„Victor Hugo” változatai közötti eltérés

A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből.
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Lacola (vitalap | szerkesztései)
képcsere, egyéb apróságok
1. sor: 1. sor:
'''Victor Hugo''' (1802-1855), francia költő, regény- és drámaíró.
[[Image:Victor Hugo.jpg|thumb|225px|Victor Hugo]]
[[Image:V_Hugo.jpg|thumb|200px|Victor Hugo]]
'''Victor Hugo''' (1802-1855) francia költő, regény- és drámaíró

==Neki tulajdonított idézetek==
==Neki tulajdonított idézetek==


8. sor: 7. sor:
* ...a házasság olyan, mint az oltás: olykor sikerül, máskor nem...
* ...a házasság olyan, mint az oltás: olykor sikerül, máskor nem...
* A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él.
* A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él.
* A gondolatot szent jogként adja az élet
* A gondolatot szent jogként adja az élet.
* Ki bátor és ki nem, föl mind, bástyára, őrszem!
* Ki bátor és ki nem, föl mind, bástyára, őrszem!
* Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben.
* Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben.
18. sor: 17. sor:
* ... az emberiségnek sohasem támadt olyan fontos gondolata, amelyet kőbe ne írt volna.
* ... az emberiségnek sohasem támadt olyan fontos gondolata, amelyet kőbe ne írt volna.
* Az ember ismeri a tényeket, mégis tudatlan.
* Az ember ismeri a tényeket, mégis tudatlan.
* Szeress! szolgálj! segíts! küzdj! szenvedj! - int a lélek...
* Szeress! Szolgálj! Segíts! Küzdj! Szenvedj! - int a lélek...
* Ember! ne félj! tudja a titkot a természet és mosolyog.
* Ember! ne félj! Tudja a titkot a természet és mosolyog.
* ... a szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt a valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
* ... a szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt a valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
* Néhány szikla nem állítja meg a folyót. Az emberi ellenállások közt az események tovább folynak, és nem fordulnak vissza.
* Néhány szikla nem állítja meg a folyót. Az emberi ellenállások közt az események tovább folynak, és nem fordulnak vissza.
34. sor: 33. sor:


[[Kategória:Francia írók|Hugo, Victor]]
[[Kategória:Francia írók|Hugo, Victor]]

[[io:Victor Hugo]]
[[ne:Victor Hugo]]


[[en:Victor Hugo]]
[[en:Victor Hugo]]
53. sor: 49. sor:
[[he:ויקטור הוגו]]
[[he:ויקטור הוגו]]
[[hr:Victor Hugo]]
[[hr:Victor Hugo]]
[[io:Victor Hugo]]
[[it:Victor Hugo]]
[[it:Victor Hugo]]
[[ja:ヴィクトル・ユゴー]]
[[ja:ヴィクトル・ユゴー]]
[[ka:ვიქტორ ჰიუგო]]
[[ka:ვიქტორ ჰიუგო]]
[[lt:Viktoras Hugo]]
[[lt:Viktoras Hugo]]
[[ne:Victor Hugo]]
[[pl:Wiktor Hugo]]
[[pl:Wiktor Hugo]]
[[pt:Victor Hugo]]
[[pt:Victor Hugo]]

A lap 2007. november 18., 07:48-kori változata

Victor Hugo (1802-1855), francia költő, regény- és drámaíró.

Victor Hugo

Neki tulajdonított idézetek

  • A katasztrófa és a boldogság úgy köszönt be hozzánk, majd tűnik el, mint a váratlan látogató.
  • Ó, te, Világ köztársasága, ma még csak fény az éjszakába holnapra te leszel a nap.
  • ...a házasság olyan, mint az oltás: olykor sikerül, máskor nem...
  • A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él.
  • A gondolatot szent jogként adja az élet.
  • Ki bátor és ki nem, föl mind, bástyára, őrszem!
  • Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben.
  • ... követeltem a nő s a gyermek jogait; úgy véltem: jobb az agy, ha melegebb a szív ...
  • ...a holnapban élek, sürgetve az órát, a jobb emberiséget.
  • Aki ivott, inni fog, aki álmodott, álmodik tovább. Nem mond le a csábító mélységről, a kifürkészhetetlen vonzásról, tiltott vidékre merészkedik, megkísérli megérteni a felfoghatatlant, látni a láthatatlant; újra meg újra visszatér hozzá, elszántan nekifeszül, lép egyet előre, aztán még egyet; így hatol be az ismeretlenbe, hogy ott a végtelen gondolatok elképesztő bőségére leljen.
  • Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle érzéketlen gépezet.
  • Hagyjátok, hadd dolgozzék az idő. A gyermek az anyja nézeteit vallja, a férfi majd apja nézetén lesz.
  • ... az emberiségnek sohasem támadt olyan fontos gondolata, amelyet kőbe ne írt volna.
  • Az ember ismeri a tényeket, mégis tudatlan.
  • Szeress! Szolgálj! Segíts! Küzdj! Szenvedj! - int a lélek...
  • Ember! ne félj! Tudja a titkot a természet és mosolyog.
  • ... a szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt a valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
  • Néhány szikla nem állítja meg a folyót. Az emberi ellenállások közt az események tovább folynak, és nem fordulnak vissza.
  • A félszemű sokkal tökéletlenebb a vaknál, mert tudja, hogy mije hiányzik.
  • A szerelem fejlődése: A lelket vesszük el előbb, csak utána a testet. Majd a testre van szükségünk előbb, s utána a lélekre. Végül a lélekre már nincs is szükség.
  • Az ostobaság csökkenését nevezzük haladásnak.
  • Nem létezik kis nemzet. Egy nép nagyságát nem a lélekszáma határozza meg, mint ahogy egy ember nagysága sem a testsúlyának függvénye.
  • Próbálj úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél.
  • Iker a nyomor s gyűlölet, az elnyomott egyszer még elnyomó lehet.
  • Okosnak és bölcsnek lenni két különböző dolog.

Külső hivatkozások

A Wikipédiában további adatok találhatóak
Victor Hugo témában.