attól tartok, hogy mindig tévednek.
  • Az igazságnak az a gyengesége, hogy egyedüli…
  • Az igazságszolgáltatás a fennálló igazságtalanságok szentesítése.
  • Az istenek hasonlítani szoktak azokra, akik imádják őket.
  • Az istenek többet változnak az embereknél, mert határozatlanabb az alakjuk, és tovább élnek. Van, amelyik javul, amint öregszik; mások romlanak idővel. Egy évszázad sem telik bele, s az istenek felismerhetetlenné válnak.
  • Az ő korában az asszonyoknak szerelemre van szükségük ahhoz, hogy szépek maradjanak.
  • Az összes bűnök közül, melyek egy államférfi vesztét okozhatják, az erényesség a legvégzetesebb: bűnbe taszít.
  • Az összes szexuális aberráció közül a legrosszabb a szüzesség.
  • Azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket, s amikor szeretnek, akkor gyötörnek, vagy untatnak.

B

  • Bölcsen gondolkodni és értelmetlenül cselekedni, emberi dolog.

C

  • Csak a gyengeelméjűek állottak a fejlődés útjába, és csak a tébolyodottak siettették azt.
  • Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.
  • Csak az okos ember téved.
  • Csakis akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül szeretünk.
  • Csak az önző férfiak szeretik igazán a nőket.
  • Csakis a képtelen dolgok kellemesek és szépek, csakis azok varázsolják vonzóvá az életet, és gátolnak meg bennünket abban, hogy belehaljunk az unalomba.
  • Csakis a képtelen dolgok kellemesek és szépek, csakis azok varázsolják vonzóvá az életet, és gátolnak meg bennünket abban, hogy belehaljunk az unalomba.
  • Csak az ábrándban rejlik az öröm, és csak a tudatlanságban lakozik a béke.
  • "Csakis a bolondok szórakoztatnak engem", mondotta Dickens. Jaj annak, aki nem hasonlít olykor Don Quijotéra, és sohasem nézi óriásoknak a szélmalmokat! Az a nagylelkű Don Quijote önnönmaga megigézője volt. A maga lelkéhez idomította a természetet.
  • Csakis az kedves nekünk igazán, amit félünk elveszíteni.

E

  • Egy asszony őszinte – ha nem hazudik szükségtelenül.
  • Elismerem, hogy tévelyegtek, de így tévelyegni nem tud a középszer.
  • Erkölcstelenségnek azt az erkölcsöt nevezzük, amely nem azonos a miénkkel.

H

  • Ha minden szép volna, semmi se lenne szép.
  • Ha igaz, hogy a vágy mindent megszépít, amit elérni törekszik, akkor az ismeretlen utáni vágy megszépíti az egész világmindenséget
  • Ha ötvenmillió ember mondja is a butaságot, az attól még butaság marad…
  • Ha valaki azt hiszi, hogy birtokában van az igazságnak, akkor ki is kell mondania. Az emberi szellem becsületéről van szó...
  • Halálom itt van, aminthogy már itt is volt mindig... Úgy kell gondolni rá, mint utolsó lapjára egy olyan könyvnek, amelyet még olvasok.
  • Hogy vágyunk valakire, azt egy édes és félelmetes erő okozza, amely hatalmasabb a szépségnél. Ráakadunk egy asszonyra, ezer meg ezer között, s mihelyt a miénk lett, nem bírjuk többé elhagyni, mindig kell nekünk, s újra meg újra megkívánjuk. Húsának a hamva az, ami ez a gyógyíthatatlan szerelmi bajt előidézi. S még más valami is, ami megmondhatatlan: testének a lelke.
  • Ha választanom kellene a szépség és az igazság között, nem haboznék: a szépséget választanám, mert biztos vagyok benne, hogy az még az igazságnál is nagyobb és mélyebb igazságot hordoz magában. Sőt, merem azt mondani, hogy ezen a világon csakis az igaz, ami szép.
  • Ha én teremtettem volna a férfit és a nőt, más típusokra alkottam volna, mint arra, amely létrejött, vagyis a felsőbbrendű emlősökére. Nem a nagy majmok hasonmására teremtettem volna őket, amilyenek valójában, hanem a rovarok képére, amelyek, miután mint hernyók éltek, lepkévé alakulnak át, s életük végén nincs más gondjuk, csak szeretni és szépnek lenni. Az ifjúságot én az emberi lét végére tettem volna. Némely rovarnak, utolsó átalakulásában, szárnya van, de gyomra nincs. Ezek csak azért születnek újra ebben a megtisztult alakban, hogy szeressenek egy óra hosszat, s azután meghaljanak.
  • Hogyan higgyük, hogy a vallási eszmék lényegüknél fogva erkölcsnemesítők, amikor azt látjuk, hogy a keresztény népek története háborúk, mészárlások és kivégzések sorozata?
  • Ha csakis a rossz létezne, nem látnád, mint ahogy az éjszakának sem volna neve, ha sohasem kelne fel a nap.
  • Ha azt, ami téves, mindenki képtelenségnek tekintené, senki sem tévedne. Minden hamis vélemény a józan észből ered. A józan ész tanít bennünket arra, hogy a Föld egy helyben áll, hogy a nap kering körülötte, s hogy a földteke túlsó oldalán élő emberek tótágast állnak. Óvakodj a józan észtő! Az ő nevében követtek el minden butaságot és minden bűnt.

M

  • Magunkról alig tudunk valamit; másokról semmit sem. A tudatlanságban rejlik nyugalmunk; a hazugságban boldogságunk.
  • Még a butaság az, ami a legjobban boldogul ezen a világon. Az elmés emberek ostobák. Semmire sem viszik.
  • Megfigyelhetjük, hogy Franciaországban a zenekritikusok süketek, a szépművészeti kritikusok pedig vakok. Ez teszi lehetővé számukra az esztétikai gondolatokhoz szükséges elmélkedést.
  • Megmaradt bennem a vidámság mohó szükséglete, amit az élet nem tud többé kielégíteni.
  • Mi a szocializmus? A világ lelkiismerete.
  • Milyen boldog lehet az a vidék, ahol ilyen mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből. Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott egészséges nép lakhatik ott! Mily forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem... (egy ajándékba kapott tokaji aszú kapcsán)
  • Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítalak, akkor is kereslek; sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent, és a végtelent kívánom.
  • Minden ideál korrumpál, a fanatikus ideálok pedig fanatikusan korrumpálnak.
  • Mindenki a maga módján álmodja meg az életét.
  • Minden változásnak, még annak is, amelyet leginkább óhajtunk, megvan a maga szomorúsága, mert az, amitől megválunk, önnönmagunkban egy része; az egyik élet számára meg kell halnunk, hogy egy másikba lépjünk.
  • Mindig jobb kedveltem a szenvedélyek tébolyát, mint a közömbösség bölcsességét.
  • Minél tovább élek, annál inkább rájövök, hogy bűnösök nincsenek, csupán szerencsétlenek vannak.

N

  • Nagy dolgok megvalósításához nem csak cselekednünk kell, de álmodoznunk is; nemcsak terveznünk, de hinnünk is.
  • Ne rágalmazzuk a szenvedélyeket. Minden nagy tett, amit ezen a földön művelnek, az ő művük.
  • Ne veszítsünk el semmit se a múltból. Csakis a múlttal alkotjuk a jövendőt.
  • Nem a valóságos, hanem a képzelt lények keltik bennünk a legmélyebb és a legmaradandóbb hatást.
  • Nem az a mester, aki sokat csinál, hanem aki jól csinálja.
  • Nem az ellentmondásaink a legkevésbé igazak bennünk.
  • Nem hiszem, hogy a világon van valami hasonló ahhoz a gyorsasághoz, amivel a nők elfelejtik azt, aki a mindenük volt. A felejtésnek ezzel a rémítő képességével és a szerelemre való tehetségükkel a nők igazi természeti erők!
  • Némelykor az a szép szerep, ha becsapottak vagyunk.
  • Nincs érdektelen élet. A szakácsnőm naplója is érdekes lenne, ha ki tudná fejezni azt a homályos módot, ahogy az élet az ő primitív agyában jelentkezik.
  • Nincsenek illúzióim az emberekről, s hogy ne gyűlöljem, megvetem őket. Gyengéden vetem meg. De ők korántsem hálásak nekem ezért. Azt akarják, hogy gyűlöljék őket. Megharagudnak, ha a legszelidebb, legkönyörületesebb, legnyájasabb és legemberségesebb érzést mutatjuk nekik, amit csak kelthetnek bennünk: a megvetést. Pedig a kölcsönös megvetés, az a békesség ezen a földön, s ha az emberek őszintén megvetnék egymást, nem ártanának többé egymásnak, és szeretetre méltó nyugalomban élnének.
  • Nincs nagyobb dolog a világon a fájdalomnál.

Ö

  • Örök gyermekek vagyunk, s mindig új játékok után loholunk.
  • Önmagában véve semmi sem tisztességes vagy tisztességtelen, igazságos vagy igazságtalan, kellemes vagy kínos, jó vagy rossz. A közvélemény ruházza fel a dolgokat ezekkel a tulajdonságokkal, mint ahogy a só ízesíti meg az ételeket.

S

  • Sajnálni kell a gazdagokat: javaik körülveszik, és nem áthatják őket.
  • Semmi sem tart örökké. A szárazföld s a tenger alakot alakra vált. Csak a lélek s a test emléke vág át az időtlen időn s hozza jelenlévőül szemünk elé azt, ami már rég, hogy elenyészett.
  • Soha ember nem tett ekkora erőfeszítést, hogy lealacsonyítsa az emberiséget, gúnyt űzzön mindenből a mi jó, mindenből, ami helyes. Zola egyike ezen szerencsétleneknek, akikről elmondhatjuk, hogy jobb lett volna, ha meg sem születnek.
  • Szegénynek és gazdagnak egyaránt jogában áll a híd alatt aludni.
  • Szeretem az igazságot. Azt hiszem, hogy az emberiségnek szüksége van rá; de sokkal nagyobb szüksége van a hazugságra…

Külső hivatkozások

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Anatole France témában.