„Jean de La Bruyère” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
18. sor: | 18. sor: | ||
[[Kategória:Francia írók]] |
[[Kategória:Francia írók]] |
||
[[en:Jean de la Bruyère]] |
|||
[[bg:Жан дьо Лабрюйер]] |
|||
[[bs:Jean de La Bruyère]] |
|||
[[cs:Jean de La Bruyère]] |
|||
[[de:Jean de La Bruyère]] |
|||
[[es:Jean de la Bruyère]] |
|||
[[fa:لابرویر]] |
|||
[[fr:Jean de La Bruyère]] |
|||
[[it:Jean de La Bruyère]] |
|||
[[he:ז'אן דה לה ברייר]] |
|||
[[pl:Jean de La Bruyère]] |
|||
[[pt:Jean de La Bruyère]] |
|||
[[ru:Жан де Лабрюйер]] |
|||
[[sk:Jean de La Bruyere]] |
|||
[[sl:Jean de La Bruyère]] |
|||
[[tr:Jean de La Bruyère]] |
|||
[[ku:Jean de La Bruyère]] |
A lap 2007. augusztus 18., 17:08-kori változata
Ezt a lapot törlésre jelölték. | |
Ez a szócikk szerepel a szavazás törlésről lapon, és a szavazás eredményének függvényében hamarosan törlődhet. A részleteket a szavazás lapján találod, valamint ott tudod jelezni, ha a törlést bármilyen okból nem helyesled. |
Jean de La Bruyére francia esszéíró, moralista volt. 1645. augusztus 16. — 1696. május 10.
Idézetek
- Azok a dolgok, amelyekre leginkább áhitozunk, nem történnek meg; vagy ha megtörténnek is, nem abban az időben és nem olyan körülmények között, amikor szertelen örömet okoznának.
- Van olyan nyomorúság, amelynek láttára valósággal szégyen boldognak lenni.
- Annyi rosszat mondanak nekem valakiről, én pedig olyan keveset látok benne, hogy azt kezdem gyanítani, vajon nincs-e valamiféle bosszantó érdeme, amely elhomályosítja a többiekét.
- A szerelem szerelemmel kezdődik, s a legerősebb barátságból is csak gyenge szerelem fejlődhet.
- Emberileg szólva, a halálnak jó oldala is van: az, hogy véget vet az öregségnek.
- A szegénység közvetlen oka a nagy vagyon.
- Jobb fájón nélkülözni akit szeretünk, mint együtt lenni azzal, akit nem.
- Akit feledni akarunk, arra gondolunk.
- Amikor az ember akár illendőségből, akár unottságból, akár életrendből lemond az élvezetekről, első dolga, hogy másokban elítéli őket.
- Ne várjunk a nevetéssel, amíg boldogok leszünk, mert különben félő, hogy meghalunk, anélkül, hogy nevettünk volna.
- A hirtelen támadt szerelem múlik el a legnehezebben.
- Hálásak lehetünk barátunknak, ha miután nagy kegybe jutott, még ismerősünk marad.